13.Rész

Megvártuk, míg megveszik a jegyet és eltűnnek a termekhez vezető folyosón. Odamentünk a kasszás csajhoz, aki azonnal felismerte Zaynt. Szerencsénkre... Ugyanis egy aláírás fejébe megmondta, hogy melyik filmre mentek Waliyhaék. Mi is vettünk jegyet és utánuk mentünk, de mi belopakodtunk a személyzeti bejárón és megkerestük a vetítő szobát. Már elindították a reklámokat és nem volt bent senki, így a kis ablakhoz mentünk és az embereket kezdtük pásztázni.

-Megvan - suttogta Zayn.

-Hol? - kérdeztem én is suttogva, mire megmutatta - jaj de cukik.

-Ja nagyon... - mondta es hallottam a hangjában, hogy egyáltalán nem gondolja úgy.

-Igérd meg, ha ma nem látsz semmi kifogásolhatót, akkor megbízol a húgodban és nem borulsz ki többet - nyújtottam a kezem.

-Necces... Áhh... Na, jó, legyen - fogott velem kezet, majd oda rántott magához és megcsókolt - köszi - támasztotta a homlokát az enyémnek.

-Ugyan erre való egy barátnő - nevettem.

-Nem csak... - mosolygott perverzül.

-Ejnyeee... szerintem Olivérnek lett volna inkább félni valója.

-Hát talán egy picit - csókolt meg újra, majd folytattuk a leskelődést. Vagyis Zayn őket én meg a filmet néztem. Nagyon a vége felé járt, úgyhogy szóltam Zaynnek.

-Szerintem lépjünk, mielőtt bejön valaki...

-Jó ötlet... Gyere - fogta meg a kezem. Lassan kinyitottuk az ajtót és kisurrantunk. Ép bőrrel megúsztuk a belógást és Waliyhaék sem vettek észre. Már hazafele tartottunk, amikor megkérdeztem:

-Na, láttál valami illegálisat? - próbáltam visszatartani a nevetésem.

-Háth... Átkarolta... - na, kész itt elnevettem magam.

-Igazad van ez borzalmas...

-Volt rosszabb is... 

-Na, mi?

-Hogy Waliyha hozzábújt...

-Hogy mi?? Hát ez felháborító... - tettem úgy mintha kiakadnék.

-Jolvan hagyjál békén... Engem ez erősen érintett...

-Mi lesz ha, majd ott akar aludni a barátjánál... - gondolkodtam el.

-Tessék? 

-Semmi, semmi...

-Hát jó... És a film jó volt?

-Ahham... - bólogattam. Miután hazaértünk leültünk a nappaliba tv-t nézni és beszélgettünk. Holnap reggel indulunk haza, úgyhogy ma időben le kell feküdni, vagyis nem kéne hajnalig filmezni. Egy kis idő múlva Waliyha is megérkezett.

-Sziasztok! - köszönt.

-Sziaaaa! Na, milyen volt a film? - érdeklődtem.

-Nagyon jó volt! - mondta és oda jött hozzánk mesélni - ... És amikor megcsókolták egymást...

-Jaj, az nagyon aranyos volt... - reagáltam elfelejtve azt, hogy én elvileg nem voltam ott.

-Láttad már? - kérdezte mit sem sejtve. Huhh...

-Ööö.... Ja igeen... 

-És neked is tetszett?

-Ahham - bólogattam - na és még valami... - befogtam Zayn fülét, hogy ne hallja - Ben aranyos volt? Minden rendbe volt? Tetszik? Fogtok még találkozni? - hadartam el egy szuszra, mert nem bírtam sokáig tartani Zaynt, de Waliyha végig bólogatott.

-Mi az, amiről nem tudhatok? - hámozta ki magát a kezeimből.

-Semmiiiii - vigyorogtam - csajos dolog...

-Ahha persze...

-Minden rendben van bátyus - ült az ölébe Waliyha - köszönöm, hogy végül meggondoltad magad - ölelte meg Zaynt és adott neki egy puszit és elment.

-Jaaaaaaj, de édes... - dőltem Zaynnek - tetszik neki.

-Látom. De nem volt probléma szóval nincs gáz...

-Na, ez a beszéd!! 

-És mindent neked köszönhetek - nézett mélyen a szemembe.

-Ugyan... zavarba hozol - mondtam nevetve, majd megcsókolt és eldőltünk a kanapén. Én átkaroltam a nyakát és a hajába túrtam ő meg mellettem támaszkodott. Éreztem, hogy egyre szenvedélyesebben csókolt.

-Zayn nyugi - húzódtam el - a nappaliban vagyunk...

-Tudom... - mondta szenvedős hangon és visszaült és így én is fel tudtam ülni. 

-Nincs rosszabb annál, ha rajtakapnak... - borzongtam meg.

-Hogy mi? Veled megtörtént? - nézett kerek szemekkel.

-Áhhhh neeem, csak elképzeltem - próbáltam kamuzni. Huuu az nagyon ciki eset volt. Sajnos nem hitte el...

-Persze persze... - nevetett.

-Nem történt még szinte semmi, de elég gàz volt... Hey ne nevess kiii!!! - sértődtem meg.

-Ooo ne haragudj - ölelt meg és a vállam és a nyakam közé fúrta a fejét és megpuszilt, amitől elmosolyodtam.

-Mennyi az idő?

-5 óra…

-Akkor felhívom Sophiet... Nem bánod? 

-Nem - mosolygott én meg az ölébe dőltem és előhalásztam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam.

-Sziaaa!

-Szia! Harry... Ugye nem gondoltad, hogy ezt beveszem? - nevettem ugyan is Harry elvékonyított hangon próbálta beadni, hogy ő Sophie.

-Basszus pedig olyan jó volt...

-Nem volt rossz, de most add Sophiet légyszi

-Sophieeeee - üvöltött egyet.

-Auuuu...

-Szia Cat! - köszönt Sophie.

-Szia! Mond meg a csökött agyúnak, ha még egyszer a telefonba üvölt, megverem...

-Átadom! - nevetett - na mizu?

-Holnap reggel megyünk haza és délután nem csinálunk valamit mi csajok?

-Kirekesztetek? - kérdezte Zayn.

-Ki bizony - hajoltam fel egy pusziért, majd visszadőltem.

-Joooo én benne vagyok és tuti a csajok is... A fiuk úgyis stúdióznak...

-Igen? 

-Ja. Harry szólt már Zaynnek nem?

-Nem hiszem - nevettem - mondtam, hogy csökött agyú... De akkor, majd én mondom neki.

-Jólvan, akkor holnap talizunk! Most megyek, mert itt izeg-mozog Zayn, hogy miről maradt le…

-Jólvan – nevetett Sophie – De egy utcsó kérdés még…

-Igen?

-A családdal minden rendben? Kijöttök meg minden?

-Igen igen! Nagyon jól.

-Na, akkor jó. Nem is húzom tovább az időt…

-Oksi. Szia szépségem!

-Szia vaksi!

-Mi? Most miééért?

-Megvárom míg koppan…

-Jaaaaa – esett le, hogy úgy érti, hogy nem szép és ezért én vak vagyok, hogy annak gondolom… – De nem vagyok vak! Kérdezd csak meg Harryt! Na szia! – nevettem.

-Sziaaa! – köszönt el, majd letettem.

-Mit beszéltetek? – kérdezte Zayn.

-Hogy holnap csajos napot tartunk ami pont jól jön, mert ti úgy is stúdióztok…

-Igen?

-Igen… Elvileg Harrynek kellett volna szólnia – nevettem.

-Ááá így értem az infó elveszését… És miért vagy vak?

-Mert azt mondtam Sophiera, hogy szép…

-Ja… - nevetett.

-Tiszta bolond… De imádom!

-Igen, hisz pont ugyan olyan gyönyörű, mint te vagy El, Dani vagy Lauren…

-Ooooo – olvadoztam – te meg írtó cuki vagy! – állapítottam meg majd odahajoltam és megcsókoltam. Ez után még tovább döglöttünk a kanapén és szép lassan a család összes tagja hazaért és eljött a vacsora idő.

-Jaj szívem semmi időm nem volt főzni… - intézte szavait Patricia Yaserhez.

-Semmi gond! Elmegyünk akkor vacsizni! Benne vagytok? – kérdezte a fiataloktól és pozitív választ kapott – Akkor fél óra múlva indulás! – jelentette ki és mindenki elment készülődni. Zaynnel a szobája felé vettük az irányt, de látta, hogy nagyon gondolkodom.

-Mi az? – fogta meg a kezem.

-Mit vegyek fel?

-Jaj ti lányok mindig erre gondoltok? – forgatta meg a szemét.

-Persze! Főleg, hogy Zayn Malik barátnője vagyok, nem mutatkozhatok akárhogy – vigyorogtam. Mondjuk sok lehetősségem nem volt, hiszen nem hoztam el az egész ruhás szekrényemet, de volt választék. Egy farmer rövid ujjú inget választottam, fekete cicanadrággal és a nagy kutakodás közben megtaláltam a „mű” szemüvegem és a karika fülbevalóm a táskám mélyén, így már kiegészítőim is voltak. Sminknek csak vörös rúzst használtam és már kész is voltam.

Odamentem Zaynhez kikérni a véleményét. Amint meglátott végigmért a szemével és megnyalta a száját, ami nála jót jelent.

-Na, milyen lesz? – kérdeztem.

-Nagyon jól nézel ki – mért végig újra a szemével.

-Na akkor gyerünk, mert te még nem vagy kész és 5 perc múlva indulás van…

-Jólvan, jólvan…

Zayn is készen lett és lesiettünk az előszobába, ahol már csak ránk vártak. Egy nagyon aranyos étterembe mentünk enni, ahol valami isteni volt a kaja is. Meg igértettem Zaynnel, hogy amikor legközelebb jövünk ide mindenképp el kell hoznia mégegyszer. A hangulat is nagyon jó volt. Zayn szülei nagyon jófejek. Aztán olyan 8 körül elindultunk haza. Megköszöntünk a csodás vacsorát és mindenki a szobája felé vette az irányt. Átöltöztünk és bebújtunk az ágyba. Egymással szemben feküdtünk és ő az egyik kezét a derekamon pihentette másikkal pedig a fejét támasztotta. Még elbeszélgettünk egy ideig. Annyira jó, hogy bármiről, de tényleg bármiről tudunk beszélgetni. Aztán lassan elaludtunk. Reggel Zayn puszilgatására ébredtem.

-Jó reggelt Tündérem!

-Jó reggelt! – fordultam mosolyogva felé és megpusziltam.

-Jól aludtál?

-Uhhum – bólintottam – milyen gyorsan kell felkelnem?

-Mondjuk úgy 10 percen belül…

-Joooo az pont jó lesz! – mondtam és bebújtam a takaró alá és vissza aludtam, így Zaynnek újra fel kellet éberesztenie. Nagy nehezen felkeltem, bár nem volt korán, de utálok felkelni. Már mindenki ébren volt úgyhogy mindenkitől el tudtunk búcsúzni. Aztán irány haza! Ami nekem jó volt, mert most végig aludtam az utat szinte, de szegény Zaynnek vezetnie kellett. Gondoltam is rá, hogy felajánlom, hogy átveszem a volánt, de akkor tuti eltévedünk. Dél körül értünk haza és már Sophie is otthon volt.

-Szia Sophie megjöttünk! – köszöntem hangosan és fél pillanat múlva már a nyakamban volt.

-Jaj, de hiányoztál!

-Te is nekem!

-Sziasztok!  - jelent meg Harry is és míg őt is üdvözöltem, addig Sophie is Zaynt, majd a fiuk is kezetfogtak.

-Milyen volt? – kérdezte Harry.

-Nagyon jó! - válaszoltam – De most fiuk tünés, mert megkezdődik a csajos délután! Pateroltam ki a két fiút.

-Csak ennyi? Így kirakod a szűrömet? – kérdezte sértetten Zayn.

-Na jóóó… Gyere ide - tártam ki a karom mire oda lépett és hosszan megcsókolt. Sophiék is így tettek, majd végérvényesen elküldtem a fiúkat. Majd gyorsan kidobáltam a cuccomat a táskámból és elkezdtem faggatni Sophiet.

-Mikorra jönnek a csajok? Vagy mit beszéltetek? És ti mit csináltatok míg nem voltam? Jesszus csak két és fél nap volt de már úgy hiányoztál…

-Cat! Cat! Nyugi! A csajok mindjárt befutnak és együtt elmegyünk kajálni… És csak szokásos… Itthon punnyadtunk, voltunk moziba, sétálni meg ilyenekek…

-Hát moziba mi is voltunk, bár elég szokatlan módon – nevettem.

-Jesszusom mit csináltatok ti ott? – kérdezte rémült mégis perverz arccal.

-Jaj, de hülye vagy… Semmi olyat… Komolyan nagy hatással van rád Mr.Styles…  - nevettem, majd elmeséltem neki, hogy miért és hogyan voltunk moziba.

-Ti meg vagytok bolondulva – nevetett ő is.

-De legalább Zayn egy kicsit megnyugodott… És tök vicces volt – mondtam, majd a csengő zavarta meg a beszélgetést. Rohantam ajtót nyitni és sorba a nyakukba ugráltam a lányoknak, majd Sophie is üdvözölte őket és elindultunk kajálni. Rengeteget nevettünk mint mindig szerintem az étteremben lévők örültek, hogy végre csend lett, mikor távoztunk. Ez után elhagyhatatlan volt a vásárlás vagy csak nézelődés. Amikor kicsit elfáradtunk úgy döntöttünk beülünk egy kávézóba, majd folytattuk utunkat. Arra gondoltunk, hogy bemegyünk a stúdióba és meglepjük őket. Ez mind szép és jó lett volna, ha egy nagy meglepetés kiáltással, nem egy rossz terembe nyitunk be. Sűrű bocsánat kérés közepedte visszavonultunk, majd fél perces csend után kitört belőlünk a röhögés. Majd valaki kinyitott egy másik helyiségből, mire elhallgattunk.

-Ki lármázik itt? Így nem lehet dolgozni! – hallottuk az ismerős hangot – Csajok ti mit kerestek itt?? – nézett nagy szemekkel Louis.

-Meglepetéééés… - próbálkoztam be.

-Az megvolt nevetett… Na gyertek ne ácsorogjatok itt kint – hívott be Louis és elindult vissza – Nézzétek kiket találtam a folyosón – szólt a fiukhoz akik mind az ajtóra szegezték a tekintetüket mi meg sorban bevonultunk.

-Lányok hát ti? – kérdezte Liam.

-Meglepetéééés… Ismételten… - kezdtem, miközben elkezdtük üdvözölni egymást.

-Gondoltuk bejövünk megnézni titeket, ha nem zavarunk – folytatta Danielle.

-Ti? Soha! – mondta Niall.

-Apropó jó is, hogy mind itt vagytok, hiszen kaptunk pár jelölést egy zenei díj átadón és nem szeretnénk egyedül menni… - kezdet Harry.

-Szóóóval van kedvetek minket elkísérni a díjátadóra? – kérdezte Zayn.

-Ez nem kérdés! – válaszolt mindannyiunk helyett Lauren.

-És mikor van ez? – kérdezte Eleanor.

-Holnap este – válaszolt Louis.

-És arra gyakoroltok? – kérdeztem.

-Igen, mert fel is lépünk – mondta Zayn.

-Na, akkor mi le is telepszünk valahova és ti folytassátok nyugottan… – mondta Sophie.

-Ja nehogy ott égjünk miattatok, ha elrontjátok – egészítettem ki sajátosan a mondatát, mire mind elnevették magukat. A próba után együtt mentünk el vacsorázni, majd mindenki hazament. Mi Sophieval még megnéztünk egy filmet, majd lefeküdtünk aludni. Reggel nem tudtam sokáig aludni és úgy döntöttem kihasználom az időt míg Sophie alszik és elmegyek táncolni. Úgyis régen táncoltam. Felöltöztem, magamhoz vettem az ipodom és már indultam is. Gyorsan bemelegítettem és elkeztem táncolni. Nagyon éveztem! Nem is tudom mióta nem táncoltam csak úgy… Miután rendesen kifáradtam elindultam haza és reméltem, hogy van valami kaja otthon. Szerencsémre Sophiék nálunk is voltak ezért be is vásároltak. Gyorsan összedobtam egy reggelit és Sophie szokásához híven, mikor kész lettem megjelent az ajtóban.

-Jó reggelt! Jól aludtál? – kérdeztem vidáman.

-Jó reggelt! Igen, köszi, de látom te már táncolni is voltál igaz?

-Pontosan! És csináltam reggelit kérsz?

-Nem kérdés! – foglalt helyet az asztalnál én meg tálaltam a rántottát. – Huuu, de jól néz ki…

-Örülök! – mosolyogtam. Miután meg reggeliztünk Sophie is felöltözött én meg lezuhanyoztam.

-Mit mondtak a srácok, mikor jönnek értünk? – kérdeztem.

-Hatkor

-Oksa. És addig mit csináljunk?

-Filmezzünk, aztán ebéd és majd sétálgathatnánk kicsit…

-Tökéletes! Akkor hozom a laptopom és keressünk valamit, amit még nem láttunk nevettem. Három filmet is megnéztünk mire éhesek lettünk, de semmi kedvünk nem volt főzni, ezért elmentünk kajálni. Ez után a csodás napsütéses időben kimentünk a parkba és a fűbe feküdtünk és a bárányfelhőket kémleltük

, mikor valaki elállta a napot.

-Menj már odébb te… - kezdtem volna lehordani a tudóskót, mikor észre vettem, hogy Zayn az méghozzá Harryvel – mit kerestek itt? – kérdeztem  már kedvesen.

-Gondoltunk tölthetnénk együtt a délutánt a díjjátadó elött – mondta Harry, miközben letelepedett Sophie mellé.

-És honnan tudtátok, hogy itt vagyunk? – kérdezte Sophie.

-Twitterről – válaszolt Zayn, de Sophie nem értette – Cat twittelte, hogy jöttök a parkba.

-Jaaa, oké – értette meg, majd mind eldőltünk a fűben. Zayn megfogta a kezem, mire én elmosolyodtam és felé fordítottam a fejem és ő is így tett. Azt hittem ott veszek el csodás barna szemeiben és 1000 wattos mosolyában. Zayn közelebb hajolt és olyan gyengéden megcsókolt, mint még soha senki, majd tovább néztük az eget. Egyszer csak Sophie megszólalt.

-Fagyizzunk…

-Benne vagyok! - ültem fel hirtelen, majd ők is felültek. Végül feltápászkodtunk és elindultunk fagyiért. Út közbe viszon összefutottunk „pár” Directionerrel és meg kellett álnunk fotózkodni. Külön-külön, majd párosával, csak 1D tagok, csak barátnők és végül egyben, majd a rajongókkal. Ez egy bő fél órát vett igénybe és utána folytathattuk utunkat a fagyiééért.

-Egy évre elég volt a fotózásból… - jelentettem ki, mire a fiuk összenéztek – Miaz?

-Szivem ugye tudod, hogy hogy zajlik egy díjátadó? – kérdezte Zayn.

-Jaaaaaj tényleg… - jutott eszembe, hogy mára még nincs vége.

-Nembaj Cat! – veregette meg a vállam Sophie.

-Na mostmár tényleg kell az a fagyi… - mondtam, mikor odaértünk a fagyizóhoz. Én epreset, Sophie rózsa

ásat (ne kérdezzétek az milyen lehet én soha nem értettem mitől finom, de megkóstolni sem voltam hajlandó), Harry banánosat és Zaynét nem tudtam megfejteni, hogy milyen lehetett. A fagyival a kezünkben indultunk haza. Nekünk lányoknak kell az idő a készülődéshez.

-Nektek nem kell készülődni? – kérdeztem miközben a kulcsot halásztam elő a rejtekhelyről.

-Nem elhoztuk a cuccunkat… - vigyorgott Harry.

-És hol van? – kérdezte Sophie, de amikor belépett meglátta a két ruhaszállító zsákot amiben valószínüleg az öltönyük volt – Helyesbítek… Hogy kerül ide?

-Elhoztuk – válaszolt Harry, mintha erre egyedül nem jöttünk volna rá…

-És, hogy hoztátok be? – kérdeztem.

-Az elöbb is az orrunk elött vetted elő a kulcsot  - mondta Zayn.

-Jogos… - nevettem – huuu Sophie, akkor nem hagyhatjuk itthon egyedül a chippendale fiúkat, mert a végén egyszer összefutnak velük…

-De hülye vagy… - nevetett a barátnőm. Elősször Sophie használta a fürdőszobát, mert ő tudta mit vesz fel én viszont még kutakodtam egy kicsit, majd én is lezuhanyoztam és megcsináltuk egymás haját és sminkjét, míg a fiuk tv-t néztek. Utána ők is igénybe vették a fürdőt. Persze nem egyszerre! Én egy fehér, míg Sophie egy piros ruha mellett döntött és minketőnknek kivasaltuk a haját.

 Mikor kiléptünk a szobából a fiuk elámultak és Zayn a szájába harapott, Harry pedig a kezével birizgálta az ajkait. Majd odajöttek és megdícsérték a ruhánkat. És ekkor csöngettek. Louis volt az ajtóban ő is puccba vágva és kijelentette, hogy indulás van. Beszálltunk a limuzinba, ahol már mindenki ott volt és elindultunk az átadóra. A csajok valami fantasztikusan néztek ki, a fiuk meg egymáshoz passzoló öltönyben, de mégis kicsit másképp. Louison csíkos póló volt, Harryn csokornyakkendő és mindegyikük zsebében másféle kendő lapult illetve mind valamilyen fehér tornacipőben voltak. Mikor odaértünk és kinyílt az ajtó és Harry lépett ki elsőként és segített Sophienak is és így tovább sorban kiszálltunk és eszméletlen sikítozás fogadott minket. Vagyis inkább a fiúkat. Először mindenki a párjával állt a kamerák tüze elé, majd a fiuk összeálltak banda képre is és minket is megkértek, hogy barátnőket had fotózzanak le és végül egy nagy csoportos kép. Mire beértünk kis foltokat láttam mindenhol a vakuk miatt és fájt a szám a sok mosolygástól. Egy headsetes nő sürgetve a helyünkre terelt minket, majd elhadarta a fiúknak, hogy majd ő vagy egy kollégája szólni fog mielőtt ők lépnek színpadra. Lassan megtelt az egész aréna szerűség és elkezdődött a díjátadó. Az első kategória amiben a fiúk jelöltek voltak az a Legjobb videóklip volt a Kiss you-val, amit sokak örömére-sokak bánatára megnyertek. Hatalmas tapsvihar közepette kimentek a színpadra, ahol Megan Fox-tól vehették át a díjat és szóltak pár szót köszönet képpen. Aztán nem is jöttek vissza, hanem a headsetes nő rögtön a színfalak mögé irányította őket és további 5 kategória után fel is létek a Live While We Are Young-al.

A második kategória, a Legjobb szerelmes dal volt a Little Things-el és ezt is megnyerték és végül még a Legjobb fiú banda díjat is bezsebelték. Több jelölésük nem volt tehát a Directionerek kellőképp kitettek magukért, hogy egy felettébb pozitív estét tudjanak a fiuk maguk mögött. Ez természetesen nem maradhatott ünneplés nélkül, úgyhogy gyors ruhacserék után elmentünk bulizni. Jó szokásunk lett, hogy buli után a közös házban húzzuk meg magunkat így reggel mind egy helyen voltunk, amikor Paul érkezett hírekkel.

-Sziasztok – köszönt és már bele is kezdett – Jó híreim vannak… Elkészült a turné naplótok…

-Szuper! – reagált először Liam – És mikor kezdjük?

-Szeptemberben van az első koncert Londonban, majd mentek Amerikába… - erre kicsit lesápadtam hiszen Amerika mit is mondjak elég messze van. Mi (Sophie, Lauren és Én) mint kezdő One Direction barátnők aggódva néztünk össze, de Daniék szeméből kiolvastuk, hogy no para.

-Szóval srácok mostantól beindulnak a dolgok… Próbák, stúdió felvételek, interjúk, fotózások, stb…

-Térj a lényegre Paul mi lesz az első program? – türelmetlenkedett Zayn.

-Holnap bejelentitek a turné állomásokat, kedden mentek a Hits Radió-ba, szerdán… - sorolta a programokat.

-Oké, oké... Vágjuk. Minden napra van valami… Hagynál itt nekünk programot? – kérdezte Hazza.

-Persze! – kotort elő a táskájából mindenkinek egy „hetirendet” – Akkor én most megyek is pihenjetek és holnap kezdjük.

-Rendben köszi! – válaszolt Niall, majd elköszöntünk és Paul távozott.

-Akkor mostantól úgy érzem sok lányos programunk lesz… - jelentette ki kicsit szomorkásan Lauren.

-De igérjük, amikor csak tudunk együtt leszünk – mondta Louis, mindannyiuk nevében, mire kicsit vidámabbak lettünk. Ennek tudatában a nap többi részét a közös ebéd után már külön töltöttük. Zaynnel sétáltunk és megnéztük a naplementét, majd elmentünk vacsorázni, ami nagyon romantikus volt. Az estét nála folytattuk. A szobájában néztünk tv-t az ágyból.

-Zayn mi lesz velem, ha elmész Amerikába? – kérdeztem miközben hozzábújtam.

-Miért mi lenne?

-Háth… Nem leszel itt…

-De ez nem befolyásol semmit! – mondta és az államnál fogva óvatosan maga felé fordította a fejem – A távolság nagy lesz, de te suliban leszel és így gyorsan fognak telni a napok és biztos vagyok, hogy lesz szünetünk és akkor hazajövök hozzád... De ugye nem kételketsz abban, hogy ez működni fog-e így? – kérdezte és láttam a szemében, hogy fél a választól.

-Nem! - ráztam meg a fejem - Nagyon szeretlek és ezért lesz olyan borzalmas, hogy nem foghatom a kezed, nem adhatok puszit, nem ölelhetlek meg… - sütöttem le a szemem, majd újra rá néztem - De ígérd meg, hogy mindennap beszélünk!

-Igérem! – nézett a szemembe, majd megcsókolt és szorosan megölelt. – Nagyon szeretlek – búgta a fülembe.

-Én is! – bújtam hozzá, majd egy kis idő múlva megcsókoltam, amit viszonzott is. Az este további része már kissé forróbb hangulatban telt. Reggel Zayn mellksán ébredtem. Megdörzsöltem a szemem majd felnéztem rá, hogy alszik-e még.

-Jó reggelt! – köszönt mosolyogva.

-Egy jó este után mindig a mellkasodon kötök ki… - nevettem és feljebb csúsztam mellé.

-Jó volt? – kérdezte perverz mosollyal és közel hajolt. Csak 2 cm volt köztünk.

-Még kérdezed? – kérdeztem vissza és elmosolyodtam, mire megcsókolt. Majd lassan felkeltünk, mert éhesek voltunk és egykor lesz a nagy bejelentés, amin persze mi csajok is részt veszünk. Reggeli után elmentünk hozzám, hogy ne a tegnapi ruhámba legyek, aztán mehettünk is. Időben oda is értünk és a fiuknak bőven volt idejük átöltözni, belőni a hajukat és hasonlók. És végre találkoztunk Louval is és persze Lux-szal. Annyira édes az a kiscsaj!! Aztán elkezdődött a sajtótájékoztató.

Az újságírok meg kérdeztek, kérdeztek és kérdeztek… Rengeteget! De a fiúk türelmesen válaszoltak mindenre és még hülyülésre is szakítottak időt. A tájékoztató végeztével az öltözőben találkoztunk újra.

-Húzzunk kajálni mert éhenhalok! – lépett be Niall.

-Neked is Szia! – nevetett Sophie.

-Jó bocs éhes vagyok! – mosolygott a szőkeség.

-Teljesen megértünk! – léptünk mellé Laurennel, ugyanis mi is nagyon éhesek voltunk. Hát igen mi vagyunk a haspókok.

-És hova szeretnél menni Niall? – kérdezte Liam.

-Várj! – kiáltott Louis Niallra, ezzel beléfojtva a mondandóját – Harry! Fogadjunk, hogy tudom hova akar menni Niall! – nyújtotta egyezségre a kezét.

-Hagyjál már mindenki tudja! – tolta el Louis kezét mi meg szakadtunk a röhögéstől.

-Na szuper – csapta össze Niall a kezét – Akkor mehetünk? – járatta a csillogó tekintetét közöttünk és pozitív megerősitíst kapott. Tehát irány a Nando’s! Mivel mindenki különk érkezett ezért külön is mentünk át a Nando’sba. Mi értünk oda utoljára és ahogy beléptünk meghallottam a csapatunk röhögését, így tudtam merre menjek.

-Na, mivan lenyomtatok egy gyors numerát? – kérdezte Harry vigyorogva, mire Sophie nyakon vágta, Louis kiköpte amit épp ivott és velem röhögött.

-Valószínű Harry! – válaszoltam majd beljebb lökdöstem a padon, hogy leüljünk. Az ebéd többi részét is végig ökörködtük, majd áttettük a „buli” helyszínét a 1D házba. A fiúk az elkövetkezendő időben úgyis itt fognak lakni, hogy egy autóval tudjanak menni mindenhova. Holnap a fiuk reggel próbálni fognak, délután meg mennek a Hits Radio-ba, ezért csak este tudunk találkozni. Daniellel megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk együtt táncolni. Már alig várom! Azt utálom az időben, hogy ha jól érzem magam, akkor nagyon hamar eltelik. Pont mint ma… Egy szempillantás alatt este lett és ott tartottunk, hogy Niall megint éhes. Azt azért hozzátenném, hogy ettünk ropit, chipset, csokit és mi egy mást is a délután folyamán. Legegyszerűbb az volt, ha kaját rendelünk, mivel senki nem vállalta be, hogy 10 emberre főzzön. Vajon miért?! Így maradt a pizza, abból viszont többfélét rendeltünk és cserélgettünk. Aztán olyan 8-9 körül mi csajok elkezdtünk hazaszállingózni, mert reggel a fiuk úgy is elmennek stúdiózni. Sophieval végig röhögtük a hazautat és kétszázadjára is megtárgyaltuk, hogy milyen szerencsések vagyun, hogy ilyen barátaink lettek, amikor pár hónapja azt se tudták, hogy a világon vagyunk…