saját reklám ;D

Ezzennel egy bejegyzést rászánva szeretném reklámozni az új blogomat.
I'm still a litte bit unsure: http://myfriendschangedmylife.blogspot.hu/
Az első rész már fent is van, de nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy ezt a blogomat semmiképp sem hanyagolom!! Ez marad az első számú és ebbe írok előbb részt. De sajnos el kell mondanom, hogy hamarosan a végére érek ezért is kezdtem el gondolkodni egy másikon. Terveim szerint csak ez után került volna nyilvánosságra az első rész, de Zsófi nagyon türelmetlen volt :D Remélem tetszeni fog.<3

Love you all!!!

14. Rész

Reggel, olyan 10 körül ébredtem Sophie már nem volt itthon, de hagyott üzenetet, hogy Laurennel elmentek, majd hív és jó táncolást. Cuki volt. Megreggeliztem és kicsit, najó sokat gépeztem. Megnéztem az e-mailem, twittert ilyeneket. Láttam a fiuk már posztoltak a próbáról, hogy mennyit ökörködnek. Utána nem is tudom mióta nem beszéltem Lilivel (általánosból barátnőm) és ma felhívott skypeon.

-Liliiiiii!!!! – integettem vadul.

-Caaaat!!! – kiabált ő is.

-Úristen de rég beszéltünk… Neked szemüveged van? – hajoltam közelebb.

-Ja sajna… állandó…

-Amúgy jól áll. Sooo sexy!

-Köszi! Amm nincs kedved magyarul beszélni vagy csak elfelejtetted? – kérdezte nevetve.

-Ja tényleg – nevettem nyelvet váltava – már megszoktam, hogy angolul beszélek…

-Semmi gond értettem azt is, csak kérdeztem.

-Na, de mi újság??

-Ja igen! Képzeld! Megyek Londonba! – vigyorgott.

-Komolyaaaan??

-Igen képzeld el!

-Várj! – vágtam a szavába és vártam egy picit – oké elképzeltem.

-Jaj, de hülye vagy!

-Nem újdonság, na de bocsi mond!

-Szóval… Tudod mondtam, hogy nem vettek fel a tánc suliba és most írtak, hogy megüresedett egy hely, mert valaki ösztöndíjat kapot és mittudom én ez miért befolyásolta, de mehetek!!! – lelkesedett.

-Várj!! – ösztön díj? ez csak nekem furi? – Melyik tánc suli?

-A Londoni tánc suli. Így ez a neve… - na erre lefagytam. OMG!!! Az én sulimba jön!! Újra egy suliba fogunk járni! Mindig is erről álmodtam! Persze jó lett volna, ha Sophie is meg Lauren és… Áhhh én mindenkivel egy suliba akarok járni…

- Caaat – integetett a kamerába Lili.

-Bocs, csak képzeld…

-Várj! Elképzelem… - mondta mire elnevettük magunkat.

-Na szóval… Egy suliba fogunk járni!!!!!

-Mi? – döbbent meg ő is.

-Tudod én is a Londoni tánc suliba felvételiztem és a tábor után kaptam ösztöndíjjat… Hallod akkor lehet, hogy pont miattam jöhetsz… Ez milyen menő?!

-De mi? És miért nem találkoztunk a Londoni meghallgatáson??

-Jaaa, mert akkor nem voltam mert hát tulajdonképpen el volt törve a karom és ezért késöbb néztek meg…

-OMG! Ilyen nincs…

-De van! Most! És annyira örülök – tapsoltam.

-Én is!!!

-Úristen! Már dél van! Neharagudj Lili, de mennem kell, mert elkések és nem akarom, hogy Danielle várjon…

-Az a Danielle??

-Igen! Danielle Peazer – mosolyogtam – Majd bemutatlak neki! Meg mindenkinek! Juuuj nagyon jó lesz, de tényleg sietek!! Sziaaa!!

-Szia Cat! – köszönt vissza, majd kinyomtam a skype-ot és a gépet is és indultam. De sajnos 5 percet késtem.

-Jaaaj Dani neharagudj! Eskü siettem, csak…

-Jaj semmi gond! – ölelt meg táncos barátnőm. Majd bementünk a terembe és elkezdtünk bemelegíteni, miközben elmeséletem mi történt velem ma.

-Jaj Dani engem valaki nagyon kedvel odafent… Ennyi jó dolgot egy életben… El sem hiszem!

-Mit ne mondjak tényleg szerencsés vagy!

Aztán elkezdtünk táncolni is egy órán keresztül táncotunk, miután kellett egy kis pihenő, majd még egy fél órát és itt végleg abba kellett hagyni, mert jött egy csoport edzésre. Aztán bementünk az öltözőbe átöltöztünk és indultunk a közös találkozó helyre, ahol a csajokkal találkozunk.

-Csajok a héten a fiuk tuti hullák lesznek… Mit szóltok ahoz, ha valamelyik nap meglepjük őket valami vacsival, filmekkel meg ilyenek? – kérdezte Eleanor.

-Ez tök jó ötlet! – lelkesedett Lauren.

-Szerintem Pénteken legyen… - ajánlotta Danielle.

-Az tök jó! – értett egyett Sophie.

-Akkor a program szerint nem is lesznek otthon egész nap, így elfoglalhatjuk a házat… - mondtam.

-Na szuper! – csapta össze a kezét Eleunor.

-És akkor mit főzzünk? – kérdezte Sophie.

-Én vállalom, hogy bevásárlok, ha ti főztök és ki is takarítok lent – dőltem hátra – de fönt nem! Harry szobájába kifejezetten félek bemenni… - borzongtam meg mire elnevették magukat.

-Miért? Sophie kicsit csak kordában tartja… - mondta Eleanor.

-Dehogy! Ha azt mondod elpakolsz, csak rávágja, hogy nem kell őt nem zavarja… És amúgy ő is kupis… - mondta Lauren én meg bólogattam, Sophie meg nevetett.

-De hát nálatok olyan rend van… - értetlenkedett Danielle.

-Persze, mert Cat rendet rak… - nevetett Sophie – de persze szoktam segíteni.

-Hát akkor ti tényleg nagyon összeilletek Hazzával – nevetett Eleanor. Ezen a témán elrágódtunk kicsit, majd megbeszéltük a fontos részét is. Szóval akkor El és Dani csinálnak sütit, Sophie és Lauren a rendes kaját én meg takarítok és megterítek, vásárolni meg együtt fogunk. Jó buli lesz! A következő pár nap pont ugyan így telt, délelőtt mindenki csinálta a dolgát, egykor mi csajok együtt ebédeltünk, a fiúk meg stúdióztak, volt dedikálás, fellépés, minden… Zaynnel konkrétan egyik délután úgy két órát voltam együtt, de olyan hulla volt, hogy mondtam, hogy menjünk haza és pihenjen. És végre eljött a péntek! Délelőtt elmentünk vásárolni, majd megebédeltünk. Kell az erő a munkához… Paullal megbeszéltük, hogy hív minket, ha a fiúkkal elindultak haza, de biztosított, hogy legkorábban hatkor érnek haza, tehát van időnk. Mint ahogy megbeszéltük, mindenki elkezdte csinálni a saját részét. Még jó, hogy elég nagy a konyha. Elindítottunk zenét, ami az egész házat átjárta és én táncolva és énekelve takarítgattam és raktam rendet. Őszintén szólva, volt mit… Látszik, hogy öt fiú él itt. Mindennel végeztem ezért elindultam a konyha felé, hogy kihozzam a terítéket.

-OMG Mi a szentmagasnyomásúszivattyú történt itt?? – néztem elképedve a csupa lisztes csokis és mindenféle azonosítatlan szutykos konyhára.

-Főzünk – mosolygott Sophie.

-Biztos? – kérdeztem vissza.

-Igen gyere nézd meg – invitált beljebb Eleanor. Benéztem a sütőbe és ott sült a piskóta gondolom a sütihez, a tűzhelyen meg Lauren csinálta a rántott húsokat, mellette Sophie a Petrezselymes krumplit.

-Rántotthúst kapnak mi? – nevettem.

-Még szép! – válaszolt Lauren – Ez könnyű megcsinálni… - nevetett.

-És milyen lesz a süti?

-Ááá semmi különleges! Csokis, mert azt mindenki szereti… - mondta Danielle.

-Értem! Mindenesetre örömmel jelentem ki, hogy a kaja jobban néz ki, mint amire a konyha állapotából következtettem…

-Na ugye! – mondta Eleanor.

-Na megyek teríteni… - mondtam és előhalásztam terítőt, tányérokat, stb… Egy 10 perc alatt kész is lettem és mire visszaértem egész jól nézett ki a konyha.

-Mindjárt kész vagyunk – jelentette be Sophie mosolyogva.

-Tök jó! – mutattam fel a két hüvelykújjam.

-Csajok! – szólt aggódóan Danielle.

-Miaz? – kérdezett vissza Eleanor.

-Nem hoztunk piát… csak víz van… És nem Lauren! Nem feltétlenül alkoholtartalmú italra gondolok – előzte meg Laurent, aki már beszédre készült.

-Ajjaj…Öhm… - gondolkozott Lauren – Ha most indulunk akkor sem érünk vissza időben…

-Taxi? – vette fel Eleanor.

-De az is mire ideér… ugyan ott vagyunk vele – válaszolt Danielle.

-Cat tud vezetni! – vágta rá Sophie.

-És? – kérdeztem.

-Valamelyik fiúnak csak megtaláljuk a kocsikulcsát… Gyerünk! – Indult el Sophie és pár pillanat alatt talált is egy kocsikulcsot, mivel a fiúk egy közös kisbusszal mentek el.

-Szuper Sophie! Már csak ki kell találni, hogy melyik kocsit nyitja és indulás! – örült Lauren.

-Oké az semmiség! Én megyek Cattel ti meg folytassátok a kaját… Sietünk! – ragadta meg a karom és elindultunk kifelé.

-Oké sziasztok! – hallottam még a csajok hangját. Sophie megnyomta a nyitó gombot és figyelte melyik autó villan fel. Basszus… Ez Harry porcheja…

-Sophie én nem merem vezetni Hazza kocsiját… - mondtam.

-Jaaj ugyan miért??

-Mert tudod mennyire háklis rá… És ha valami baja lesz?

-Cat erre nincs időnk! És semmi baja nem lesz ne aggódj, de vállalom a felelősséget oké? Csak gyere menjünk…

-Jól van na! –mondtam és duzzogva elkaptam a felém hajított kocsikulcsot és beszálltam. Beindítottam a motort és lassan elindultam, majd egyre bátrabban nyomtam a gázt.

-Na látod semmi probléma! Csak annyi, hogy kérlek menj át a másik oldalra… csak mert tudod ez itt London itt a másik oldalon kell menni…

-Oooo bakkeeeer… - hajtottam át a jó oldalra.

-Na látod mennyivel jobb tudni, hogy senki nem fog szembe jönni veled? – kérdezte Sophie.

-Sophie most nem értékelem a viccedet… Kibaszottul be vagyok tojva…

Szerencsémre biztonságban érkeztünk meg a bolthoz és gyorsan beszaladtunk üditőért és persze pár üveg piát is hoztunk. Lazítani fogunk nem? Ja és vagy egy kartonnyi kólát vettünk, mivel társaságunk tagja Sophie a „koffein függő” és persze mi is nagyon szeretjük. Gyorsan bepakoltunk a csomagtartóba és elindultunk vissza. Abban a pillanatban hívott minket Eleanor, hogy siessünk , mert a fiúk elindultak haza. Hirtelen megfeledkeztem a félelmemtől, hogy akár csak összekoszololom Hazza kocsiját és rányomtam a gázra és hazaszáguldottunk. Megálltam a ház ajtajában szinte és kiadtam az utasítást.

-Te szálj ki és vidd be a cuccokat én meg gyorsan leparkolok…

-Rendben - pattant ki Sophie. Miután hallottam, hogy lecsukja a csomagtartót elindultam a helyhez ahonnan tulajdonképpen elkötöttük a kocsit. Még láttam, hogy Danielle kiszalad segíteni Sophienak, majd leparkoltam. Amint a csajok eltűntak a házban egy kisbusz jelent meg az utca végén.

-Oooo shit… - sziszegtem, majd lejebb csusztam, hogy ne lássanak meg és tárcsátam. – Sophie itt vannak a fiúk…

-Látjuk, de mi legyen veled??

-Minden menjen a tervek szerint és megoldom…

-Okés! Sok sikert! – mondta és letettük. A fiúk fáradtan indultak a ház felé én meg átmásztam a másik oldalra és kicsitottam halkan az ajtót. Kiszenvedtem magam a kocsiból és amikor a fiúk beléptek a házba becsaptam az ajtót, bezártam a kocsit és átrohantam az úton. Belestem a nyitvamaradt ajtón, ahol a fiúk tátott szájjal álltak.

-És Cat? – kérdezte Zayn. Senki nem válaszolt, de a csajok látták, hogy az ajtóban vagyok. Hirtelen befutottam és ráugrottam Zayn hátára.

-Meglepetés! – kiáltottam, de Zayn nem számított rám és elvesztette egyensúlyát és elestünk. Mindenki elkezdett röhögni, még mi is.

-Bocsi – mondtam Zaynnek, miközben felállt.

-Hát tényleg megleptél – nevetett és felsegített.

-Akkor elértem a célom – mondtam, majd adtam neki egy puszit üdvözlésképp.

-És mivel készültetek lányok? – kérdezte Liam.

-Hát főleg az én szőkeségemre gondolva csináltunk vacsit – karolta át Lauren Niallt és megsimogatta a szőkeség hasát, aki elégedetten bólogatott.

-De édesek vagytok – nyomott puszit Zayn a homlokomra.

-Biztos éhesek vagytok. Javaslom együnk! – mondta Sophie.

-Rendben! – egyezett bele mindenki és bevonultunk az étkezőbe.

-Jaj, de szépen meg van terítve!! – csillangt fel Louis szeme, amint meglátta a répás szalvétákat.

-Csak neked! – puszilta meg Eleanor a barárját.

-A szép terítés ugye műsoros vacsotát is jelent? – huzodatta a szemöldökét Harry.

-Ahoz menj sztriptíz bárba szívem – csókolta meg lazán Sophie, mire mi felnevettünk.

-Na üljetek le fiúk, mi tálaljuk a vacsit! – utasította őket Danielle. Egyedül én maradtam a szobában a fiúkkal, hiszen nem tudom mit hogyan terveztek nem akarok lábatlankodni.

-Mi a menü? – kérdezte csillogó szemekkel Niall.

-Meglátod! – simogattam meg a fejét és helyet foglaltam Zayn mellett. A csajok egy pillanat múlva megjelentek a kajával és lerakták az asztal közepére.

-Rántotthús petrezsejmes krumplival. – mutatta be az ételt Sophie.

-Huuu jól néz ki! – csapott le Niall vagy 3(???) szeletre.

-Nyugi Niall! – foglalt helyet Lauren – még desszert is van… - mondta mire Niall körbenézett visszarakott egy szeletet gyorsan és fütyörészve folytatta a vacsorát mintha semmi nem történt volna. Én csak nevetve megcsóváltam a fejem, majd szedtem Zaynnek utána meg magamnak. Kaja közben a fiúk elmesélték, hogy holnap csak délután kell próbálniuk, de a jövőhetük is ugyan olyan zsúfolt lesz mint ez. Majd, mikor mindenki teljesen jóllakott átküldük a fiukat a nappaliba, hogy válasszanak filmet, mi meg gyorsan elpakoltunk. Amikor beléptünk a nappaliba az egész fel volt forgatva…

-Mi a szent…. – nyeltem le a káromkodást – mi történt itt??

-Harry ki akar menni a kocsijába valamiért, de nem találja a kulcsot… - nevetett Louis a földön.

-Ez nem vicces!! Ma raktam rendet… - majd Sophie oldalba bök, amiről eszembe jut, hogy az én zsebemben van a kulcs – De segítek keresni - mondtam és kisiettem. A kulcsot gyorsan leraktam az előszobai kis asztala, majd megfordultam, de nekimentem Zaynnek.

-Mit csinálsz szépségem? – húzott magához vigyorogva.

-Ne áruld el Hazznak légyszi… Jobb neki úgy! Meg nekem is… - motyogtam a végét az orrom alá.

-Mire kellett a kulcs?

-Elfelejtettünk italt venni, de nem volt elég az idő, hogy sétálva menjünk és Sophie keresett egy kulcsot és ezt találta…

-Értem – nevetett – és melyikőtök vezetett?

-Én… És nagyon paráztam, hogy valami baj lesz a kocsival – nevettem – no meg először a rossz oldalon mentem… - vertem bele gyengén a fejem a mellkasába.

-Jesszusom Cat…

-Háth… Igen… Még jó, hogy csak én voltam a környéken – nevettem.

-Amúgy nem is tudtam, hogy van jogsid…

-Pedig van – mosolyogtam – de a te érdekedben ne hagyj vezetni Londonban – nevettem.

-Megfogadom a tanácsod – ölelt át.

-Akkor jó!

-Nem láttátok a kocsikulcsom? – jött le az emeletről lihegve Hazza. Fogadjuk, hogy a szobáját turta fel az előbb. Zayn az asztalkára mutatott Harryt pedig egy megkönnyebűlt sohajtás hagyta el. Felkapta a kulcsot és kiment. Mi Zaynnel visszamentünk a nappaliba é s leültün a pihe-puha szőnyegre.

-Na és választottatok filmet? - kérdeztem.

-Mindenképpen talán. – mutatta fel Danielle a borítót.

-És ezt a fiúk választották? – néztem nagy szemekkel.

-Egy kis sugallatra… - mutatta Lauren a kezével a picit.

-Nem akartunk valami minden másodpercben robbanás, lövés, verekedés filmet nézni – mosolygott Eleanor.

-No meg Sophie nem is bírja ezeket… - tettem hozzá.

-Bizony – húzta el a száját.

-Megjöttem! – lépett be Hazza.

-És mi kellett annyira? – kérdezte Liam.

-Valami kaja nekem, ugye? – kérdezte Niall.

-Nem… - nézett rá furán Harry.

-Nem laktál jól? – nézett aggódva Lauren a szőke hercegére.

-De, de annak úgy örültem volna… - szomorodott el, mi meg elnevettük magunkat, de Lauren egy perc alatt felvidította.

-De ha nem kaja, akkor mi volt olyan fontos? – kérdezte Niall.

-A filmezős párnám… - mondta Harry mire mindenki kerek szemekkel rá nézett.

-Na jó engem nem érdekel, hogy Harrynek miért van filmezős párnája ok?! Szóval meg ne kérdezzétek… - helyezkedett el Louis egy kényelmes pózba.

-Őszintén engem se… - mondt Zayn majd átkarolt, miközben Hazza helyetfoglalt Sophie és köztem. A film nagyon tetszett. A végén mi csajok egy-egy csomag zsepivel az ölünkbe ültünk, míg a fiúk szerintem az elmegy kategóriába sorolták a filmet. Utána valamiről elkezdtünk beszélgetni, ami egy egész lavinát indított el és vagy egy órán át csak beszélgettünk, meg röhögtünk és a torta elfogyasztásához is hozzáláttunk. Majd, mikor Zayn bealudt a vállamon (nagyon cuki volt!!), akkor úgy döntöttünk beszüntetjük a bulit. Meg a fiúk is elég fáradtak voltak, szóval mindenki elindult lefeküdni. Én felkeltettem Zayn, hogy másszon fel az emeletre és utána újra el is aludhat, de nem bírom felvinni. Kézenfogva felmentünk a szobába átöltöztünk és lefeküdtünk aludni.

-Nagyon megleptetek ma… - búgta a fülembe félálomban.

-Az volt a cél, na meg hogy lazítsatok egy picit. – mosolyodtam el.

-Nagyon köszönöm! – mondta és elaludt.

-Nincs mit! – suttogtam, majd én is elaludtam.

Reggel természetesen előbb ébredtem fel mint Zayn, akire pillantva akaratlanul is elmosolyodtam.

Éhes voltam, úgyhogy lekóvájogtam a konyhába valami kajáért.

-Jó reggelt! – köszöntem rá valakire, aki derékg a hűtőben volt.

-Jó… - koppant egyett a szőkeség feje – auuu… reggelt! – simogatta a fejét.

-Vigyázz magadra! Na mit találtál? – kérdeztem közelebb lépve.

-Az utolsó szelet torta – mutatta fel diadalmasan.

-Látom ízlett… - nevettem.

-Nagyon! Kérsz? – kínált meg.

-Egy falatot csak. A többi a tied. – mosolyogtam és elfogadtam a kisvillát amit felém nyújtott és levágtam egy kis darabot és megettem. – köszi! – adtam vissza a villát és Niall hozzá is láttott a reggelihez.

-Láttam még olyan műzlit a fiókban, amit annyira szeretsz… - mondta két falatt között.

-Komoly? Hol? – nyitogattam az ajtókat, mire megtaláltam – kössz Niall!

-Nincs mit!

-Csak mi vagyunk ébren?

-Ahha.

-Kis álomszuszékok – ültem le a műzlimmel Niallal szembe a pulthoz. Pár perc múlva Sophie jelent meg, majd szép sorban mindenki felébredt és a konyhában gyülekeztünk. A nap további részét is együtt töltöttük, míg nem kellett a fiúknak próbára menniük. És jött a következő hét, ami hasonlóképp telt. A fiúk ki se látszottak a munkából, mi a csajokkal minden nap együtt ebédeltünk. Ezen kívül beszéltem Lilivel, aki a suli kezdete előtti héten fog megérkezni és a nagybátyjánál fog lakni. Volt, hogy csak kettesben Sophieval vagy hárman Laurennel vagy mindannyian együtt csináltunk programot. Találkoztam a csapattal is és kétszer táncoltunk is együtt. Pénteken a fiúk megkérték, hogy próba után menjünk oda hozzájuk a próba végére. Ebéd után együtt indultunk el a próbaterem felé, de útközben megálltunk kávéért.

-Sziasztoook! – léptünk be a hangszerekkel teli terembe, melynek a közepén két nagy fotel volt szemben egymással és közötte egy kávézóasztal. Liam, Zayn és Louis a fotelokon fetrengve röhögtek, míg Harry és Niall a földön feküdtek egymáson.

-Niall te megcsalsz Harryvel? – lépett ki közűlünk Lauren, mint aki épp a sirás szélén állna.

-Ja bocs cica lejárt lemez vagy… - válaszort Harry és még jobban Niallra csavarodott.

-Na, de Harry?? – kezdett el színészkedni Sophie is.

-Akarom mondani… – lökte le magáról Niallt.

-Hey megjelenik egy dögös csaj és dobsz? – kérdezte Niall megsértődve.

-Ja, de ajánlom figyelmedbe a másikat – mutatott Laurenre miközben Sophie felé ment.

-Ja, hát innen messziről is jobban néz ki mint te… - kászánlódott fel és elindult Lauren felé. Eközben mi hárman röhögve helyet foglaltunk a fiúink mellet és üdvözöltük őket, aminek a példáját Sarry és Liall páros is követett.

-Amúgy srácok mi a szöszt csináltatok, hogy ebben a csodás pózban végeztétek? – kérdeztem.

-Táncoltak… - törölgette a könnyes szemét Louis.

-Ahha… Akkor jobb, ha vigyáztok csajok, mit válaszoltok, amikor ezek felkérnek titeket táncolni – mutogattam nevetve Sophiera és Laurenre.

-De miért jöttünk amúgy ide? – kérdezte Eleanor.

-Ja tényleg… - juttot eszükbe a srácoknak, hogy valamit akarnak. Felálltak és minket az egyik kanapéra ültettek.

-Szóval bejelenteni valónk van – kezdte Liam komoly arccal.

-Jesszusom baj van Liam? – kérdezte Danielle aggódva, mire Liam megrázta a fejét.

-Az van , hogy ugye elég sokat dolgoztunk ebben a két hétben – folytatta Niall.

-És elég kevés idő maradt rátok – nézett Harry Sophiera, aki elpirült.

-És magunkra… - igazgatta a haját Zayn, mire felnevettünk.

-És mivel egy hét múlva megyünk turnéra Paul azt mondta, hogy kicsit pihenünk… - folytatta Louis – és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy…

-KÖZÖS VAKÁCIÓRAAAAAAA!!!!! – kiabálták mind az öten egyszerre. Mi nagy kerekk szemekkel néztünk egymásra a fiúkra, majd újra egymásra és végül sikítozva a fiúk nyakába ugrottunk, majd egymást is megölelgettük.

-Ez óriási buli lesz!!! – mondta Lauren.

-És hova megyünk? – kérdezte Danielle.

-Hát attól függ mennyire féltek a víztől egy hajón… - nézett körbe Liam.

-Én nem.

-Én sem.

-A-a

-Dettó

-No para – jöttek a válaszok.

-Szuper! – csapta össze a kezét Niall.

-És a repülőn? – kérdezte Zayn, mire ugyan ezeket a válaszokat kapták.

-Na, de bökjétek már ki! – türelmetlenkedtem.

-Harry dobpergést – utasította Louis és Hazza engedelmeskedett is – Ééééééés Genova, Marseille, Barcelona, Tunisz, Valetta, Messina, Róma… - hadarta el egy lapról olvasva.

-De hát ez csomó idő nem? – kérdezte Eleanor.

-Pontosan nyolc napot vesz igénybe… - mondta Hazza.

-Jesszus ez komoly?? és hogy s mint? – érdeklődött Sophie, mire fiúk beavattak minket. Tehát vasárnap megyünk reggel repülővel Genovába, ahol körülnézünk és estefele indulunk hajóval tovább és így sorban, majd végül szombat reggel érkezünk Rómába, ahol este megünnepeljük Liam szülinapját és vasárnap repülővel jövünk haza. Istenem annyira izgatott vagyok!!! Annyi minden szépet fogunk látni!!! Este együtt vacsiztunk, de mindenki otthon aludt, hiszen holnap össze kell pakolnunk több mint egy hétre! Szombat reggel izgatottan ébredtem. Nem bírtam sokat aludni és reggel az energia túltengésem miatt elmentem táncolni a parkba. Miután hazaértem csináltam magunknak reggelét, mire szokás szerint Sophie is felébredt. Megreggeliztünk és elkezdtünk összepakolni. Egy óra alatt sikerült is összeszedni a ruháimat, majd jött a többi. Nagyon lassan tudok pakolni, mert utálom, ha valami itthon marad ezért tízszer ellenőrzöm a csomagom. Majd miután mindent összeraktam rendet kellegt raknom a szobámban magam után így egy szűk két óra alatt meg is voltam.

-Kész vagyok! – cipekedtem ki.

-Én is! - jött ki Sophie a szobájából.

-Okés, akkor hívom a fiúkat… - kotortam ki a telomat a zsebemből.

-Szólj nekik, hogy menjünk el kajálni, mert éhen halok…

-Oksa – nevettem – Szia Zayn!

-Szia édes! Jöhetünk?

-Ahham és elmegyünk kajálni?

-Persze!

-Szuper! Akkor várunk titeket!

-Okés szia! Puszi!

-Sziaa! Puszi! – nyomtam ki a telefont – oké elindultak – beszéltem már Sophiehoz. A fiúk 15 perc múlva megérkeztek és elmentünk ebédelni, majd moziba és végül irány a One Direction ház, hogy reggel együtt induljunk első megállóhelyünkre Genovába…

Sziasztok!
A Google Reader megszűnése miatt muszáj kitennem ezt a linket, hogy rendesen használhassam vagy mi a szösz a blogot...
Bővebb információt olvashatsz néhány blogon ahol kirakták én viszont lusta módon bemásolok egyett: Ezt.
Kérlek kövessetek be ott is! <3

Csak ennyi és siettek a következő résszel!! Puszilok mindenkit!! Love you all!!!<3

13.Rész

Megvártuk, míg megveszik a jegyet és eltűnnek a termekhez vezető folyosón. Odamentünk a kasszás csajhoz, aki azonnal felismerte Zaynt. Szerencsénkre... Ugyanis egy aláírás fejébe megmondta, hogy melyik filmre mentek Waliyhaék. Mi is vettünk jegyet és utánuk mentünk, de mi belopakodtunk a személyzeti bejárón és megkerestük a vetítő szobát. Már elindították a reklámokat és nem volt bent senki, így a kis ablakhoz mentünk és az embereket kezdtük pásztázni.

-Megvan - suttogta Zayn.

-Hol? - kérdeztem én is suttogva, mire megmutatta - jaj de cukik.

-Ja nagyon... - mondta es hallottam a hangjában, hogy egyáltalán nem gondolja úgy.

-Igérd meg, ha ma nem látsz semmi kifogásolhatót, akkor megbízol a húgodban és nem borulsz ki többet - nyújtottam a kezem.

-Necces... Áhh... Na, jó, legyen - fogott velem kezet, majd oda rántott magához és megcsókolt - köszi - támasztotta a homlokát az enyémnek.

-Ugyan erre való egy barátnő - nevettem.

-Nem csak... - mosolygott perverzül.

-Ejnyeee... szerintem Olivérnek lett volna inkább félni valója.

-Hát talán egy picit - csókolt meg újra, majd folytattuk a leskelődést. Vagyis Zayn őket én meg a filmet néztem. Nagyon a vége felé járt, úgyhogy szóltam Zaynnek.

-Szerintem lépjünk, mielőtt bejön valaki...

-Jó ötlet... Gyere - fogta meg a kezem. Lassan kinyitottuk az ajtót és kisurrantunk. Ép bőrrel megúsztuk a belógást és Waliyhaék sem vettek észre. Már hazafele tartottunk, amikor megkérdeztem:

-Na, láttál valami illegálisat? - próbáltam visszatartani a nevetésem.

-Háth... Átkarolta... - na, kész itt elnevettem magam.

-Igazad van ez borzalmas...

-Volt rosszabb is... 

-Na, mi?

-Hogy Waliyha hozzábújt...

-Hogy mi?? Hát ez felháborító... - tettem úgy mintha kiakadnék.

-Jolvan hagyjál békén... Engem ez erősen érintett...

-Mi lesz ha, majd ott akar aludni a barátjánál... - gondolkodtam el.

-Tessék? 

-Semmi, semmi...

-Hát jó... És a film jó volt?

-Ahham... - bólogattam. Miután hazaértünk leültünk a nappaliba tv-t nézni és beszélgettünk. Holnap reggel indulunk haza, úgyhogy ma időben le kell feküdni, vagyis nem kéne hajnalig filmezni. Egy kis idő múlva Waliyha is megérkezett.

-Sziasztok! - köszönt.

-Sziaaaa! Na, milyen volt a film? - érdeklődtem.

-Nagyon jó volt! - mondta és oda jött hozzánk mesélni - ... És amikor megcsókolták egymást...

-Jaj, az nagyon aranyos volt... - reagáltam elfelejtve azt, hogy én elvileg nem voltam ott.

-Láttad már? - kérdezte mit sem sejtve. Huhh...

-Ööö.... Ja igeen... 

-És neked is tetszett?

-Ahham - bólogattam - na és még valami... - befogtam Zayn fülét, hogy ne hallja - Ben aranyos volt? Minden rendbe volt? Tetszik? Fogtok még találkozni? - hadartam el egy szuszra, mert nem bírtam sokáig tartani Zaynt, de Waliyha végig bólogatott.

-Mi az, amiről nem tudhatok? - hámozta ki magát a kezeimből.

-Semmiiiii - vigyorogtam - csajos dolog...

-Ahha persze...

-Minden rendben van bátyus - ült az ölébe Waliyha - köszönöm, hogy végül meggondoltad magad - ölelte meg Zaynt és adott neki egy puszit és elment.

-Jaaaaaaj, de édes... - dőltem Zaynnek - tetszik neki.

-Látom. De nem volt probléma szóval nincs gáz...

-Na, ez a beszéd!! 

-És mindent neked köszönhetek - nézett mélyen a szemembe.

-Ugyan... zavarba hozol - mondtam nevetve, majd megcsókolt és eldőltünk a kanapén. Én átkaroltam a nyakát és a hajába túrtam ő meg mellettem támaszkodott. Éreztem, hogy egyre szenvedélyesebben csókolt.

-Zayn nyugi - húzódtam el - a nappaliban vagyunk...

-Tudom... - mondta szenvedős hangon és visszaült és így én is fel tudtam ülni. 

-Nincs rosszabb annál, ha rajtakapnak... - borzongtam meg.

-Hogy mi? Veled megtörtént? - nézett kerek szemekkel.

-Áhhhh neeem, csak elképzeltem - próbáltam kamuzni. Huuu az nagyon ciki eset volt. Sajnos nem hitte el...

-Persze persze... - nevetett.

-Nem történt még szinte semmi, de elég gàz volt... Hey ne nevess kiii!!! - sértődtem meg.

-Ooo ne haragudj - ölelt meg és a vállam és a nyakam közé fúrta a fejét és megpuszilt, amitől elmosolyodtam.

-Mennyi az idő?

-5 óra…

-Akkor felhívom Sophiet... Nem bánod? 

-Nem - mosolygott én meg az ölébe dőltem és előhalásztam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam.

-Sziaaa!

-Szia! Harry... Ugye nem gondoltad, hogy ezt beveszem? - nevettem ugyan is Harry elvékonyított hangon próbálta beadni, hogy ő Sophie.

-Basszus pedig olyan jó volt...

-Nem volt rossz, de most add Sophiet légyszi

-Sophieeeee - üvöltött egyet.

-Auuuu...

-Szia Cat! - köszönt Sophie.

-Szia! Mond meg a csökött agyúnak, ha még egyszer a telefonba üvölt, megverem...

-Átadom! - nevetett - na mizu?

-Holnap reggel megyünk haza és délután nem csinálunk valamit mi csajok?

-Kirekesztetek? - kérdezte Zayn.

-Ki bizony - hajoltam fel egy pusziért, majd visszadőltem.

-Joooo én benne vagyok és tuti a csajok is... A fiuk úgyis stúdióznak...

-Igen? 

-Ja. Harry szólt már Zaynnek nem?

-Nem hiszem - nevettem - mondtam, hogy csökött agyú... De akkor, majd én mondom neki.

-Jólvan, akkor holnap talizunk! Most megyek, mert itt izeg-mozog Zayn, hogy miről maradt le…

-Jólvan – nevetett Sophie – De egy utcsó kérdés még…

-Igen?

-A családdal minden rendben? Kijöttök meg minden?

-Igen igen! Nagyon jól.

-Na, akkor jó. Nem is húzom tovább az időt…

-Oksi. Szia szépségem!

-Szia vaksi!

-Mi? Most miééért?

-Megvárom míg koppan…

-Jaaaaa – esett le, hogy úgy érti, hogy nem szép és ezért én vak vagyok, hogy annak gondolom… – De nem vagyok vak! Kérdezd csak meg Harryt! Na szia! – nevettem.

-Sziaaa! – köszönt el, majd letettem.

-Mit beszéltetek? – kérdezte Zayn.

-Hogy holnap csajos napot tartunk ami pont jól jön, mert ti úgy is stúdióztok…

-Igen?

-Igen… Elvileg Harrynek kellett volna szólnia – nevettem.

-Ááá így értem az infó elveszését… És miért vagy vak?

-Mert azt mondtam Sophiera, hogy szép…

-Ja… - nevetett.

-Tiszta bolond… De imádom!

-Igen, hisz pont ugyan olyan gyönyörű, mint te vagy El, Dani vagy Lauren…

-Ooooo – olvadoztam – te meg írtó cuki vagy! – állapítottam meg majd odahajoltam és megcsókoltam. Ez után még tovább döglöttünk a kanapén és szép lassan a család összes tagja hazaért és eljött a vacsora idő.

-Jaj szívem semmi időm nem volt főzni… - intézte szavait Patricia Yaserhez.

-Semmi gond! Elmegyünk akkor vacsizni! Benne vagytok? – kérdezte a fiataloktól és pozitív választ kapott – Akkor fél óra múlva indulás! – jelentette ki és mindenki elment készülődni. Zaynnel a szobája felé vettük az irányt, de látta, hogy nagyon gondolkodom.

-Mi az? – fogta meg a kezem.

-Mit vegyek fel?

-Jaj ti lányok mindig erre gondoltok? – forgatta meg a szemét.

-Persze! Főleg, hogy Zayn Malik barátnője vagyok, nem mutatkozhatok akárhogy – vigyorogtam. Mondjuk sok lehetősségem nem volt, hiszen nem hoztam el az egész ruhás szekrényemet, de volt választék. Egy farmer rövid ujjú inget választottam, fekete cicanadrággal és a nagy kutakodás közben megtaláltam a „mű” szemüvegem és a karika fülbevalóm a táskám mélyén, így már kiegészítőim is voltak. Sminknek csak vörös rúzst használtam és már kész is voltam.

Odamentem Zaynhez kikérni a véleményét. Amint meglátott végigmért a szemével és megnyalta a száját, ami nála jót jelent.

-Na, milyen lesz? – kérdeztem.

-Nagyon jól nézel ki – mért végig újra a szemével.

-Na akkor gyerünk, mert te még nem vagy kész és 5 perc múlva indulás van…

-Jólvan, jólvan…

Zayn is készen lett és lesiettünk az előszobába, ahol már csak ránk vártak. Egy nagyon aranyos étterembe mentünk enni, ahol valami isteni volt a kaja is. Meg igértettem Zaynnel, hogy amikor legközelebb jövünk ide mindenképp el kell hoznia mégegyszer. A hangulat is nagyon jó volt. Zayn szülei nagyon jófejek. Aztán olyan 8 körül elindultunk haza. Megköszöntünk a csodás vacsorát és mindenki a szobája felé vette az irányt. Átöltöztünk és bebújtunk az ágyba. Egymással szemben feküdtünk és ő az egyik kezét a derekamon pihentette másikkal pedig a fejét támasztotta. Még elbeszélgettünk egy ideig. Annyira jó, hogy bármiről, de tényleg bármiről tudunk beszélgetni. Aztán lassan elaludtunk. Reggel Zayn puszilgatására ébredtem.

-Jó reggelt Tündérem!

-Jó reggelt! – fordultam mosolyogva felé és megpusziltam.

-Jól aludtál?

-Uhhum – bólintottam – milyen gyorsan kell felkelnem?

-Mondjuk úgy 10 percen belül…

-Joooo az pont jó lesz! – mondtam és bebújtam a takaró alá és vissza aludtam, így Zaynnek újra fel kellet éberesztenie. Nagy nehezen felkeltem, bár nem volt korán, de utálok felkelni. Már mindenki ébren volt úgyhogy mindenkitől el tudtunk búcsúzni. Aztán irány haza! Ami nekem jó volt, mert most végig aludtam az utat szinte, de szegény Zaynnek vezetnie kellett. Gondoltam is rá, hogy felajánlom, hogy átveszem a volánt, de akkor tuti eltévedünk. Dél körül értünk haza és már Sophie is otthon volt.

-Szia Sophie megjöttünk! – köszöntem hangosan és fél pillanat múlva már a nyakamban volt.

-Jaj, de hiányoztál!

-Te is nekem!

-Sziasztok!  - jelent meg Harry is és míg őt is üdvözöltem, addig Sophie is Zaynt, majd a fiuk is kezetfogtak.

-Milyen volt? – kérdezte Harry.

-Nagyon jó! - válaszoltam – De most fiuk tünés, mert megkezdődik a csajos délután! Pateroltam ki a két fiút.

-Csak ennyi? Így kirakod a szűrömet? – kérdezte sértetten Zayn.

-Na jóóó… Gyere ide - tártam ki a karom mire oda lépett és hosszan megcsókolt. Sophiék is így tettek, majd végérvényesen elküldtem a fiúkat. Majd gyorsan kidobáltam a cuccomat a táskámból és elkezdtem faggatni Sophiet.

-Mikorra jönnek a csajok? Vagy mit beszéltetek? És ti mit csináltatok míg nem voltam? Jesszus csak két és fél nap volt de már úgy hiányoztál…

-Cat! Cat! Nyugi! A csajok mindjárt befutnak és együtt elmegyünk kajálni… És csak szokásos… Itthon punnyadtunk, voltunk moziba, sétálni meg ilyenekek…

-Hát moziba mi is voltunk, bár elég szokatlan módon – nevettem.

-Jesszusom mit csináltatok ti ott? – kérdezte rémült mégis perverz arccal.

-Jaj, de hülye vagy… Semmi olyat… Komolyan nagy hatással van rád Mr.Styles…  - nevettem, majd elmeséltem neki, hogy miért és hogyan voltunk moziba.

-Ti meg vagytok bolondulva – nevetett ő is.

-De legalább Zayn egy kicsit megnyugodott… És tök vicces volt – mondtam, majd a csengő zavarta meg a beszélgetést. Rohantam ajtót nyitni és sorba a nyakukba ugráltam a lányoknak, majd Sophie is üdvözölte őket és elindultunk kajálni. Rengeteget nevettünk mint mindig szerintem az étteremben lévők örültek, hogy végre csend lett, mikor távoztunk. Ez után elhagyhatatlan volt a vásárlás vagy csak nézelődés. Amikor kicsit elfáradtunk úgy döntöttünk beülünk egy kávézóba, majd folytattuk utunkat. Arra gondoltunk, hogy bemegyünk a stúdióba és meglepjük őket. Ez mind szép és jó lett volna, ha egy nagy meglepetés kiáltással, nem egy rossz terembe nyitunk be. Sűrű bocsánat kérés közepedte visszavonultunk, majd fél perces csend után kitört belőlünk a röhögés. Majd valaki kinyitott egy másik helyiségből, mire elhallgattunk.

-Ki lármázik itt? Így nem lehet dolgozni! – hallottuk az ismerős hangot – Csajok ti mit kerestek itt?? – nézett nagy szemekkel Louis.

-Meglepetéééés… - próbálkoztam be.

-Az megvolt nevetett… Na gyertek ne ácsorogjatok itt kint – hívott be Louis és elindult vissza – Nézzétek kiket találtam a folyosón – szólt a fiukhoz akik mind az ajtóra szegezték a tekintetüket mi meg sorban bevonultunk.

-Lányok hát ti? – kérdezte Liam.

-Meglepetéééés… Ismételten… - kezdtem, miközben elkezdtük üdvözölni egymást.

-Gondoltuk bejövünk megnézni titeket, ha nem zavarunk – folytatta Danielle.

-Ti? Soha! – mondta Niall.

-Apropó jó is, hogy mind itt vagytok, hiszen kaptunk pár jelölést egy zenei díj átadón és nem szeretnénk egyedül menni… - kezdet Harry.

-Szóóóval van kedvetek minket elkísérni a díjátadóra? – kérdezte Zayn.

-Ez nem kérdés! – válaszolt mindannyiunk helyett Lauren.

-És mikor van ez? – kérdezte Eleanor.

-Holnap este – válaszolt Louis.

-És arra gyakoroltok? – kérdeztem.

-Igen, mert fel is lépünk – mondta Zayn.

-Na, akkor mi le is telepszünk valahova és ti folytassátok nyugottan… – mondta Sophie.

-Ja nehogy ott égjünk miattatok, ha elrontjátok – egészítettem ki sajátosan a mondatát, mire mind elnevették magukat. A próba után együtt mentünk el vacsorázni, majd mindenki hazament. Mi Sophieval még megnéztünk egy filmet, majd lefeküdtünk aludni. Reggel nem tudtam sokáig aludni és úgy döntöttem kihasználom az időt míg Sophie alszik és elmegyek táncolni. Úgyis régen táncoltam. Felöltöztem, magamhoz vettem az ipodom és már indultam is. Gyorsan bemelegítettem és elkeztem táncolni. Nagyon éveztem! Nem is tudom mióta nem táncoltam csak úgy… Miután rendesen kifáradtam elindultam haza és reméltem, hogy van valami kaja otthon. Szerencsémre Sophiék nálunk is voltak ezért be is vásároltak. Gyorsan összedobtam egy reggelit és Sophie szokásához híven, mikor kész lettem megjelent az ajtóban.

-Jó reggelt! Jól aludtál? – kérdeztem vidáman.

-Jó reggelt! Igen, köszi, de látom te már táncolni is voltál igaz?

-Pontosan! És csináltam reggelit kérsz?

-Nem kérdés! – foglalt helyet az asztalnál én meg tálaltam a rántottát. – Huuu, de jól néz ki…

-Örülök! – mosolyogtam. Miután meg reggeliztünk Sophie is felöltözött én meg lezuhanyoztam.

-Mit mondtak a srácok, mikor jönnek értünk? – kérdeztem.

-Hatkor

-Oksa. És addig mit csináljunk?

-Filmezzünk, aztán ebéd és majd sétálgathatnánk kicsit…

-Tökéletes! Akkor hozom a laptopom és keressünk valamit, amit még nem láttunk nevettem. Három filmet is megnéztünk mire éhesek lettünk, de semmi kedvünk nem volt főzni, ezért elmentünk kajálni. Ez után a csodás napsütéses időben kimentünk a parkba és a fűbe feküdtünk és a bárányfelhőket kémleltük

, mikor valaki elállta a napot.

-Menj már odébb te… - kezdtem volna lehordani a tudóskót, mikor észre vettem, hogy Zayn az méghozzá Harryvel – mit kerestek itt? – kérdeztem  már kedvesen.

-Gondoltunk tölthetnénk együtt a délutánt a díjjátadó elött – mondta Harry, miközben letelepedett Sophie mellé.

-És honnan tudtátok, hogy itt vagyunk? – kérdezte Sophie.

-Twitterről – válaszolt Zayn, de Sophie nem értette – Cat twittelte, hogy jöttök a parkba.

-Jaaa, oké – értette meg, majd mind eldőltünk a fűben. Zayn megfogta a kezem, mire én elmosolyodtam és felé fordítottam a fejem és ő is így tett. Azt hittem ott veszek el csodás barna szemeiben és 1000 wattos mosolyában. Zayn közelebb hajolt és olyan gyengéden megcsókolt, mint még soha senki, majd tovább néztük az eget. Egyszer csak Sophie megszólalt.

-Fagyizzunk…

-Benne vagyok! - ültem fel hirtelen, majd ők is felültek. Végül feltápászkodtunk és elindultunk fagyiért. Út közbe viszon összefutottunk „pár” Directionerrel és meg kellett álnunk fotózkodni. Külön-külön, majd párosával, csak 1D tagok, csak barátnők és végül egyben, majd a rajongókkal. Ez egy bő fél órát vett igénybe és utána folytathattuk utunkat a fagyiééért.

-Egy évre elég volt a fotózásból… - jelentettem ki, mire a fiuk összenéztek – Miaz?

-Szivem ugye tudod, hogy hogy zajlik egy díjátadó? – kérdezte Zayn.

-Jaaaaaj tényleg… - jutott eszembe, hogy mára még nincs vége.

-Nembaj Cat! – veregette meg a vállam Sophie.

-Na mostmár tényleg kell az a fagyi… - mondtam, mikor odaértünk a fagyizóhoz. Én epreset, Sophie rózsa

ásat (ne kérdezzétek az milyen lehet én soha nem értettem mitől finom, de megkóstolni sem voltam hajlandó), Harry banánosat és Zaynét nem tudtam megfejteni, hogy milyen lehetett. A fagyival a kezünkben indultunk haza. Nekünk lányoknak kell az idő a készülődéshez.

-Nektek nem kell készülődni? – kérdeztem miközben a kulcsot halásztam elő a rejtekhelyről.

-Nem elhoztuk a cuccunkat… - vigyorgott Harry.

-És hol van? – kérdezte Sophie, de amikor belépett meglátta a két ruhaszállító zsákot amiben valószínüleg az öltönyük volt – Helyesbítek… Hogy kerül ide?

-Elhoztuk – válaszolt Harry, mintha erre egyedül nem jöttünk volna rá…

-És, hogy hoztátok be? – kérdeztem.

-Az elöbb is az orrunk elött vetted elő a kulcsot  - mondta Zayn.

-Jogos… - nevettem – huuu Sophie, akkor nem hagyhatjuk itthon egyedül a chippendale fiúkat, mert a végén egyszer összefutnak velük…

-De hülye vagy… - nevetett a barátnőm. Elősször Sophie használta a fürdőszobát, mert ő tudta mit vesz fel én viszont még kutakodtam egy kicsit, majd én is lezuhanyoztam és megcsináltuk egymás haját és sminkjét, míg a fiuk tv-t néztek. Utána ők is igénybe vették a fürdőt. Persze nem egyszerre! Én egy fehér, míg Sophie egy piros ruha mellett döntött és minketőnknek kivasaltuk a haját.

 Mikor kiléptünk a szobából a fiuk elámultak és Zayn a szájába harapott, Harry pedig a kezével birizgálta az ajkait. Majd odajöttek és megdícsérték a ruhánkat. És ekkor csöngettek. Louis volt az ajtóban ő is puccba vágva és kijelentette, hogy indulás van. Beszálltunk a limuzinba, ahol már mindenki ott volt és elindultunk az átadóra. A csajok valami fantasztikusan néztek ki, a fiuk meg egymáshoz passzoló öltönyben, de mégis kicsit másképp. Louison csíkos póló volt, Harryn csokornyakkendő és mindegyikük zsebében másféle kendő lapult illetve mind valamilyen fehér tornacipőben voltak. Mikor odaértünk és kinyílt az ajtó és Harry lépett ki elsőként és segített Sophienak is és így tovább sorban kiszálltunk és eszméletlen sikítozás fogadott minket. Vagyis inkább a fiúkat. Először mindenki a párjával állt a kamerák tüze elé, majd a fiuk összeálltak banda képre is és minket is megkértek, hogy barátnőket had fotózzanak le és végül egy nagy csoportos kép. Mire beértünk kis foltokat láttam mindenhol a vakuk miatt és fájt a szám a sok mosolygástól. Egy headsetes nő sürgetve a helyünkre terelt minket, majd elhadarta a fiúknak, hogy majd ő vagy egy kollégája szólni fog mielőtt ők lépnek színpadra. Lassan megtelt az egész aréna szerűség és elkezdődött a díjátadó. Az első kategória amiben a fiúk jelöltek voltak az a Legjobb videóklip volt a Kiss you-val, amit sokak örömére-sokak bánatára megnyertek. Hatalmas tapsvihar közepette kimentek a színpadra, ahol Megan Fox-tól vehették át a díjat és szóltak pár szót köszönet képpen. Aztán nem is jöttek vissza, hanem a headsetes nő rögtön a színfalak mögé irányította őket és további 5 kategória után fel is létek a Live While We Are Young-al.

A második kategória, a Legjobb szerelmes dal volt a Little Things-el és ezt is megnyerték és végül még a Legjobb fiú banda díjat is bezsebelték. Több jelölésük nem volt tehát a Directionerek kellőképp kitettek magukért, hogy egy felettébb pozitív estét tudjanak a fiuk maguk mögött. Ez természetesen nem maradhatott ünneplés nélkül, úgyhogy gyors ruhacserék után elmentünk bulizni. Jó szokásunk lett, hogy buli után a közös házban húzzuk meg magunkat így reggel mind egy helyen voltunk, amikor Paul érkezett hírekkel.

-Sziasztok – köszönt és már bele is kezdett – Jó híreim vannak… Elkészült a turné naplótok…

-Szuper! – reagált először Liam – És mikor kezdjük?

-Szeptemberben van az első koncert Londonban, majd mentek Amerikába… - erre kicsit lesápadtam hiszen Amerika mit is mondjak elég messze van. Mi (Sophie, Lauren és Én) mint kezdő One Direction barátnők aggódva néztünk össze, de Daniék szeméből kiolvastuk, hogy no para.

-Szóval srácok mostantól beindulnak a dolgok… Próbák, stúdió felvételek, interjúk, fotózások, stb…

-Térj a lényegre Paul mi lesz az első program? – türelmetlenkedett Zayn.

-Holnap bejelentitek a turné állomásokat, kedden mentek a Hits Radió-ba, szerdán… - sorolta a programokat.

-Oké, oké... Vágjuk. Minden napra van valami… Hagynál itt nekünk programot? – kérdezte Hazza.

-Persze! – kotort elő a táskájából mindenkinek egy „hetirendet” – Akkor én most megyek is pihenjetek és holnap kezdjük.

-Rendben köszi! – válaszolt Niall, majd elköszöntünk és Paul távozott.

-Akkor mostantól úgy érzem sok lányos programunk lesz… - jelentette ki kicsit szomorkásan Lauren.

-De igérjük, amikor csak tudunk együtt leszünk – mondta Louis, mindannyiuk nevében, mire kicsit vidámabbak lettünk. Ennek tudatában a nap többi részét a közös ebéd után már külön töltöttük. Zaynnel sétáltunk és megnéztük a naplementét, majd elmentünk vacsorázni, ami nagyon romantikus volt. Az estét nála folytattuk. A szobájában néztünk tv-t az ágyból.

-Zayn mi lesz velem, ha elmész Amerikába? – kérdeztem miközben hozzábújtam.

-Miért mi lenne?

-Háth… Nem leszel itt…

-De ez nem befolyásol semmit! – mondta és az államnál fogva óvatosan maga felé fordította a fejem – A távolság nagy lesz, de te suliban leszel és így gyorsan fognak telni a napok és biztos vagyok, hogy lesz szünetünk és akkor hazajövök hozzád... De ugye nem kételketsz abban, hogy ez működni fog-e így? – kérdezte és láttam a szemében, hogy fél a választól.

-Nem! - ráztam meg a fejem - Nagyon szeretlek és ezért lesz olyan borzalmas, hogy nem foghatom a kezed, nem adhatok puszit, nem ölelhetlek meg… - sütöttem le a szemem, majd újra rá néztem - De ígérd meg, hogy mindennap beszélünk!

-Igérem! – nézett a szemembe, majd megcsókolt és szorosan megölelt. – Nagyon szeretlek – búgta a fülembe.

-Én is! – bújtam hozzá, majd egy kis idő múlva megcsókoltam, amit viszonzott is. Az este további része már kissé forróbb hangulatban telt. Reggel Zayn mellksán ébredtem. Megdörzsöltem a szemem majd felnéztem rá, hogy alszik-e még.

-Jó reggelt! – köszönt mosolyogva.

-Egy jó este után mindig a mellkasodon kötök ki… - nevettem és feljebb csúsztam mellé.

-Jó volt? – kérdezte perverz mosollyal és közel hajolt. Csak 2 cm volt köztünk.

-Még kérdezed? – kérdeztem vissza és elmosolyodtam, mire megcsókolt. Majd lassan felkeltünk, mert éhesek voltunk és egykor lesz a nagy bejelentés, amin persze mi csajok is részt veszünk. Reggeli után elmentünk hozzám, hogy ne a tegnapi ruhámba legyek, aztán mehettünk is. Időben oda is értünk és a fiuknak bőven volt idejük átöltözni, belőni a hajukat és hasonlók. És végre találkoztunk Louval is és persze Lux-szal. Annyira édes az a kiscsaj!! Aztán elkezdődött a sajtótájékoztató.

Az újságírok meg kérdeztek, kérdeztek és kérdeztek… Rengeteget! De a fiúk türelmesen válaszoltak mindenre és még hülyülésre is szakítottak időt. A tájékoztató végeztével az öltözőben találkoztunk újra.

-Húzzunk kajálni mert éhenhalok! – lépett be Niall.

-Neked is Szia! – nevetett Sophie.

-Jó bocs éhes vagyok! – mosolygott a szőkeség.

-Teljesen megértünk! – léptünk mellé Laurennel, ugyanis mi is nagyon éhesek voltunk. Hát igen mi vagyunk a haspókok.

-És hova szeretnél menni Niall? – kérdezte Liam.

-Várj! – kiáltott Louis Niallra, ezzel beléfojtva a mondandóját – Harry! Fogadjunk, hogy tudom hova akar menni Niall! – nyújtotta egyezségre a kezét.

-Hagyjál már mindenki tudja! – tolta el Louis kezét mi meg szakadtunk a röhögéstől.

-Na szuper – csapta össze Niall a kezét – Akkor mehetünk? – járatta a csillogó tekintetét közöttünk és pozitív megerősitíst kapott. Tehát irány a Nando’s! Mivel mindenki különk érkezett ezért külön is mentünk át a Nando’sba. Mi értünk oda utoljára és ahogy beléptünk meghallottam a csapatunk röhögését, így tudtam merre menjek.

-Na, mivan lenyomtatok egy gyors numerát? – kérdezte Harry vigyorogva, mire Sophie nyakon vágta, Louis kiköpte amit épp ivott és velem röhögött.

-Valószínű Harry! – válaszoltam majd beljebb lökdöstem a padon, hogy leüljünk. Az ebéd többi részét is végig ökörködtük, majd áttettük a „buli” helyszínét a 1D házba. A fiúk az elkövetkezendő időben úgyis itt fognak lakni, hogy egy autóval tudjanak menni mindenhova. Holnap a fiuk reggel próbálni fognak, délután meg mennek a Hits Radio-ba, ezért csak este tudunk találkozni. Daniellel megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk együtt táncolni. Már alig várom! Azt utálom az időben, hogy ha jól érzem magam, akkor nagyon hamar eltelik. Pont mint ma… Egy szempillantás alatt este lett és ott tartottunk, hogy Niall megint éhes. Azt azért hozzátenném, hogy ettünk ropit, chipset, csokit és mi egy mást is a délután folyamán. Legegyszerűbb az volt, ha kaját rendelünk, mivel senki nem vállalta be, hogy 10 emberre főzzön. Vajon miért?! Így maradt a pizza, abból viszont többfélét rendeltünk és cserélgettünk. Aztán olyan 8-9 körül mi csajok elkezdtünk hazaszállingózni, mert reggel a fiuk úgy is elmennek stúdiózni. Sophieval végig röhögtük a hazautat és kétszázadjára is megtárgyaltuk, hogy milyen szerencsések vagyun, hogy ilyen barátaink lettek, amikor pár hónapja azt se tudták, hogy a világon vagyunk…