-Nem bírlak más férfiak karjai közt
látni... - mondta még mindig lehajtott fejjel.
-És ezért szakítani akarsz velem? -
gyűltek könnyek a szemembe.
-Micsoda?? - pattant föl - Nem,
dehogy!!
-De azt mondtad, hogy... - csuklott
el a hangom.
-De úgy értettem, hogy el kell ezt
fogadnom és meg kell bízzak benned... Tudod beszélgettem Liammel, hiszen ő
tudja milyen amikor más táncol a barátnőddel, bár Daniellnek ez a munkája miatt
van, de hát mivel te is a táncos pályát választottad, nem ártana hozzászoknom a
gondolathoz és nem akadhatok ki mindig...
-Ne haragudj, hogy reggel kiakadtam,
csak...
-Csak mi? - kérdezte mire elmeséltem
neki, hogy koptattam le a srácot és, hogy mérges voltam, hogy a táncot már
szinte randinak vette stb...
-És mérges lettem, hogy te is annak
láttad... Esküszöm ha kell nem táncolok soha többet senkivel, de nem akarlak
elveszíteni - folytak a könnyek az arcomról, amiket kezével törölt le.
-Ne haragudj rám! - fogta kezei közé
az arcomat, majd megcsókolt - Nagyon szeretlek és megígérem, hogy többet nem
balhézom - suttogta.
-Én is nagyon szeretlek! - öleltem
át. Majd ki mentünk Sophiékhoz.
-Na rendben vagytok? - kérdezte
Sophie.
-Igen! - válaszoltuk egyszerre.
-És nem is akarod összeverni Drake
képét vagy valami? Gratula haver! - mondta Harry.
-Miért? - értetlenkedett Zayn.
-Hát... - kezdett bele Hazza , de
észre vette, hogy szuggerálom és javított - hát csak úgy... Ö nemtom...
-Mi folyik itt Cat?
-Ajjj basszus Harry...
-Bocsika
-Semmi érdekes csak, hogy Drake
haverja fotózott le és amikor kérdőre vontam Draket, kicsit hangosan, akkor a
tanár felküldött a dirihez és már csak 1 büntetlen esélyem van, hogy ne
rúgjanak ki és az a... - gondolkoztam a szép fogalmazáson- csúnyaság tudta és mégsem szólt, de semmi különös - hadartam el
de láttam, hogy mérges lett.
-És miért nem mondtad? Harry asszem
beszélnünk kell valakivel...
-Áj áj áj... Nem beszélsz te
senkivel! Majd én elintézem oké? Kérlek! Nem lesz semmivel se jobb, ha
összevered, bár megérdemli... De nem kell - álltam az útjába.
-De...
-Semmi de! Imádlak, hogy megvédenél,
de csak rosszabb lesz - simogattam végig a melkhasán.
-Egy feltétellel - rakta fel a
mutató újját.
-Mi az?
-Mindent elmondasz, hogy mit csinál
az a gyökér.
-Rendben - nyújtottam a kezem, hogy
hivatalosítsuk az alkut, mire elmosolyodott.
-Ugyan már... - mondta majd
megcsókolt. - Apropó mi van a mobiloddal?
-Öööö... - vakargattam a nyakam -
háth kiderült, hogy nem szeret úszni - mondtam, mire Sophie elnevette magát,
majd elmagyaráztam, hogy ezt hogy értettem.
-Jaj Cat... - ölelt át Zayn - akkor
gyere szerzünk neked másikat
-Jó megnézem, mennyi spórolt pénzem
van - mutattam a szobám felé.
-Felejtsd el - húzott vissza.
-Inkább te! Nem gondolod, hogy
hagyom, hogy vegyél nekem egy telót...
-Nem gondolom tudom - mondta majd
Harryékhez fordult. - ti nem jöttök és akkor kajálhatnánk utána.
-De szívesen! - mosolygott Sophie.
-Akkor kérek 10 percet míg étterem
képes ruhát veszek fel oksi?
-Segítek! - ajánlotta fel Sophie.
-Köszi - mondtam, majd elvonultunk a
szobámba.
-És mégis, hogy akarod elintézni
Drake-et? - kérdezte halkan.
-Még nem tudom, de nem hagyom
annyiban az biztos...
-De vigyázz magadra, nehogy
kirúgjanak oksi?! Nem azért dolgoztál ennyit, hogy miatta repülj...
-Mintha magamat hallanám - nevettem.
-Hát rám ragadt - ölelt meg. Míg ezt
megbeszéltük kész is lettem és mehettünk. A telefon vásárlást vagy 10 perc
alatt elintéztük, így Sophiék nem vártak ránk sokat.
-Köszönöm - öleltem meg - majd
meghálálom valahogy.
-Lenne ötletem - mosolygott
perverzen.
-Jaj Zayn... - forgattam a
szemeimet. A közeli Nando's-ba mentünk kajálni, ahol össze futottunk Laurennel
és Niallal.
-Juuuuuuj - hangzott tőlünk a
köszönés és megölelgettük egymást. A fiúk kicsit kulturáltabban köszöntek, de
hát na...
-Hát ti? - kérdeztem Laurentől.
-Ezt komolyan kérdezted?
-Jaj igen néha elfelejtem, hogy
Niall Horan a barátod - nevettem. Leültünk a legnagyobb asztalhoz, majd
rendeltünk.
-Csajok, mit szóltok holnap délután
egy kis shoppingoláshoz? - kérdezte Sophie.
-Bocs de én nem szeretek, de ti
menjetek - mondta Harry és nagyon koncentrált, hogy ki tudja nyitni a
ketchupot és ezért nem hallhatta a "csajok" szót.
-Tőlünk kérdezte Harry -
világosítottam fel.
-Ja akkor oké - koncentrált még
mindig, majd egyszer csak azt éreztem, hogy csupa ketchup az arcom.
-HARRY!!
-Úristen ne haragudj!! Rossz a
csomagolás... - mentegetőzött.
-De szerencsétlen vagy! - nevettem -
na de engedj ki, lemosom - mondtam mire azonnal felpattant.
-Segítsünk? - ajánlotta fel Lauren.
-Nem kell megoldom - mondtam és
távoztam a mosdóba. Egy csak volt bent, aki furán végig is mért.
-Nem én voltam - magyarázkodtam bár
nem tudom minek, majd lemostam az arcom és a pólómról is megpróbáltam eltüntetni,
de nem igazán jártam sikerrel és csak nagyobb vizes foltokat csináltam.
-Szuper - sziszegtem, majd amikor
kiment a csaj oda szúrta,hogy "ku*va", amit nem igazán értettem, hogy
miért kaptam. Vissza mentem a többiekhez és elkezdtem enni és gondolkodtam, hogy
mi a franc volt ez...
-Caaaat - legyezett Sophie a szemem
előtt.
-Hmm mi van? Bocsi...
-Akkor holnap megyünk shoppingolni?
-Persze, persze! - mosolyogtam.
-Minden rendben? - kérdezte Zayn.
-Ja persze, csak gondolkodtam -
mosolyogtam.
-Min? - jaaaj de imádom, hogy érdekli,
de pont most NE!
-Nem érdekes - legyintettem, de
láttam rajta, hogy nem nyugtattam meg, de békén hagyott. Nagyon jó volt együtt
lenni, nagyon sokat nevettünk. Mikor kifelé mentünk Sophie megkérdezte:
-Gond ha ma Harrynél alszom?
-Nem dehogy! - mosolyogtam, bár nem
ezt éreztem, mert meg akartam volna vele beszélni a mosdós dolgot, de nem
gondolhatok csak magamra.
-Hova vigyelek? - kérdezte Zayn a
kocsiban.
-Haza - mondtam fáradtan. Gondoltam
egyedül kitombolom majd magam, de az ajtóban meggondoltam magam.
-Zayn várj! - kiáltottam utána, mire
vissza fordult.
-Igen?
-Nincs kedved itt maradni?
-De - mosolyodott el, és bejött a
lakásba.
-Nem bánod, ha gyorsan megnézem az
e-mailjeimet?
-Csak nyugodtan
-Köszi! – lehuppantam a kanapéba és
gyorsan böngészni kezdtem. Még mindig nem értettem miért mondta azt a csaj, de
gyorsan meg értettem… Facebook tele volt utálkozással, hogy én mekkora *****
vagyok, hogy nem érem be Zaynnel meg ilyenek… Twitteren trend lettem… Nagyon
fel idegesedtem és csak lecsaptam a laptop tetejét és dühösen felálltam.
-Megyek zuhanyozni – jelentettem be
és beviharoztam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Zayn kopogott, de nem
nyitottam ki aztán feladta. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a
meleg vizet. “Miért nem értik az emberek, hogy az csak egy tánc volt?”, “Egész
héten Drakekel táncolok és akkor egész héten át megcsalom Zaynt vagy mi?? Ja
persze…” Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok jártak a fejemben és észre se
vettem, hogy folynak a könnyeim. Mondjuk a zuhany alatt ki veszi észre?
Mindegy. Már vagy tíz perce álltam a zuhany alatt, amikor már meguntam és már
kellően szétáztam. Elzártam a vizet és, amikor belenéztem a tükörbe láttam, hogy pirosak a szemeim. Szuper… Már nem
igazán érdekelt, úgyhogy magma köré tekertem a törülközöm és kimentem. Zayn a laptopom
előtt ült és írogatott.
-Ne haragudj, de muszáj volt
használnom.
-Semmi gond, felöltözök és jövök –
mosolyogtam egyet és bementem a szobámba. Egy cuki sárga póló és melegítő gatya
mellett döntöttem.
-Mit csinálsz? – kérdeztem.
-Én semmit – mondta és közbe a
telefonján sebesen pötyögött valamit. Leültem mellé a kanapéra és az ölembe
rakta a laptop-om. Még mindig a twitter volt megnyitva, úgyhogy be akartam
csukni. Nem akarta több utálkozást látni…
-Ne csukd be!
-Miért ne? Nem akarom látni... –
mondtam és alig bírtam visszatartani a sírást.
-Csak azt hiszed… - mondta és
rányomott a frissítés gombra, majd átkarolt. Zayn twittelte a rólam készített
képet azzal a felirattal, hogy “Ő az én barátnőm és aki bántja annak velem
gyűlik meg a baja! #loveyoubaby”. Hát most már nem bírtam visszatartani a
könnyeimet, de ezek már öröm könnyek voltak. Leraktam a laptop-om és szorosan
hozzábújtam Zaynhez.
-Köszönöm!
– suttogtam.
-Ez
természetes, ha én nem akadhatok ki akkor más se – mondta “sértetten”, én meg
elnevettem magma.
-Imádlak,
te hülye!
-Ezek után
ajánlom is – mondta, majd megcsókolt. Vagy tíz perce ültünk ölelkezve, amikor
megszólaltam.
-Van kedved
fílmet nézni?
-Persze! –
Választottunk egy jó kis filmet és ma nem én voltam az aki bealudt. Végre!
Nagyon cukin aludt, elnéztem volna órákig, de nem tehettem ezért inkább gyorsan lefotóztam. Ki kellett találnom
a táncunk végét, hiszen már csak két napunk van az előadásig. Kihoztam az
ipod-om és fülhallgatóval elkezdtem gyakorolni. Már majdnem meg volt az egész, amikor valaki megfogta a derekam. Én szívrohamomban felsikítottam, majd amikor
a kezek megfordítottak észrevettem, hogy csak Zayn az. Kirángattam a fülemből a
fülhallgatókat és megkérdeztem:
-Meg akarsz
ölni? Halálra ijesztettél – mondtam és éreztem, hogy még mindig nagyon dobog a
szívem.
-Ne
haragudj! – mosolygott és nem tudtam ellenállni, oda bújtam hozzá – de nem kéne
aludnod?
-Be kell
fejeznem a táncot, ma csak miattam nem haladtunk, nem állhatok oda reggel úgy,
hogy nincs új rész…
-Értem,
akkor én gyorsan lezuhanyzok és addig fejezd be, de utána alvás!
-Rendben –
csókoltam meg, majd bement a fürdőbe, de eszembe jutott, hogy nem adtam neki
törülközőt. Gyorsan kerestem egyet és be akartam rakni a fürdőbe.
-Hoppá
bocsika! – csuktam vissza az ajtót hiszen ott állt egy szál semmibe, éreztem,
hogy vörös a fejem – csak törülközőt akartam adni – kiabáltam be, mire
kinyitotta az ajtót.
-Mintha nem
láttál volna még így – vette ki a kezemből a törülközőt és nyomott egy puszit a
homlokomra – köszönöm! Ja és nagyon cuki vagy, így elpirulva – szúrta még oda
mielőtt becsukta volna az ajtót. Még fél percig álltam ott, megszeppenve, aztán
végig gondoltam és elnevettem magam. Mire Zayn végzett én is kész lettem az
utolsó résszel, már csak meg kell tanítanom és térformázni kell. Sima ügy!
Remélem…
-Gyerünk
aludni! – utasított kedvesen.
-Oké, oké –
nevettem, és követtem őt a szobámba. Gyorsan átöltöztem és bebújtam mellé az
ágyba. Pár perc múlva el is nyomott az álom. Reggel a telefonomra ébredtünk.
-Haló? –
szóltam bele kómásan.
-Szia hugi!
Én ébresztettelek?
-Szia Obi!
Igen…
-De
mindjárt kezdődik az órád nem?
-Mi? Mennyi
az idő? – pattantak ki a szemeim.
-Nálam
10perc múlva kilenc – mondta én meg előkotortam Zayn telóját (Ne kérdezzétek
miért nem a sajátomon néztem meg…), hogy megnézzem az időt.
-Te
retardált itt egy órával előbb van!! A szívrohamot hoztad rám…
-Jól van na
bocsi…
-De azért
köszi, már fel kellet volna kelnem.
-Na
tessék!! Na, de azért hívlak, hogy vasárnap megyek és pár napot maradok oké?
-Juuuuuuuuuuuj
jooooo – visítottam, de befogtam a számat, mert rájöttem, hogy Zayn éppen alszik
mögöttem – nagyon örülök neki! És mikor indul a géped?
-Nemtudom,
apa vette a jegyet, de majd hívlak, amikor indulok okés?
-Öhm… Nekem
10-től lesz az előadásom, úgyhogy inkább holnap este beszéljünk.
-Oké! Nekem
most mennem kell, akkor majd hívlak szia!
-Sziaa!! –
kinyomtam a telefont és Zayn vissza rántott maga mellé az ágyba, mire én
felsikoltottam.
-Jesszus ne
ijesztgess!
-Te meg ne
visíts alvó ember mellett… - mondta miközben fölém kerekedett.
-Igaz –
nevettem – neharagudj!
-Megbocsájtok,
ha kapok egy csókot – csücsörített hülyén én meg kimásztam alóla.
-Csak
szeretnéd – mondtam és indultam volna kifelé.
-Azt jól
látod – mondta és elkapott, majd picit megpörgetett a levegőben és megcsókolt.
-Ilyet
kérek még – pislogtam kiskutya szemekkel, mire elnevette magát, majd kifésülte
a hajamat a szememből és teljesítette a kívánságom.
-Parancsolj
-Köszönöm!
– vigyorogtam – de most menjünk együnk valamit, mert éhen halok és lassan
mennünk kell. Kimentem a konyhába, de sehol nem találtam semmit. – Ajjjj –
toporzékoltam
-Mi az?
-Nincs
kaja, úgyhogy nyomás öltözni – toltam ki a konyhából – és útközben eszünk.
-Igenis
asszonyom! – nevetett. Gyorsan felöltöztünk és volt annyi időnk, hogy sétálva
mentünk reggelizni, majd Zayn elkísért a suliig.
-Sziasztok!
– léptem oda a többiekhez.
-Szia, cső,
hello – kaptam a válaszokat Mattől meg annyit, hogy rám nézett(??).
-Ne haragudjatok
rám a tegnapi napot elszúrtam, de kárpótlásul, befejeztem a táncot és ma már
elkezdhetjük a térformát is – mosolyogtam.
-Na ez szép
tőled! – mondta Adam.
-Hát ez a
minimum…
Ez a napom
a suliban elrepűlt, igaz volt két balett órám is, de már nem tudom komolyan
venni Drakeet szóval nem volt probléma. Írtam Zaynnek üzenetet, hogy ne jöjjön
úgyis a csajokkal megyünk shoppingolni és azt beszéltük, hogy a suli előtt
várnak majd.
-Juuuuuuuuj
– visítoztunk és ölelgettük meg egymást felvonva magunkra a figyelmet, de már
megszoktuk.
-Akkor
mehetünk? – kérdezte Lauren.
- Persze! –
válaszoltam – Let’s go crazy, crazy, crazy till we se the sun… - énekeltem és
ők is bekapcsolódtak. Egyenesen a pláza felé vettük az irányt, ahol péntek
lévén elég sok tini volt. Egyszer csak egy
3-4 lányból álló csapat sikítva rohant oda hozzánk.
-Úristen,
Úristen, Úristen ti vagytok Harry, Niall és Zayn barátnői – hadarta az egyik
csillogó szemekkel.
-Igen,
segíthetünk valamiben? – kérdezte kedvesen Lauren.
-Juj hát
csinálhatnánk veletek képet, meg adnátok autogrammot?
-Persze! –
válaszolt Sophie.
-Mivel
fotózzunk? – kérdeztem és a kezembe nyomtak egy telefont – elnézést! –
állítottam meg pár srácot – megkérhetlek titeket, hogy csináljatok pár képet
rólunk a lányokkal?
-Persze –
néztek végig rajtunk – de csak ha mi is kapunk egy példányt – röhögtek én meg
csak megforgattam a szemem, fotóznak az a lényeg…
-Ja ja
persze na tessék – nyomtam a kezébe az egyiknek, majd beálltam a lányok közé.
Jó pár képet készítettünk, a fiukon látszott, hogy már nagyon menni akarnak, de
egy randi lehetőségért még bírták. – Köszönjük! – vettem el a telefont – Ja és
nekünk van barátunk, ha meg a kicsikre buktok, ajánlok egy pszihológust –
mosolyogtam majd vissza mentem a lányokhoz,akik szakadtak a nevetéstől. Még
gyorsan adtunk mindenkinek autogrammot. A kislányok olyan cukik voltak annyiszor
megköszönték és mondták, hogy remélik sokáig boldogok leszünk. Hát nem édesek?!
Folytattuk a nézelődést, majd mikor mindent boltot megnéztünk elmentünk sétálni
a Temze partjára és beszélgettünk. De ennyi kemény munka után megszomjaztunk és
egy part menti árusnál vettünk jég kását. Leültünk egy padra és majdnem
sötétedésig beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat együtt.
-Csajok szívesen beszélgetnék még
hajnalig, de nagyon fáradt vagyok és már sötétedik, ha nem haragszotok én
elindulok haza.
-Nem csak te fáradtál el - nevetett
Sophie.
-Akkor ezennel feloszlatom a
triumvirátust mára - jelentette ki komolyan Lauren, mire elnevettük magunkat.
Elbúcsúztunk, majd elindultunk haza.
-Juj Sophie, nem is mondtam, hogy vasárnap pár napra jönne Olivér és őt bepaterolom a szobámba én meg aludnék a
kanapén és, hogy nem baj e?
-Jaj dehogy! Tudod, hogy bírom a
bátyánk - nevetett.
-Tudom tesó, de gondoltam azért
szólok - nevettem.
Otthon gyors zuhany és fog mosás után
elmentem aludni. Reggel az ébresztőmre keltem, amit utálok, de kivételesen
kipattantak a szemeim. Nagyon izgatott voltam, hiszen ma kell megmutatni
Mr.Holloway-nek az előadásunkat, amiért annyit dolgoztunk. És még be kell
gyakorolnunk a térforma váltásokat meg az ugrásokat és uuuuu nagyon izgatott vagyok.
Miután elkészültem írtam egy cetlire üzenetet Sophienak, majd elindultam.
Útközben megettem a reggelinek szánt almámat és már szinte dalolva libbentem be
a suliba. Első órám hip-hop volt úgyhogy nagyon siettem, bár bőven időben
voltam.
-Szép jó reggelt mindenkinek! -
köszöntem vidáman és odamentem a búskomor csapatomhoz, vagyis majdnem, mert
Adam nem volt ott...
-Szia Cat! - köszöntek a többiek.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Háth nem lépünk fel… - mondta Dave.
-Mi van?? Miért? Mi? - kezdtem el
hisztizni.
-Adam eltörte a lábát - nyögte ki
Matt, mire a számhoz kaptam a kezeimet.
-Jesszusom! Mi történt? - kérdeztem
és idegességem átváltott aggódásba.
-A hülyéje gördeszkázás közben
elesett... - válaszolt Kevin.
-Tudjuk Cat, hogy nagyon sokat
dolgoztál vele, de egy ember hiány mindenhol megbontja a szimmetriát és egy nap
nem elég az egész újra tanulásához - simogatta meg a hátam Fleur.
-De ti akkor nem léptek fel semmiben
- szomorkodtam.
-Nem, de ez van - mondta Ashley.
-Nem azt nem hagyom! Kiállok...
Úgyis az én párom volt Adam és akkor nagyon kevés helyen kell variálni.
-De ezt nem hagyhatjuk a te ötleted
volt az egész és... - akart lebeszélni Tiffany.
-De! Így legalább 100%, hogy
felléphettek és már annak is örülök, hogy megismertelek titeket és együtt
dolgoztunk, és majd legközelebb én is táncolok veletek - mosolyogtam, mire
kaptam egy nagy csapat ölelést.
-Kezdjük a bemelegítést - szólt
James.
-Okés emberek, de diktatúra lesz, ha
el*asszátok holnap, akkor kinyírok mindenkit!
-Rendben - nevettek a többiek. Mivel
ma mindenkinek csak olyan órája volt amivel fellép, ezért nekem 2-2 hip-hop és
balett órám volt. Hatkor Mr.Holloway az ajtóban várt.
-Jó napot uram!
-Szervusz Catherin! Na megnézhetem a
csapatod?
-Az a helyzet állt elő, hogy Adam
eltörte a lábát és ő volt a párom így ki kellett állnom, hogy megtudjuk
csinálni nélküle is a térformákat. És így a csapatom megfelel annak a
feltételnek, hogy egy ember csak egy produkcióban szerepelhet. De persze ha
szeretné szólok a többieknek... - mutattam a terembe.
-Oooo, hát akkor tényleg nem
szükséges és jobbulást a fiatal embernek.
-Köszönöm! Átadom - mosolyogtam és
elindultam kifelé, mert Zayn már várt.
-Szia kicsim milyen napod volt?
-Tartalmas... - fújtam ki a levegőm
- Bevinnél a kórházba?
-Úristen mi történt??
-Nem miattam!! - nyugtattam meg, majd
elmeséltem, hogy miért is akarok bemenni.
-Szia Adam! - nyitottam be a
kórterembe - nem zavarok?
-Szia Cat! Dehogy, gyere csak -
mosolygott kedvesen - Figyelj akartalak is hívni, hogy ne haragudj, mert nem az
én hibám volt! Biztos vagyok benne... Ezt a trükköt nem lehet így elrontani...
-Nem haragszom! - simogattam meg a
kezét - Csak baleset volt, előfordul.
-De velem nem! Az a szemétláda volt,
biztos vagyok benne...
-Mi van?
-Drake! Tegnap ő is ott volt és még
ki is röhögött, és tudom, hogy köze van ehez… - mutatott a begipszelt lábára.
-De miért tette?
-Köztudott, hogy nagyon pipa rád és
a pasidra... És az is, hogy minden àlmod az lett volna, hogy megcsináld
mindkettőt...
-De akkor miért nem engem szabotált?
Miért téged bántott?? És mi az, hogy pipa ránk?
-Azt nem tudom, de elérte a célját
nem? És mert féltékeny…
-Hát részben igen, de...
-Miért részben?
-Mert csak én nem lépek fel a
többiekkel megcsináltam a táncot - mosolyogtam - és azt, hogy barátok lettünk
nem rombolhatja szét, de ígérem megbosszulom. Holnap eltudsz jönni megnézni az
előadást? Érted jövök, ha kell…
-Öhm nem kell köszönöm! Ma otthon alszom
már és anyuék elvisznek szerintem, de édes vagy.
-És meddig kell fent lennie a
gipsznek?
-1 hónap, úgyhogy suliba márt fogok
tudni menni.
-Na az nem vészes - mosolyogtam -
viszont most megyek ha nem bánod, mert Zayn vár.
-Nem, nyugodtan! Köszi, hogy bejöttél
-Alap - mosolyogtam és kimentem.
-Na hogy van? – kérdezte Zayn.
-Nem viselte meg szerintem.
Zaaaaaayn légysziiiii vissza viszel a suliba? – kunyiztam.
-Miért?
-El kell intéznem valamit –
mosolyogtam.
-Te tudod, de oké – rántotta meg a
vállát. A suliban már nem volt senki, már csak meg kellet tudnom, hogy melyik Drake
szekrénye. Írtam is egy SMS-t Fleurnek, mert ő biztos tudja és láss csodát pár
perc múlva jött a válasz: “A 400-as. De
miért?”. “Majd elmondom:P” küldtem a válaszom, majd megkerestem a
szekrényt. Szám kombinációslakat van a szekrényeken,
de egy évnyi pár kapcsolat után a
harmadik próbálkozásom talált. Semmit se változott az az egy év alatt… a
fellépő cucca bent volt a szekrényben ahogy én azt sejtettem. Gyorsan
kikapkodtam és megbuheráltam egy picikét. Hihi. Hát velem aztán ne szórakozzon…
Visszatettem mindent, úgy ahogy voltak és kisiettem az épületből. Kissé ijesztő
volt ilyen üresen, és a portás ki is használta mert jól megijesztett.
-Maga mit keres itt? – szólt rám.
-Elnézést, csak itt hagytam a táskám
– kamuztam és meglóbáltam a vállamon lévő táskát, mire valamit mormogott én meg távoztam.
-Na most hova vigyelek? - Kérdezte Zayn amikor beszálltam a
kocsiba.
-Hát vagy haza, majd hozzád
vaaaaaagy hozzád és reggel haza, csak mert arra gondoltam, hogy mivel holnap
jön a bátyám és vele leszek, ezért ma legyünk együtt. – mosolyogtam.
-Nagyon jól gondoltad – puszilt meg
és elindultunk – de inkább reggel viszlek haza oké?
-Rendben – mosolyogtam. Este
filmeztünk, beszélgettünk és a szokásos, majd olyan 10 körül elmentünk lefeküdni.
Nem tudom Zayn mikor aludt el, de biztos nem olyan gyorsan mint én. Reggel ő
ébresztett, amit imádok, olyan gyengéd és awwwww…
-Jó reggelt szépség!
-Jó reggelt szörnyeteg! – mondtam és
nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.
-Igen?? Hát jó… - “durcázott” be és
karba tett kézzel leült az ágy szélére nekem háttal és kelhettem föl, hogy
megvigasztaljam. Hátulról átkaroltam és a vállára támasztottam a fejem.
-Naaaa csak vicceltem – pusziltam
meg a nyakát, mire megfordult és mosolyogva válaszolt.
-Tudom, hisz a tükröm is megmondta,
hogy én vagyok a legszebb ezen a világon – erre már nem tudtam visszavágni és
csak nevettem.
-Hát a tükrödnek igaza van… És mit
eszünk reggelire? – pislogtam rá nagyokat.
-Akármit
-Uuuuuu jóóóó, én gofrit szeretnééék
– tapsikoltam, mit egy öt éves.
-Megyek felhívom a kajáldát és
rendelek neked gofrit – puszilta meg a homlokom és kiment. Én bementem a
fürdőbe és összeszedtem magam, majd lementem Zayn után a konyhába.
-Megjött már? – dugtam be a fejem az
ajtón.
-Még nem – mondta nevetve és
folytatta a terítést?
-És most?
-Nem
-És most? – kérdeztem egyre
lelkesebben.
-Nem és ha még egyszer megkérdezed…
-Jó jó jó… - de nem bírtam ki – És
most?
-Na elég – tette le azt ami épp a
kezébe volt és elindult felém én meg gyorsan megpróbáltam eliszkolni, de nem
sikerült. Fél perc múlva a karjaiban tartott, ami azért nem volt olyan rossz,
de tudtam, nem úszom meg ennyivel. Becipelt a nappaliba és megállt a kanapé
előtt.
-Utolsó kívánság nincs? - kérdeztem.
-Jó legyen - nevetett.
-Kérdezhetek?
-Kérdezz.
-Most megjött már? - épp
befejeztem a mondatom és rádobott a kanapéra.
-Elég volt - mondta és elkezdett
csikizni. Én próbáltam megállítani, de túl erős volt. A csengő mentett meg a
halálra csikizéstől, mert Zayn felegyenesedett és elindult az ajtó felé de én
gyorsabb voltam. Ajtót nyitottam és átvettem az ételt és mentem volna vissza
fizetni, de már csak azt láttam, hogy Zayn becsukja az ajtót. Odajött hozzám és
átölelt, majd megcsókolt.
-Na meg jött már? - kérdezte és fél
mosolyra húzta a száját.
-Meg - vigyorogtam - úgyhogy menjünk
is reggelizni - szökdécseltem be a konyhába. Reggeli után összeszedtem a
cuccomat és elindultunk hozzám. Sophie már ébren volt.
-Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre
Zaynnel.
-Sziasztoook - köszönt vissza.
-Kik azok? - kérdezte az egy szál
alsógatyában kitántorgó Harry egy ásítás után, majd meg látott minket - Zaaayn
- ugrott rá a barátomra majd kezet fogtak. - és a nap sztárja Caaaaat -
ölelgetett meg engem is jó erősen.
-Harry te mit szívtál? - kérdeztem.
-Hey nem örülhetek nektek? -
kérdezte durcás fejjel.
-De - nevettem.
-Na látod - húzta ki magát.
-Cat nem kell öltöznöd? - kérdezte
Sophie
-Ja de - eszméltem fel - 5 percet
kérek - mondtam, majd bevonultam a szobámba. Még csak normál ruhába
öltöztem, mert a végén szereplek és nem fogok órákig balett szerkóban dekkolni.
Miután elkészültem és bepakoltam a cuccom kimentem.
-Harry amúgy miért vagyok a nap
sztárja? - kérdeztem majd megláttam a szobában még egy személyt.
Ledobtam a
táskámat és a nyakába ugrottam.
-Obiiiiiiii - visítottam.
-Ne visíts!
-Te nem is örülsz nekem? - engedtem
el
-Dehogynem - szorongatott meg - csak
csendesebben.
-És fájdalmasabban - fogtam meg a
derekam - de ó kiroppantottad a hátam köszönöm!
-Nincs mit! Cserébe bemutatsz a
barátaidnak? Főleg az alsógatyásra lennék kíváncsi - nézett Harryre apáskodó szigorral
a szemében. Harry meg csak a nyakát vakargatta.
-Ja persze bocsi - nevettem - és az
alsógatyásat Harrynek hívják. Sophie barátja. - kezet fogtak és bemutatkoztak
én meg vártam mikor esik le neki, hogy ki ő, majd odamentem Zaynhez - És ő,
ruhában - mutogattam végig Zaynen - az én szerelmem Zayn - mondtam és ők is
kezet fogtak.
-Aha tehát akkor mindkettőtöknek
szól, hogy ha megbántjátok az én kis hugicáimat - karolt át minket - velem
gyűlik meg a bajotok.
-Jaaaj Olivér elmúltunk 18-ak már
nem kell ez a szöveg - mondtam égő vörös fejjel. - ne égess minket.
-Jólvan.
-És amúgy mit keresel itt?
-Mondtam, hogy jövök... - nézett rám, mintha hülye lennék.
-De úgyértem, hogy ilyen korán?
-Hát gondoltam megnézlek - mosolygott.
-Juuuuj - ölltem meg.
-Am nem akarok ünnep rontó lenni, de
indulnunk kell - szólt közbe Sophie.
-Tényleg... Ooo akkor kár hogy csak balettozok... - mondtam majd elnevettem magam.
-Miaz? - kérdezte Sophie
-Á semmi, semmi menjünk - mondtam és
elindultunk. Sophie Harryvel ment mi pedig hárman. Mikor megérkeztünk Sophiék
egy kisebb csoportban álltak, és amikor rendesen láttam őket rájöttem, hogy
kis családunk többi tagjai azok.
-Juuuuuj ti mit kerestek itt? -
mentem oda és végig ölelgettem mindenkit.
-Jöttünk megnézni téged - mondta
Liam.
-Jaaaaj, de édesek vagytok -
olvadoztam - Srácok bemutatom nektek a bátyámat - mutattam Olivérre és ő
bemutatkozott mindenkinek.
-Várjunk! Ti vagytok a One...
-One Direction - segítette ki Niall.
-Ooooo miattatok nem tudtam annyiszor
aludni - eszmélt fel.
-Mi? - értetlenkedtek, de én már
tudtam, hogy most jön még csak a kínos rész számomra és éreztem, hogy
vörösödöm.
-Hát Cat éjjel nappal titeket
hallgatott, mikor otthon volt és még énekelt is hozzá. De akkor azért voltatok
ismerősek - nézett Harryre és Zaynre. - Akkor ha jól tudom te, Niall imádsz
enni - mutatott Niallre - és Lauren neked ő a kedvenced - kérdezte, mire Lau
bólogatott és hozzábújt Niallhez.
-Eddig rendben van, de ne égess be
kérlek- veregettem meg a vállát.
-Ne aggódj, ahányszor elmondtad, ha
nem figyeltem volna, akkor is megjegyeztem volna - nevetett - Akkor Liam -
mutatott rá - te vagy az apa figura, vannak teknőseid és Danielle a táncos
barátnőd.
-Pontosan. - bólogatott Liam és
melette Dani.
-Louis a répás gyerek alias Superman
és az egyetemista barátnője Eleanor.
-Elég jó felvilágosítást kaptál -
nevetett Louis.
-Ha tudnád miket hallani két
Directionertől sőt néha vebkamerán át háromtól.
-Jó jó befejezted? - kérdeztem.
-Nem, még nem. Harry te vagy a
félisten, igaz Sophie?
-Olivér! - szóltam rá.
-Semmi gond tudja magáról - nevetett
Sophie és megölelte a barátját.
-És Zayn… ő volt a legek legje és
csak ennyit mondok – bökött oldalba én meg rámosolyogtam majd megöleltem Zaynt.
-Még mindig az – pusziltam meg.
-Juuuuuuuj – hangzott a lányoktól és
ők is odabújtak barátaikhoz.
-Caaaaaaaaaaat – hallottam egy
kiáltást.
-Ez ki volt? – értetlenkedtünk, majd
megláttam a tömegben Daveet és intettem, hogy jöjjön oda.
-Mi az Dave?
-Mi kezdünk és SOS segítened kell!!!
-Miért mi történt?