12. Rész

-Te megbolondultál? - mondta elég hangosan, így mindenki ránk nézett.

-Nem! Ne is tagadd...

-Ohhh és akkor azt mond meg nekem, hogy ERRŐL ÉN MIÉRT NEM TUDOK??? Miért tudja mindenki jobban nálam, hogy megcsaltam-e Zaynt?? Mellesleg csak elmondom, hogy NEM CSALTAM MEG! És nem is fogom, mert hmm… miért is? – tettettem gondolkodást – mert SZERETEM!!

-Mégis táncoltál azzal a pasassal és ott ölelgetted azt a másik srácot is...

-Az csak egy tánc volt az isten szerelmére!! Komolyan, hogy lehet valaki ennyire ahhh - nagyon ideges voltam - a másik srác meg Kevin volt, akit azért öleltem meg, mert végre jutott valamire Ashleyvel, aki nem mellesleg mostmár a BARÁTNŐJE!!

-Cat... - szólt Zayn, de nem hagytam, hogy végigmondja.

-Nem! Elegem van!! Azok az emberek csalják meg a párjukat, akik nem szeretik a másikat... De én szeretem őt - mutattam Zaynre és lecsordult egy könnycsepp az arcomon - úgyhogy tartsd meg magadnak a véleményed! - mondtam majd hátatfordítottam és elindultam.

-Ez bekattant… - hallotam a csaj hangját. Vissza se fordultam, de bemutattam neki. Mostmár nemérdekel... Elindultam arra amerről jöttünk és mérgemben egy kukákba is belerugtam. Mit ne mondjak eléggé fájt... Pár pillanat múlva Zayn hátulról átkarolt mire megálltam.

-Én is szeretlek - súgta a fülembe, amitől akaratlanul is elmosolyodtam. - de most gyere vissza, mert…

-Nem, nem megyek vissza... - indultam tovább.

-De mert... - de megint nemhagytam, hogy befejezze.

-Nem!

-Elég - mondta és felkapott a kezébe - de, igenis visszajössz.

-Te mégis kivel vagy? - néztem rá mérgesen.

-Természetesen veled.

-Nem úgy érzem...

-Nem hagytad, hogy végig mondjam ezért nem hagyom, hogy választhass. 

-Jó bocsi. Miért akarod, hogy vissza menjek? - kérdeztem, mikor vissza értünk és lerakott a lányok elé és megfogta a kezem. Na most vagy szeretetből vagy, hogy ne tudjak elfutni...

-Cat - kezdte az egyik csaj - neharagudj Fernanda miatt... Csak ő ilyen ellenszenves, de mi nagyon szeretünk téged is és Sophiet, meg Laurent. Nem akarjuk, hogy Fernanda miatt rosszul érezd magad.

-Köszönöm - mosolyogtam - ez jólesett. Neharagudjatok, hogy kiabáltam, de nagyon robbanékony vagyok. Mostmár főleg ebben az ügyben… - sütöttem le a szemem.

-Semmi gond! Ebből is látszik, hogy igazat mondasz - nevetett. 

-Köszi.

-Na most, hogy békesség van mi mennénk tovább, ha nem haragszotok - mosolygott Zayn.

-Hogy mi?? Dehogy! Köszönjük az aláírást!!

-Szívesen! Sziasztok!

-Sziasztok! - köszöntem és követtem Zaynt. - Biztos lefizetted őket, hogy bocsánatot kérjenek - nevettem.

-Ááhhh fejenként egy csók elég volt - legyintett mire megtorpantam. Köpni nyelni nem tudtam. Zayn meg csak vigyorgott. 

-Nyugi csak vicceltem - mosolygott pimaszul - tudod, hogy rajtad kívül mást nem csókolnék soha. - karolta át a derekam.

-Ma direkt szivatsz Malik?

-Ááá én soha... - tagadta, majd közel hajolt és megcsókolt.

-Ne is - suttogtam. Majd bementünk és megnéztük a sulit. A portás először nem nagyon akart beengedni, de egy aláírás mindent megér. Mentünk a kihalt folyosókon és Zayn régi történeteket mesélt, amikor megtorpantam egy tabló elött. 

-Juuuuuuuuuj Zaaaaynieeee - csillant fel a szemem.

-Igen?

-Neeem, csak ez te vaaagy - mutogattam mire odalépett és ő is szemügyre vette a képet.

-Ez bizony én vagyok. Ezt az is bizonyítja, hogy ott a nevem a kép alatt.

-Jaj menj már - löktem meg a vállát és elnevette magát - nagyon kis cuki vagy - kuncogtam - de a hajad sokkal jobb most. – borzoltam össze a haját.

-Hey, hey… ebben munka volt – háborodott fel.

-Bocsi – zéztem rá cukin.

-Jaaaj rád nemtudok haragudni - mosolygott és átkarolt, mire gondolkodva ránéztem, a két mozdulattal tökéletesen visszaállított hajára

– Nem mered – mondta és tudta mire készülök.

-Miért? Úgy imádok beletúrni a hajadba – néztem kihívóan.

-Mert rosszul jársz – figyelmeztetett.

-Meglátjuk – mondtam és gyorsan összeborzoltam a haját majd futottam, mert tudtam, hogy most én jövök.

-Na meg állj csak – rendezte vissza a haját és utánam eredt. Szerencsémre nem tévedtem el a suliban és megtaláltam a kivezető utat. Futás közbe köszöntem a portásnak, majd kirontottam a suliból. Megálltam egy pillanatra, hogy most merre meneküljek, de hiba volt, mert abban a pillanatban Zayn is kirontott és hirtelen nemtudott megállni, így nekem jött és mindketten hasra estünk. Én sikítottam egyet, majd földetérés után csak nevettem.

-Neharagudj Cat, jólvagy? – kérdezte aggódva.

-Persze – nevettem.

-Miért az ajtóban álltál meg?

-Nemtudom… Miért az ajtón jöttél ki? – kérdeztem vissza, mire elnevette magát.

-Boccs legközelebb a falon át jövök – tápászkodott fel és nekem is segített.

-Látod ez nagyon jó ötlet! – mondtam miközben Zayn átkarolt és a másik kezével összekócolta a hajam – na ez már nemannyira – nevettem.

-Most vissza kaptad

-Igaz megérdemeltem – tettettem bűntudatot.

-Meg és erősen gondolkodom, hogy jár-e neked fagyi… - gondolkodott el.

-Neeeem teheted! Bármi mást, csak ezt ne!

-Igen? – húzta fel perverzül a szemöldökét.

-Najó… Majdnem bármi más… - nevettem.

-Hááthh… nem is tudom…

-Igérem jó leszek! – fordultam felé, amikor a kocsihoz értünk.

-Na jóóó most az egyszer…

-Juhuu… Köszi – nyomtam egy puszit a szájára és szálltam volna be de a kezével az ajtón támaszkodott.

-Nem gondolod, hogy ennyi elég? – nézett a szemembe.

-Nagyon, nagyon szépenk köszönöm. – karoltam át a nyakát és hosszan megcsókoltam.

-Nincs mit úgyis elmentünk volna… - indult át a kocsi túloldalára.

-Tudom – rántottam meg a vállam és beültem a kocsiba. Elmentünk egy parkba és séta közben fagyiztunk és tovább beszélgettünk.

-Na és mesélj neked milyen volt a gyerek korod? Én már unom magam – nevetett.

-Hát mit ne mondjak én is… - mondtam komoly arccal.

-Naaa…

-Csak vicceltem – nevettem el magam.

-Még jó! – mosolyodott el ő is. Innentől egy ideig én meséltem, majd elindultunk haza.

-Megjöttünk! – kiáltott Zayn.

-Sziasztok! – köszöntem én is.

-Sziasztok nem vagytok éhesek? – jelent meg Zayn mamája.

-Mennyi az idő? – kérdeztem hiszen nem rég mentünk el nem?

-Hét óra – válaszolt Zayn.

-Hogy elment az idő… - tűnődtem – de én most a fagyival elvagyok köszönöm szépen!

-Én sem vagyok éhes – válaszolt Zayn is.

-Jólvan, ha megéheztek szóljatok – mosolygott Patricia.

-Köszönjük!

-Köszi anyu! – puszilta meg az anyukáját. Jaaaaj de édes.

-Zayn képzeld – jött le Doniya az emeletről.

-Mit? – kérdezett rá.

-Kishugodnak randija lesz…

-Hogy tessék?? – szaladt fel a szemöldöke.

-Elvileg csak az osztálytársával találkozik, de haggyuk már… - nevetett Doniya.

-De még, még csak 11 éves!!!!

-Mi? Nem Safaaról beszélek te lüke… Waliyhanak.

-De ő meg csak 15.

-Nyugi van csak moziba mennek ennyi…

-Csak?? De ott a sötétben?? Kettesben??

-Zayn, csak 15 évesekről beszélünk – mondtam – és ne rontsd már el az első randiját…

-Márpedig nem engedem el… - indult el fölfele.

-Hoppá… - szólalt meg Doniya – mindegy majd megnyugszik – indult el a nappaliba én meg ottmaradtam egyedül. Elindultam Zayn után de fogalmam sem volt, hogy melyik szoba Waliyhaé, de hallottam a veszekedést valahonnan, majd Waliyha sírva rohant át egy másik szobába. Megindulta a szoba felé, amikor Zayn kilépett.

-Zayn!

-Mi az? – kérdezte idegesen.

-Csak moziba mennek és 15 évesek…

-Pontosan ezért nem hagyhatom, hogy elmenjen…

-Ezt nem mondod komolyan? – néztem rá ledöbbenve.

-De teljesen komolyan beszélek!

-Semmi inkább követem őket vagy megfélemlítem a srácot? Miért tiltod el? Ez így nem helyes! Nem bízol a hugodban?

-Dehogynem bízok!

-Akkor?

-De nem ismerem a srácot…

-Zayn nem leszel ott mindig, hogy megvédd a hugaidat. Bíznod kell a hugodban, hogy ki tud állni magáért. De amúgyis egy 15 éves fiú agyi szintje nem jut el még odáig, hogy olyasféle probléma legyen…

-De…

-Nincs semmi de! Most menj be és kérj bocsánatot! – mutattam az ajtóra.

-Mi lenne velem nélküled? – ölelt meg és megcsókolt.

-Nem sok – nevettem – na menj már! Ne velem foglalkozz! – utasítottam. Bekopogott, de csak egy morcos “hagyj békén” választ kapott.

-Kérlek Waliyha beszéljük meg… - próbálkozott Zayn.

-Nem, nem érdekelsz, hagyj békén!!

-De bocsánatot akarok kérni… - támasztotta neki a fejét az ajtónak, ami egy kis idő múlva kinyílt.

-Hallgatlak…

-Neharagudj, elragadott az aggódás… Megengedem, hogy elmenj, ha…

-Khm… - jeleztem.

-Ha? – kérdezte Waliyha.

-Semmi… Menj nyugottan és érezd jól magad.

-Köszönöm! – ölelte át a bátyát. – És neked is – szaladt oda hozzám. Tudta, hogy nem magától gondolta meg magát Zayn.

-Igazán nincs mit! – mondtam majd Waliyha bement a szobájába.

-Gyere körbevezetlek – fogta meg a kezem Zayn.

-Hát az jól jönne – nevettem és elindultunk.

-Köszönöm – puszilta meg a homlokom.

-Nincs mit.

Zayn gyorsan körbevezetett, az utolsó szoba Safaa szobája volt.

-Szia picur! – köszönt be Zayn.

-11 vagyok…

-Nembaj – nevetett Zayn – Csak megmutatom Catnek a szobád…

-Szia! – köszöntem.

Már mentünk volna ki, amikor Safaa utánunk szólt.

-Zayn! Nincs kedvetek társasozni? Unatkozom…

-De van! – mentem vissza.

-Cat nem kell…

-De én szeretnék! – erősködtem.

-Oké nemszóltam – nevetett Zayn.

-Mit szeretnél játszani? – kérdeztem Safaat.

-Twisterezünk?

-Persze!

-Jaaaaj neee – jött Zayn reakciója.

-Jó majd te pörgetsz – utasította a kislány – Kérdezd meg a többieket, hogy van-e kedvük.

-Jó addig pakoljatok ki – mondta Zayn és távozott.

-Köszi, hogy játszotok velem – mondta Safaa.

-Viccelsz? Imádok társasozni!

Pár pillanat múlva Zayn megjelent a másik két testvérével.

-Twisteeer – szökkent be Waliyha – Elverek mindenkit!

-Meglátjuk – nevettem.

-Én csak nézni jöttem – mosolygott Doniya.

-Akkor kezdjük! Zayn pörgetsz? – kérdezte Safaa.

-Jövök! - ugrott rá az ágyra és megkezdte a pörgetést. Elég hosszú menetet játszottunk, de nyertem.

-Ha a következőt elvesztem akkor Zayn beáll. – mondam.

-Rendben! – egyeztek bele a lányok.

-Hey! Én véleményem nem számít? –kérdezte Zayn.

-Nem – szóltunk egyszerre. Nő uralom. Hihi. A következő körben elég hamar elestem, hogy Zayn is beálljon.

-Ez nem ér, ez direkt volt! – mondta Zayn.

-Nem isss!! Lányok? – kérdeztem a döntő bíróktól.

-Ááá szerintem nem…

-Szerintem se…

-Zayn ezt megszívtad irány a pálya és add ide a pörgetőt – nevetett Doniya.

-Borzalmasak vagytok – nevetett Zayn.

-Ugyan már jó lesz! – bíztattam. Egész ügyes volt és a végére ketten maradtunk. A lányok nekem drukkoltak. Pont olyan pózban álltunk vagy mi, hogy egy puszit tudtam adni Zaynnek, amitől megbillent, de nem esett el.

-Hey ennek amúgy örülnék, de verseny van ne puszilgass…

-Boccs – nevettem. Pár perc múlva viszont nem bírta tovább és elesett, de felém dőlt így rám esett. – Auch… de nehéz vagy – nevettem.

-Nyertem.

-Mi? Dehogy is!

-De te értél földet elöbb…

-Mert rám estél…

-De kitudja, hogy ha a másik irányba dőlök akkor nem te esel-e el elöbb… - nézett komolyan.

-Hihetetlen vagy – nevettem – jó akkor fogjuk rá, hogy nyertél… Játszunk még?

-Igeeen – pattant fel Safaa. Még vagy 5 kört játszottunk mire a csajok elfáradtak. Mellesleg mindet megnyertem. Hihi.

-Azta Cat, hogy birod ezt? – kérdezte Doniya.

-Hát naponta órákat táncolok… ez semmi – nevettem.

-Jogos… - bólogatott.

-Ki néz velem filmet? – kérdezte Waliyha. Mindenki bele egyezett és lementünk a nappaliba hogy filmet nézzünk. Na itt jön az a rész, hogy milyen filmet… Fél óra volt, mire a testvérek megállapodtak, hogy mi legyen az. Nekem mindegy volt ugyhogy nem szóltam bele. A filmnézéshez a szülők is csatlakoztak. Igazi családi mozi. Film után mindenki elindult lefeküdni. Már csak ketten voltunk amikor megkordult a gyomrom.

-Éhes vagy? – kérdeztem a hasamtól, mire Zayn elnevette magát.

-Gyere adok enni. Mellesleg én is éhen halok – mondta. Miután megkajáltunk felmentünk a szobájába és lefeküdünk aludni. Nagyon nem tudtam elaludni és sokat mocorogtam.

-Cat minden oké?

-Persze csak nemudok aludni…

-Gyere ide – ölelt magához én pedig mélyen beszívtam az illatát.

-Énekelj nekem – kértem.

-Jaj Cat tudod, hogy borzalmas hangom van…

-Tudom, de nincs más lehetősségem… – mondtam és elnevettük magunkat, majd elkezdett énekelni.

-People say we shouldn’t be together, we are too young to know about forever, but I say they don’t know what they talk talk talkin’ about… - énekelte a They don’t know about us-t, ami a mai incidensem után jól jött. Szorosan odabújtam hozzá és valmikor elnyomott az álom.

Reggel dörömbölésre ébredtem. Kimásztam az ágyból, hiszen Zayn erre nem kelt fel és kómás fejjel ajtót nyitottam.

-Juj neharagudj! Azt hittem ébren vagytok… - húzta el a száját Waliyha.

-Semmi gond! Miben segíthetek?

-Doniya nincs itthon én nekem meg fogalmam sincs mit vegyek fel és Safaatól nem kérhetek segítséget, Anyu meg Anyu… És, hogy segítenél kérlek? – mosolygott.

-Jaaaaj, de édes vagy persze! Egy perc és megyek, csak felöltözöm. – mosolyogtam vissza.

-Jó, nyugottan. Nagyon köszönöm!

Felöltöztem és közbe kezembe akadt a mobilom és láttam, hogy dél van. Aludni azt tudunk rendesen. Átmentem Waliyha szobájába, ahol mindenféle ruhák voltak szana-szét.

-Itt ruha bomba robbant? – nevettem.

-Háth… Mondhatjuk úgy is – nevetett velem.

-Na lássuk! Mi a kedvenc ruhadarabod?

-A ruhák! – vágta rá.

-Na, akkor elő a ruhákkal!

-Ehez mit szólsz? – mutattam fel egy zöld ruhát.

-Hmm… olyan egyszínű… - méregette és így ment még sokáig mire beugrott valami.

-És, ha ezt a szoknyát – kutatta elő egy piros darabot – ezzel aaaa – kerestem a megfelelő felsőt amit láttam már valahol. – megvan! – mutattam fel diadaalmasan a fekete ujjatlant – Szóval a pólót, ha betűröd és mondjuk… -  léptem oda a szekrényhez amit ékszerek voltak – ezzel a türkiz láncal és valami saruval. Na? – huzogattam a szemöldököm. – így olyan mint egy ruha…

-Ez nagyon tetszik – csillant fel a szeme – akkor elmegyek hajatmosok és felöltözöm…

-Hajad milyen lesz?

-Szerintem csak megszárítom és viszlát – nevetett.

-Beszárítsam valamilyenre?

-Komoly? Még ehez is értesz?

-Hát göndörre vagy egyenesre tudom és itt kimerült a tudásom – nevettem – ja meg konty meg ilyenek…

-Jaaaj nagyon köszönöm – ölelt át.

-Nincs mit igazán! Na spuri a fürdőbe, a szobában leszek majd szólj! – indultam ki.

-Rendben! Köszi – álaszolt és elváltunk. Halkan benyitottam a szobába, hogy ne ébresszem fel Zaynt, ami hülyeség, hisz ha a dörömbölésre sem ébredt fel. De meglepetésemre nem volt a szobában. Nemtudtam mitcsináljak, de jó barátom pocak segített. Megkordult a gyomrom, ezért elindultam a konyhába. A lépcsön mentem le és épp leértem, amikor Zayn nekem jött.

-Boccs csak… - kezdett bele, de észrevette, hogy én vagyok az – Cat! Téged kerestelek…

-Hát megtaláltál – mosolyogtam.

-Hol voltál? – karolta át a derekam.

-Waliyhanál voltam

-Mert?

-Ruhát választottunk és mindjárt megcsinálom a haját, de utána eszunk valamit? Éhes vagyok…

-Persze, de most is ehetsz…

-De mindjárt végez – mutattam felfelé.

-Jólvan menj én meg hozok fel reggelit jó?

-Jóóóó… - örültem, majd átkaroltam a nyakát és megcsóloltam – köszönöm!

-Inkább én.

-Ugyan mit?

-Hogy ilyen kedves vagy a hugommal

-Jaj menj már… Ez alap – nevettem – na megyek – adtam neki mégegy puszit és fölsiettem. Amikor felértem, akkor lépett ki Waliyha a fürdőből.

-Jövök – szóltam oda.

-Köszi – mosolygott és vissza ment én meg utána.

-Na akkor egyenes? Göndör? Fele ilyen fele olyan? Milyen legyen? - nevettem.

-Göndör

-Igenis! – mondtam, majd hozzá láttam a munkához. Majdnem kész voltam, amikor kopogtak – gyere – válaszoltam reflexből. Zaynjött be.

-Kész a kaja. Ti hogy álltok? – lépett mögém és megfogta a derekam.

-Jól – mosolyogtam fel rá a tükörben.

-Ha kész , akkor felöltözök és már jönni is fog értem Ben – mondta Waliyha.

-Mi mi az, hogy jönni fog érted? Hányéves? – kapta fel a fejét Zayn.

-15… És azt, hogy ide jön és együtt megyünk sétálva…

-Ja ja jo… - nyugodott meg Zayn én meg csak nevettem.

-Na kész vagy! – jelentettem ki.

-Nagyon jó lett! Köszönöm!

-Tényleg nincs mit!! – nevettem. – Megyünk enni? – fordultam Zayn felé.

-Persze – indult kifelé.

-Waliyha mielött elmész had nézzelek meg harci díszben – kértem.

-Oké – mosolygott. Zaynnel lementünk, hát igazából ebébelni. Kaja közben Waliyha bejött, hogy megmutassa magát.

-Nem! Nem! Nemjó… Így túl jól néz ki… - akadt ki Zayn – Így nem mehet…

-Ezt akkor most bóknak veszem – nevetett Waliya.

-Nyugottan, mert nagyon csinos vagy! – dícsértem meg – és mit néztek?

-Nemtudom… odamegyünk és választunk valamit – mondta, amikor csöngettek – biztos Ben az! Akkor sziasztok – puszilt meg minket és elindult én meg oldalba böktem Zaynt.

-Jó szórakozást! – kiáltott utána.

-Köszi! – hallottuk még a választ.

-Hát nem cuki?  - kérdeztem miközben a fejem a vállára hajtottam.

-De egy kicsit – adta meg magát.

-Na akkor siessünk mielött eltűnnek – pattantam fel.

-Hogy mi?

-Ugyan úgysem bírod ki, hogy ne menj utánuk, de akkor csináljuk jól… Na gyere már – rángattam fel – gyorsan elpakolunk és mehettünk. Zaynnek volt sejtése, hogy melyik moziba mennek és szerencsénkre el is találta. És innentől megkezdődött a “ha hugi észrevesz meghalunk” hadművelet…