11. Rész

Nagyon cukin aludt, de még a cipőjét sem vette le és én nem alszom így vele. Elkezdtem óvatosan levenni a cipőjét, de nem aludt elég mélyen és felébredt.

-Kicsim szólj! Emlékezni is akarok rá…

-Hülye vagy! Na de ha már felébredtél öltözz át…

-Mi vagyok kutya?

-Légysziii – pislogtam nagyokat.

-Így jobb – mosolygott és elkezdett levetkőzni.

-á-á-álj! Alsógatya marad!!

-Jaja igen bocs – nevetett majd háttal bedőlt az ágyba én meg kicsit megbabonázva néztem a felsőtestét – Valami gond van?

-Mi? – néztem rá.

-Mit néztél?

-Semmit!

-Ahha… És tetszik?

-A semmi? Hmm… egész jó…

-Csak egész jó? - ült fel és megfogta a kezem és közelebb húzott.

-Olyan távolról csak... - piszkáltam.

-Akkor gyere közelebb - rántott maga mellè.

-Na így már jobb - simitottam végig a melkhasán és követtem a szememmel a kezem, majd hátradőltem - nem vagy rossz pasi - sohajtottam.

-Kössz - nevetett és oda könyökölt mellém és a hajammal kezdett játszani - te meg gyönyörű vagy

-Hah és még vicces is - nevettem majd a szemébe néztem - köszönöm! - mosolyogtam mire közelebb hajolt és megcsókolt. Csókunk egyre hevesebbre vált és Zayn már fölöttem volt és óvatosan helyezkedett rám nehogy összenyomjon és a nyakamat kezdte csókolgatni. Elején még csikizett ezért felkuncogtam, de jól esett.

-Zayn - túrtam bele a hajába

-Mi az? - nézett fel gyönyörű szemeivel.

-Mindenki itthon van...

-És? alszanak nem?

-De…- mosolyogtam, beltúrtam a hajába és megcsókoltam, majd Zayn fojtatta amit elkezdett...

Reggel Zayn meztelen melkhasán ébredtem. Gondoltam alszik ezért megpróbáltam óvatosan kibújni karjai közül de vissza húzott. 

-Ébren vagy? - néztem fel rá.

-Persze - mosolygott.

-Mióta?

-Negyed órája kb... Nemtudom nem érem el a mobilom.

-Ajj és miért nem raktál odébb? – ültem fel mellé.

-Olyan cukin aludtál.

-De...- kezdtem bele de megcsókolt.

-Jó volt így – mosolygott.

-Hát ez nekem is tetszett - pirultam el - de most, hogy eléred a telefonod mennyi az idő?

-Háromnegyed egy.

-OMG márcsak 5 óránk van - kipattantam az ágyból és elkezdtem öltözködni. A gatyámat próbáltam fölvenni, de közben elestem. - Auch...

-Nyugi Cat - nevetett Zayn - ne törd össze magad - segített fel és megcsókolt.

-Jojo, de naa már nincs sok időm - szaladtam ki a szobából le a földszintre. Olivéren kívül mindenki ébren volt. - Jó reggelt! - köszöntem vidáman.

-Szia Cat! - köszöntek.

-Mivan, ennyire jó éjszakád volt? - kérdezte Harry vigyorogva. Már épp vissza szóltam volna, amikor Zayn bejött és nyakon vágta (hiába találta el az este eseményét, de nem amiatt voltam vidám) - jó jó bocsesz...

-Hülye vagy Styles! - nevettem - megyek felébresztem az álomszuszékot, kajálunk valamit és irány a go-kart benne vagytok?

-Benne! - jöttek a válaszok.

-Juhhu, majd jövök - szökkentem ki és felrohantam. - Jó reggelt!! - rontottam be hozzá.

-Mi van? - fordult egyett.

-Kelj fel álomszuszéék - ugrottam az ágyra - hasadra süt a nap és alig van időnk, majd a repülőn alszoool

-Jólvan, jólvan... De miért ilyen korán? - törölgette a szemét.

-Korán? Egy óra lesz... - nevettem.

-Ja az korán van... mindegy... És amúgy hol a francban vagyunk? - nézett körbe az idegen szobában.

-A... most figyelj! One Direction házban! - kiáltottam.

-Vagyis? És mitől pörögsz ennyire?

-Ez a fiuk közös háza... aminek a vendég szobájában tartózkodsz és nem pörgök! - hadartam.

-De igen!

-Ajjj jó nekem mindegy, csak gyere kelj fel!! Indulunk kajálni és utána go-kart... Gyere mááár - rángattam a lábát.

-De elötte haza mehetek átöltözni?

-De több óra az... - kezdtem bele, de láttam, hogy hülyén néz rám - jaaa, hogy hozzám... Okés - mosolyogtam.

-Te valami dilibogyót reggeliztél...

-Nem reggeliztem még... én is csak nemrég keltem.

-Akkor nem akarom tudni az okát...

-Jó - rántottam meg a vállam és kimentem a szobából ő meg követett. - Srácok beugorhatnánk hozzánk, hogy Olivér átöltözhessen?

-Ja, de menjünk már mert éhen halok - mondta Niall.

-Oké én is. - nevettem - Olivér gyere már! - kiabáltam.

-Itt vagyok nyugi!

-Ja hupszi - vigyorogtam - akkor indulás! - indultam ki a konyhából.

-Zayn mit csináltál vele, hogy ilyen vidám? - hallottam Liam hangját.

-Semmit! - válaszolt Zayn - De szerintem olyan cuki - jött utánam és mivel én megálltam az ajtó után picivel nekem jött. - O Cat azt hittem...

-Cuki vagyok?

-Mindig! - ölelt át és megcsókolt.

-Khm... - jött egy hang - Na mehetünk? - kérdezte mosolyogva Sophie.

-Ühhüm... - bólogattam majd belé karoltam és úgy mentünk ki a kocsikhoz.

-Jaaaj Sophie én annyira szerelmes vagyok - hajtottam a vállára a fejem.

-Tudom! - veregette meg a vállam - akkor vagy ilyen vidám - nevetett - de ezt a srácoknak nem akartam mondani, mert ismerve Harry-t biztos rosszra gondolnának...

Mivel 11-en voltunk ezért muszály volt három kocsival mennünk. Mi (Sophie, Harry, Olivér, Zayn és én) gyorsan megálltunk nálunk, míg Olivér beszaladt átöltözni. Nekünk sophieval már volt ott másik ruhánk ezért nem kellett. A többiek pedig előlre mentek a Nando's-ba. Majd miután mind megkajáltunk, ami úgy két órát vett igénybe, mivel Niall, Lauren meg Én háth... jó kicsit bekajáltunk... Meg csomót beszélgettünk is.

-Irány a go-kart!!!! - kiáltott Louis, amint kiért az étteremből. Egy pláza mellett volt a pálya és szerencsénkre senki nem volt, így a fiuk rögtönk mehettek.

-Csajok mi nem megyünk be a plázába? - kérdezte Elenour.

-De! - vágtuk rá egyszerre.

-Imádom őket, de uncsi nézni ahogy körbe körbe mennek... - mondta Danielle.

-Akkor szólok nekik, hogy eltűnünk - mondtam és odaszaladtam a rajthoz, ahol már majdnem mind felsorakoztak. Zayn rögtön levette a sisakját, amiért hálás voltam, mert fogalmam sem volt melyik ő. - Juuuuuj a hatos kocsival vaaaagy - csillant fel a szemem.(az a kedvenc számom)

-Igen - nevetett - miattad - mosolygott.

-Awwww - olvadoztam - na de azért jöttem, hogy mi lelépünk a plázába, majd az utolsó verseny elött hívj és vissza jövünk oké?

-Rendben!

-Vigyázz magadra - hajoltam oda és megcsókoltam, majd elemelkedtem egy picit - És verj el mindenkit - súgtam oda.

-Igyekszem - mosolygott majd nyomott egy utolsó puszit a számra mielött távoztam.

-Csak óvatosan - kiáltottam mostmár mindenkének, majd lementem a pályáról - mehetünk.

-Oksi - válaszolt Lauren és megindult mi meg utána. Nagyon nagy volt ez a pláza, de nem fogott ki rajtunk  mindent végignéztünk és még kávézni is volt időnk, mikor Zayn hívott, hogy ez az utolsó kör mert utána ki kell vinnünk Olivért a reptérre. Ekkor néztem rá az órámra, ami háromnegyed ötöt mutatott. Vissza mentünk a pályához és pont akkor parkoltak le a fiuk. Rendezték a számlát és elkezdtünk búcsuzkodni, vagyis a többiek Olivértől, mert innen csak hárman Zaynnel mentünk tovább.

-Csá haver - kezdte Louis és kezetfogtak - aztán, ha legközelebb jössz vissza vágó.

-De azt is megnyerem, ne aggódj - nevetett.

-Akkor, majd küld át azt a receptet, mert nagyon kíváncsi vagyok - mondta Niall.

-Nem szükséges Lauren tuti tudja, hogy kell csinálni.

-Liam legközelebb, meg inkább tőlled kérek körbe vezetést, mert elég sok dolgot mondtál ahova hugi nem vitt el - nevetett.

-Jól van na... - szúrtam közbe - én se vagyok törzs lakos...

-Harry te vigyázz a másik kishugomra - kacsintott Sophiera.

-Igérem.

-Ó gyere ide sosem lévő bátyám - nevetett Sophie és megölelték egymást.

-Lauren jó volt újra élőben látni - ölelte meg másik barátnőmet.

-Téged is.

-Danielle további sikeres tánc karierrt és néhány trükkel lásd el, majd Catet.

-Mindenképpen! - mosolygott Dani.

-Hát Elenour neked a legtöbb sikert, hogy kibírd a lökött mellett. – mutatott Louisra, aki kihúzta magát.

-Igyekszem - nevetett El.

-Örülök nagyon, hogy megismertelek titeket! Remélem látjuk még egymást! Sziasztok! - köszönt el mindenkitől és elindultunk haza, hogy összeszedje a cuccait. Miután Olivér összepakolt elindultunk a reptérre. 

-Na gyere ide hugi - tártaszét a karját én meg szorosan megöleltem és egy könycsepp is kicsordult a szememből.

-Hiányozni fogsz!

-Te is nekem - simogatta meg a hátam. - De mennem kell - mondta halkan és elengedtem. Oda ment Zaynhez aki a kocsinak dőlve várt és hallottam hogy azt mondja neki - Vigyázz rá nagyon!

-Meglesz - fogtak kezet és Olivér vissza indult. Még nyomott egy utolsó puszit az arcomra és elindult befelé.

-Jó légy! - intett vissza és eltűnt a sok ember között. Odamentem Zaynhez aki megölelt, majd megcsókolt.

-Ne szomorkodj, nem most láttad utoljára.

-Jó, de azért na... 

-Értem én, de hogy felvidítsalak elviszlek fagyizni - kapott fel a kezébe és megpörgetett én meg csak nevettem.

-Benne vagyok! - mosolyogtam. 

Elmentünk a St. Jameshez és vettünk fagyit. Én epreset, Zayn pedig csokisat választott és sétáltunk a parkban, majd leültünk az egyik padra. Zayn normálisan ült én pedig átraktam a lábaimat az ővén átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.

-Hmm... csoki ízed van -mosolyogtam - finom.

-Neked meg eper - mosolygott.

-Azt imádooom - tettem a megállapítást mire elnevette magát.

-Édes vagy! Cat mivel már jóideje együtt vagyunk és én már szinte az egész családodat ismerem... Bemutatnálak a családomnak. Mit szólsz hozzá?

-Juuuuuuuj nagyon örülök neki! Nagyon szívesen megismerném őket!! - mosolyogtam.

-Holnap vagy Szombaton menjünk? Akkor vannak mindannyian otthon...

-Holnap! - vágtam rá.

-Igen?

-Viccelsz? Tűkön ülök, annyira izgatott vagyok! Meg persze kicsit félek is, deee nembaj.

-Nem kell félned nem harapnak - nevetett.

-Nem úúúgy... Hanem, hogy kedvelni fognak-e... - sütöttem le a szemem.

-Biztosítalak afelől, hogy ezzel nem lesz gondod - mondta és a kezével az államnál finoman felemelte a fejem és meg csókolt. Hozzábújtam és így néztük egy kicsit a tájat.

-Zaayn...

-Mondjad kincsem - simogatta meg a fejem.

-Menjünk hazaa... Fázom - pillantottam fel rá.

-Azonnal - mondta és elindultunk. Mivel reggel indulunk ezért nála alszom. Otthon pakolás közben felhívtam Sophiet.

-Sziaaaa Sophiee!!

-Caaaaat! Szia! Mizu?

-Figyu! Holnap Zayn elvisz Bradfordba bemutatni a szüleinek és...

-Juuuuuuuuj

-Igeeen és szóval, hogy nála alszom és maradj Harryvel Harrynél vagy nemtudom hol vagytok, mert nem leszek itthon.

-Azért nem alszunk kint a parkban de jo - nevetett.

-Jaj, de hülye vagy! - nevettem én is. -És juuuuj, majd mesélj!!

-Mindenkép! De most megyek... Üdvözlöm a kis göndört!

-Átadom! Szia, puszi!

-Pusziii, szia! - köszöntem, majd kinyomtam a telefont és kiszökkentem a nappaliba a cuccommal.

-Kééész vagyooook!!!

-Akkor indulás - karolt át és kivette a táskát a kezemből. Bezártam a lakást és elindultuk Zaynhez.

-Éhes vagyok... Eszünk pizzát? - csillant fel a szemem.

-Persze, ha hazaértünk rendelek.

-Juhuuuuuuu - tapsikoltam, ő meg nevetett. Mikor hazaértünk teljesítette igéretét és rendelt pizzát.

-Oké fél óra múlva lesz pizzád - tette le a telefont.

-Joooo, addig elmehetek zuhanyozni?

-Persze. - válaszolt én meg fel ugrabugráltam az emeletre és bementem a fürdőbe. Megengedtem a meleg vizet levetköztem és beálltam alá és nem érdekelt, hogy vizes lesz a hajam.Miután kész lettem kimentem, hogy felöltözzek és Zayn is ott volt és egy szál alsóban feküdt az ágyon.

-Mehetek? – mutatott a fürdőre.

-Ahham - bólogattam ő meg bement. Öltöztem volna, amikor megcsörrent a mobilom. Anyuék hívtak, hogy ugye szerintem is minden rendben volt e míg kint volt Olivér. Istenem a kis cukik. Mikor letettem a telefont pont átkarolt Zayn amitől kicsit megijedtem.

-Ki volt az?

-Anyu – mosolyogtam, majd elkezdtem verge felöltözni, amikor csöngettek.Megjött a pizza és szaladtam le, hogy ajtót nyissak, de Zayn utánam rohant és elkapott.

-Meg ne próbáld! 

-Mi? Miért?- erre végignézett rajtam és nekem is leesett, hogy nem kéne pólóban és fehérneműben ajtótnyitni - Ja jaaaaaa... Hupszi - pirultam el.

-Nyomás a nappaliba - utasított kedvesen.

-Igenis uram! - tisztelegtem és be meneteltem a nappaliba. Hallottam, hogy nevet majd ajtót nyit. Pár perc múlva az illatozó pizzával jött be a nappaliba.

-Nyamiiiiii - fordultam felé és tapsikoltam.

-Egyet neked - nyújtotta a dobozt - és egyet nekem - rakta le az asztalra az övét - hozok szalvétát, meg inni. Jó étvágyat! - puszilta meg a fejem és kiment. Kajálás közben tv-t néztünk és beszélgettünk.

-Zayn oda adod azt a takarót?

-Persze, de miért nem vettél nadrágot?

-Mert csöngettek és siettem... - mondtam úgy mint egy 5 éves, mire elnevette magát.

Miután befejeztük a vacsorát odabújtam hozzá és úgy néztük tovább a tv-t. Valamikor bealudtam és arra ébredtem fel, hogy Zayn visz fel az emeletre és berak az ágyba.

-Köszi - mosolyogtam, mire kaptam egy puszit - te nem alszol? 

-De jövök, csak lekapcsolom kint a villanyt - mondta és kiment. Egy perc múlva vissza is jött és bebújt mellém az ágyba és átkarolt.

-Juuuuj - borzongtam bele a lehelletébe.

-Bocsi - mosolygott.

-Semmi gond! - pusziltam meg - jó éjt!

-Szép állmokat! - mondta majd lehunytam a szemem és pár perc múlva el is nyomott az álom.

-Jó reggelt! - puszilgatott Zayn.

-Mmmmm... - húztam a fejemre a takarót, de nem jött be mert bebújt alá és úgy fojtata az ébresztést.

-De fel kell kelni és 10 óra an az nem olyan korai.

-Jólvan naaa - adtam meg magam és felültem - vagy mégseeeem - dőltem vissza.

-Ne akard, hogy bekeményítsek - nevetett.

-Nem tennéd - puslogtam rá.

-Nagyon cuki vagy - hajolt közell én meg átkaroltam a nyakát - de addig nem kapsz puszit míg nem kelsz föl - mosolygott, majd megfújta az orromat.

-Naaa... - biggyesztettem le a szám - akkor engedj - másztam ki az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Elviselhetővé varázsoltam magam, majd kimentem és Zayn ott állt kitárt karokkal.

-Megkaphatod a reggeli puszid - nevetett.

-Joooo – tapsikoltam,

majd a karjai közé szaladtam és megcsókolt.

-Mehetünk reggelizni?

-Nem kérdés - nevettem. Zayn felkapta a táskám és elindultunk. Ahogy ígérte megálltunk reggelizni és kaptam palacsintát és kakaót. A közel 2 órás út közben kérésemre One Direction hallgattunk és énekeltünk. Legalábbis én csak akkor, ha Zayn nem énekelt épp, mert amúgy őt hallgattam. Fél egy körül értünk oda. Egy nagyot sóhajtottam és mosolyt varázsoltam az arcomra. Kicsit féltem, hogy nem tetszek a szüleinek. Ugyan kit akarok becsapni nagyon paráztam... Odamentünk az ajtóhoz és becsöngetett miközben átkarolta a derekam.

-Nyugi nem harapnak - csókolt meg és észre se vettük, hogy kinyilt az ajtó. Mikor Zayn elemelkedett előlem hat csillogó szempárral találtam szembe magam és tuti rák vörös lettem.

-Sziasztok! - mosolyogtam.

-Sziasztok, gyertek beljebb - invitált be minket Doniya.

-Kinek vannak a legcukibb hugai? - kérdezte Zayn.

-Zaaayn - ugrott a nyakába Waliyha és Safaa.

-Mióta csak beszélni tudnak a lányok ez a szokásos köszönés - magyarázott Doniya.

-Nagyon aranyosak - mosolyogtam - o amúgy Catherin Davis, de szólíts nyugottan Catnek - nyújtottam a kezem.

-Doniya Malik - rázott velem kezet - sokat hallottam már rólad - mosolygott.

-Remélem semmi rosszat - nevettem.

-Ááá egyet sem - mondta és addigra Zaynt már agyon ölelgették a hugai.

-Szia én Waliyha vagyok, ő pedig Safaa - mutatott a hugára.

-Sziasztok én Catherin vagyok - mosolyogtam.

-Lányok ki volt az - jött egy női hang az egyik szobából, majd megjelent a hang gazdája is - ooo Yaser gyere megjöttek a gyerekek - szólt vissza a szobába - Gyere ide Zayn - ölelgette meg a fiát - jaj de megnőttél.

-Anyaa... 

-Jó hát régen láttalak... Szervusz drága! Patricia vagyok Zayn anyukája - fordult hozzám.

-Csókolom! Catherin Davis - mutatkoztam be.

-Ó ugyan... Nyugottan tegezz minket - mosolygott. 

-Rendben

Ezalatt megjelent Zayn papája is és üdvözölték egymást.

-Szia Yaser Malik.

-Catherin Davis - fogtam vele kezet - nagyon örülök - mosolyogtam.

-Mi is - mosolygott Safaa.

-Na de menjünk beljebb - terelt be minket a nappaliba Zayn mamája. Zayn rám mosolygott, megfogta a kezem és úgy mentünk beljebb.

-Na és Catherin mesélj magadról - mondta Patricia.

-Huu hát magyarországról származom, 18 éves vagyok, van egy bátyám a legjobb barátnőmmel élek egy lakásban.A londoni tánc suliba nyertem ösztön díjat és ott fogok tanítani délutánonként...

-O gratulálunk! - mondta Yaser és a többiek bólogattak.

-És hogy találkoztatok? - izgett mozgott a helyén Safaa. Ő valami nagy romantikus storyra volt kiváncsi.

-Hát elösször a Müncheni koncert után találkoztunk egy étteremben, ahova én és a barátnőm, Sophie miattam mentünk be... Majd a fiuk is betértek és nem volt több hely ezért megkérték, hogy had üljenek mellénk.

-Ooo hidd el lett volna még - szaladt ki Zayn száján.

-De hát azt mondtátok... - értetlenkedtem.

-Háth... Egy csapat már ép akkor fizetett, de Harry kiszúrta Sophiet és elkezdett hisztizni, hogy ő oda akar ülni - nevetett.

-Ooo Hazza, a kis nőcsábász. Hát minden esetre most nagyon jól jött - nevettem.

-De akkor még te nem...? - kérdezte Doniya Zayntől, de persze én is értettem, hogy Perriere céloz.

-De igen... De már akkor probléma volt és a story lényege az, hogy itt ismertük meg a lányokat. Majd amikor kiköltöztek Londonba és újra találkoztunk, akkor kezdtem érezni többet Cat iránt...

-És és az, hogy volt? - kérdezte Waliyha. Erre felváltva meséltük el a délutánt, amit együtt töltöttünk és amikor megjelentek a fiuk a cikk miatt.

-Jaaaj de édeeees - mosolygott Safaa.

-Hát nem kellett sok idő, hogy észre vegyétek magatokat - nevetett Waliyha.

-Szerencsére nem - mosolyogtam Zaynre, aki szintugy rám.

-Anyu mikor eszünk? - kérdezte Safaa.

-Jaj tényleg ebéd... Gyertek gyerekek! - állt fel Patricia.

-Anyu ugye tudod, hogy az egyetlen gyerek itt Safaa? - kérdezte Zayn.

-De nekem örökre a pici fiam leszel ugyhogy ne ellenkezz - puszilta meg Zaynt.

-De már 20 vagyok… - mormogta az orra alá.

-Hagyd már, olyan aranyos – döntöttem rá a fejem a vállára és éreztem, hogy felém fordul és tudtam, hogy mosolyog.

-Mit lesz a menü? – kérdezte Zayn apukája.

-Csirkét sütöttem és mellé krumplipürét csináltam és salátát. Cat ugye nem vagy vegeáriánus vagy laktóz érzékeny?

-Nem – húztam ki magam.

-Ne aggódj anya Cat mindenevő – nevetett Zayn és megpuszilta a fejem. Ebéd közben is beszélgettünk, de szerencsére már nem csak én voltam a téma.

-Zayn mutasd meg Catnek a sulikat, ahova jártál és közbe fagyizhattok egyet – mondta Zayn mamája.

-Érdekel? – nézett rám én meg bólogattam – Jó, akkor mi most elmegyünk oké?

-Persze menjetek.

-Köszönjük az ebédet nagyon finom volt! – álltam fel Zayn után az asztaltól. Elköszöntünk és elindultunk. Beültem a kocsiba és kiváncsian néztem Zaynt.

-Mi az? – kérdezte.

-Szerinted?

-Szerintem mi?

-Szerinted tetszem nekik? Mármint érted, hogy nem utálnak-e…

-Jaaa – esett le neki – háááát – húzta el a száját – nem is tudom…

-Jaj ne máááár… - dőltem hátra gondterhelten.

-Csak vicceltem, biztos szeretnek – mosolygott.

-Te… - akadt el a szavam – szemét – ütöttem a vállába – ilyet többet ne csinálj!! Tudod mennyire izgulok??

-Tudom…

-Nem! Mi?

-Szerinted én nem izgultam, hogy a bátyád mikor mondja azt, hogy többet ne menj a hugom közelébe? – nevetett.

-Jaaaaj és miért nem mondtad?

-Nemtudom – vont vállat.

-Amúgy a bátyám nagyon kedvel és azt állapította meg a nézésedből, hogy szeretsz – nevettem egy picit.

-Mintha nem tudnád – nevetett.

-Háth… Néha nem érzem annyira…

-Mi??

-Viccelek – vigyorogtam – most vissza kaptad.

-Megérkeztünk – állt meg a kocsival – de vezetés közbe ne ijesztgess ilyenekkel… Na gyere ide

-Nem, mert megcsikizel

-Én? Neeem… - mondta, de le se tagadhatná, hogy arra készült.

-Márpedig nem megyek - szálltam ki a kocsiból, majd ő is.

-És most elfutsz?

-Lehet – vontam vállat nevetve.

-Naaa Caaat gyere ideee – jött közelebb.

-A-aaaa – hátráltam. Zayn egyre gyorsabb léptekkel jött, ezért meg akartam fordulni, hogy lássam merre megyek, de voltam olyan szerencsétlen, hogy eltaknyoltam.

-Cat jólvagy? – pattant mellém aggódva Zayn, de én csak nevettem.

-Persze...

-Na gyere segítek – húzott fel. Még jó, hogy a fehér ruhám nem lett koszos.

-Elestem, mert nem akartam elesni... Hogy van ez?

-Jaj Cat… - nevetett és a homlokát az enyémnek döntötte miközben átkarolt.

-Mi az? – éztem a csillogó barna szemeibe.

-Annyira szeretlek. – suttogta, majd hosszan megcsókolt.

-Én is téged – öleltem meg. Romantikus pillanatunkat egy lánycsapat zavarta meg, akik a suliból jöttek ki.

-OMG ő Zayn Malik – kiáltotta az egyik és felénk mutatott, mire az összes lány odaszaladt.

-Öööö sziasztok lányok! Segíthetek? – kérdezte Zayn.

-Kaphatunk autogrammot? – csillant fel az egyik lány szeme.

-Cat nembánod?

-Nem dehogy! - mosolyogtam.

-Akkor igen – mosolygott Zayn a lányokra és elkezdte aláírni az addig kikészített papírkat, füzeteket.

-Te is aláírod nekem? – kérdezte az egyik lány.

-Persze! – mosolyogtam. Annyira édes volt.

-Cat fotózkodhatunk is? – kérdezte Zayn.

-Persze – nevettem.

-Nem kell tőlle engedélyt kérned – mondta az egyik csaj.

-Hogy tessék?? – esett le az állam.

-Hát nem kell tőlled engedélyt kérnie – fordult felém.

-Ez nem engedély kérés hanem udvariasság… - fordultam én is felé.

-Nem érdemled meg… - mondta úgy, hogy csak én halljam. 
-Miért is?
-Mert megcsaltad...
Na ezt nem kellet volna...