3. Rész

Már vagy fél órája sétáltunk és beszélgettünk, amikor megláttam a parkot. Valami álomszerűen nézett ki, óriási, szépen gondozott füves terület, melyet egy kövezett út szelt át. Az út szélén padok voltak elhelyezve, amelyek a szökőkutas tóra néztek, illetve egy játszótér is volt( biztos Sophieval is sokat jövünk majd ide ;D).

- Uuuuuu de gyönyörű!!! - ugrottam Zayn nyakába és megöleltem -  Köszönöm!!! Csak az a kár, hogy ilyen messze van, de akkor is ide fogok járni!!

- Igazából csak 10 percnyire van, de olyan jól elvoltunk - mondta pimaszan mosolyogva - és olyan lelkesen meséltél, meg kérdeztél. Nagyon tetszik, hogy személyesen akarsz megismerni, hiába hallottál vagy olvastál rólam bármit  egy újságban.

- Édes vagy - hatódtam meg -, de nekem csak egy problémám van - tettem fel a mutató ujjam - Így én hogy jutok haza?? - néztem rá aggódva.

- Mit szólsz ahoz, hogy megvárlak? - kérdezte.

- Ezt nem mondhatod komolyan... - néztem rá tágra nyílt szemekkel.

- Márpedig de! Semmi dolgom nincsen, ráérek - mosolygott.

- Jesszusom, hogy hálálhatom meg azt, hogy ennyire kedves vagy hozzám??

- Valami jót táncolj, hogy ne unatkozzak - nevetett.

- Igyekszem! - nevettem el én is magam. Majd megkerestem a legjobb füves területet, Zayn pedig ott leült egy padra. Leraktam mellé a zenelejátszót, rácsatlakoztattam az iPodom, és Zayn kezébe nyomtam, levettem a cipőm és a zoknim, majd megkértem, hogy indtítson valami zenét.

- Nem fogsz így megfázni? - kérdezte.

- Nem, otthon is mezítláb táncoltam mindig a kertben - mosolyogtam, majd gyorsan bemelegítettem.

- U, ha szépen megkerlek elindítod az utolsó számot?

- Örömmel! És mit fogok látni? - kérdezte.

- A meghallgatásra készült számomat - válaszoltam. Háromszor eltáncoltam teljes bedobással, majd lihegve huppantam le Zayn mellé:

- Na jó, ebből a számból mára elég is ennyi... Válassz valami jót - mosolyogtam. Zayn belemerült a lejátszóm listájába, és miután megtalálta, amit keresett, vigyorogva felém nézett. És felcsendült a Live While We’re Young...

- Ó, azt a beképzelt mindenedet - nevettem.

- Hogy is mondtad az étteremben? - kezdte a visszaemlékezést a hízelgő szövegemre, amit a kaja megszerzéséért mondtam.

- Ááá, csak túloztam...

- Jaaa, persze...

- Na jó, mit ne mondjak annyira nem vagytok rosszak... - nevettem saját átlátszó kamuzásomon - Na, megyek még egy kicsit táncolni - ugrottam fel.

- Okés, most mit rakjak be?

- Randomra, ami tetszik. Mostmár csak hobbiból táncolok - mosolyogtam.

- Rendben.

Nem tudom, mennyit táncoltam, de már kezdett sötétedni, úgyhogy elterültem a fűben. Zayn is odafeküdt mellém, és így szólt:

- Na, mi van, kicsi lány, elfáradtál? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán.

- Az agyamra mész ezzel...

-Tudom - mosolygott még mindig. Ooooo, milyen szép a mosolya.

- Ja, bocs - nevettem.

- És most?

- Még 5 percet kérek, aztán mehetünk, és békén hagylak mára.

- Kaphatsz tízet is - kacsintott.

- De nagylelkű vagy - nevettem - huuu, és mit fogok vacsizni… - gondolkodtam hangosan, mire Zayn rám nézett, és már mondani akart valamit, de közbe vágtam - Nem! Nem kísérsz el még kajálni is! Van saját életed is, nem kell egész nap engem kísérgetned.

- A fiúk mind csajoznak, barátnőm nincs, egyelőre te szinesíted meg a saját életem - nevetett.

- Nem is igaaaaz! Niall nem is csajozik.

- Mibe fogadunk, hogy már ott ül Laurennél és együtt "tanulnak"? - mosolygott szívdöglesztően.

 De hey, nem eshetek bele, nemrég szakítottak Perrie-vel!!

- Jobban átgondolva a dolgokat inkább nem fogadnék - nevettem.

- Na jó, letelt az 5 perced, és meg fogsz fázni, gyere, kelj fel - pattant fel és tartotta a kezét, hogy felsegítsen.

- Köszönöm! - fogadtam el a segítséget - Igazán úriember vagy.

- Még szép!

Összeszedtük a cuccomat, és elindultunk. De már 15 perce sétáltunk, és tény, hogy nem olyan jól tájékozódom új helyeken, de az 100%, hogy nem erre jöttünk...

- Hol vagyunk? - kérdeztem.

- Mindjárt ott vagyunk.

- De nem otthon, az biztos. Hova viszel?

- Megjöttünk! Éhes voltál, nem? - mondta, és megállt egy takaros kis étterem előtt.

- Igen, de nincs nálam pénz... És amúgy is, nem unod már a társaságom?

- Ha bejössz velem, akkor meghívlak, kicsi lány, és nem, sőt élvezem!

- Hát, na jó... De csak mert elviselhető vagy - mosolyogtam, ő meg elnevette magát. Bementünk és leültünk egy kétszemélyes asztalhoz, egymással szembe. A pincérek rögtön hoztak étlapot, egy szál rózsát és gyertyát(??). Nem vagyunk egy pár!!

- Elvitessem? - kérdezte.

- Jaj nee, annyira cukik... Igaz, hogy benézték, de nincs szívem visszaküldeni, főleg, ha megtarthatom - vigyorogtam.

- Na, és enni mit kérsz?

- Salátát.

- Hát, attól nem fogok csődbe menni - gúnyolódott.

- Jól van na, de este van már, nem ehetek sokat - szomorkodtam. Majd jött a pincér, és Zayn leadta a rendelésünket, bár arra nem emlékszem, ő mit kért, mert elkalandoztam, hogy milyen jól néz ki rendelés közben. Upszi… Körübelül kilenckor végeztünk, és elindultunk haza. És mostmár tényleg hazakísért, és uuuuuu, megtarthattam a rózsáát.*-*

- Na, megjöttünk - mondta.

- Meg - álltam meg a kapuban vele szemben - Nagyon szépen köszönöm a délutánt, nagyon édes vagy!! - mondtam, és megöleltem.

- Én köszönöm - súgta a fülembe amitől elmosolyodtam.

- És elmondod a park nevét, hogy megtaláljam a térképen, hogy holnap is elmehessek?

- Persze.

Elkezdett magyarázni, hogy merre kell menni... Hát... Konkrétan három utcányira van.

- Köszönöm még egyszer!

- Nincs mit, kicsi lány! - nyomott egy puszit a homlokomra, majd elindult. Mikor bementem a lakásba, sóhajtva huppantam bele a babzsákba.

- Sophie, itthon vagy? - kiabáltam. Nem jött válasz, szóval gondoltam, még Harryvel van, így inkább felnéztem a netre. Körübelül 20 perc múlva Sophie is megérkezett.

- Sziaaa, Cat!! Mióta vagy itthon? Miért nem hívtál? - kérdezte aggódva, hogy talán elhanyagolt.

- Szia, édesem! Kb húsz perce ,de nem para. Merre voltatok ma? - kérdeztem.

- Ó, kit érdekel! Úgyis csak Harryvel voltam... Tudod, hogy milyen érzés nekem, DE veled mi volt?? Mit csináltál délután?? - huppant be a kanapéba, én meg elkezdtem mesélni. Az egészet végig "juuuuj"-ogta a kis cuki.

- De ajjjj, Sophie... Most szakított a barátnőjével és és... biztos csak barátkozik, csak alapjáraton olyan cuki, de... de azt hiszem beleestem... - mondtam kétségbeesve.

- Jaaaj édes, de hát ez nem baj!

- Dehogynem! Még ha sikerülne is, én lennék az, aki "elválasztotta" Zerriet, és azt nem bírnám...

- Én azt gondolom, hogy hülye vagy, ez alap és azt, hogy ne ess kétségbe, ha tetszel neki, úgyis észreveszed, ha nem, akkor azt, hogy nem közeledik, csak barátság szintig. Oki? És most megnézünk valami jó kis filmet, hogy oldjuk a hangulatot.

- Rendben - mosolyodtam el - IMÁÁÁÁÁÁÁDLAAAAAK!!!! - ugrottam rá Sophiera.

- Áááááááá, összenyomsz te böszme!!

- Hey, azért nem vagyok olyan dagadt!

- Nem, de még mindig, hülye vagy és én meg imádlak!! - nevetett - Na mit nézzünk?

- Öhmmmm... Once upon a song?

- Benne vagyok! Máris megkeresem!

- Addig én csinálok kukoricát - kacsintottam.

- Honnan szereztél kukoricát? - nézett rám furán Sophie.

- Otthonról hoztam - nevettem. Gyorsan mindketten átöltöztünk pizsibe, és bevackoltuk magunkat a kanapéba egy pokróccal és a tál kukoricával, és elkezdtük a filmet. Nagyon jó volt, így sokadjára is! A film után fogat mostunk és elmentünk lefeküdni. Hosszú és tartalmas nap volt ez mindkettőnknek...

Vasárnap 9 körül keltem, de Sophie még aludt, úgyhogy gondoltam, meglepem valami reggelivel. Csak egy gond volt, semmi kaja nem volt otthon. Gyorsan felöltöztem, és elindultam randomra valamerre, és a járókelőktől kértem segítséget, hogy merre találok egy boltot. Nagyon kedvesek voltak, és persze, mint kiderült, pont a másik irányba indultam el... Egyszerűen ráérzek ezekre, na mindegy. Bevásároltam, majd egy kisebb kerülővel végre hazakeveredtem. Miután kipakoltam a kajákat, nekikezdtem palacsintát sütni. Pont kész lettem, amikor Sophie ásítva belépett a konyhába.

- Jó reggelt! Mi ez a jó illat?

- Jó reggelt! Csináltam reggelit.

- Uuuuuuu - csillant fel a szeme - De miből??

- Ja elmentem reggel boltba - mosolyogtam.

- Jaaaj, de cuki vaagy...

- Kakaó, lekvár vaaaaagy nutella?

- Nutella!! Egyértelmű!

- Okés, foglalj helyet a nappaliban, máris viszem.

- Juuuuuuj, jóóó!

Miután jól teleettük magunkat, felhívtuk Laurent, hogy mi legyen a mai program. Egy félórás beszélgetés után abban maradtunk, hogy kimegyünk piknikezni a St James Tóparkba ebédelés gyanánt, aztán a továbbiakat majd ott eldöntjük. Sophieval megnéztünk egy filmet, és az pont ki is töltötte az időt, mehettünk keszülődni. Már a cipőnket vettük, amikor csöngetett Lauren. Egy szokásos egymás nyakába ugrálós "juuuuj"-ogással köszöntöttük egymást.

- Jaaj, még mindig el se hiszem, hogy itt vagytok és bármikor láthatlak titeket - érzékenyült el Lauren.

- Jaaaj sis' mi is nagyon örülünk - ölelte meg Sophie - éés ezert van ma csaj party! 

- Bizony! - helyeseltem - Van mit pótolnunk - mondtam, majd mégegyszer megöleltük egymást, és elindultunk. Nagyon jó hangulatban telt az út, és amikor odaértünk, mi Sophieval alig bírtuk abbahagyni a csodálkozást és örömködést, hogy végre itt lehetünk. Leterítettük a pokrócunkat, és megbeszéltük, hogy én őrködök, míg a csajok elmennek kajáért. Elterültem a pokrócon és zenét hallgattam, nem tudom, mennyi idő telt el, de Sophie rázott fel "álmomból".

- Cat, Cat! Ezt látnod kell!! - nyomott az arcomba egy újságot, melynek főcíme a következőképp hangzott: Vajon meg van az oka Zerrie szakításának? Ki lehet az új kiszemeltje Zayn Maliknak?

- Hogy MI VAN??? - keltem ki magamból. - ez nem igaz!!!

- Mi tudjuk, Cat - nyugtatott Lauren - de azért az a rózsás kép eléggé félreérthető...

- Tudoooom - mondtam összetörve - de! Végül is, amíg nem tudják, ki az a lány, addig nekem nem gond, de szegény Zayn... Pedig csak kedves volt hozzám...

- Ne aggódj, minden rendben lesz - mondta Sophie.

- Ezt is olvastátok? - böktem rá egy másik cikkre. Vajon a One Direction-ből elfogynak a szingli tagok? volt a cím, és egy kép Laurenékről, és egy Sophie-ékról.

- Mi van? - kérdezte Sophie - Remélem, lesz belőle valami, de akkor majd elmondjuk... Miért találgatnak??

- Hát, mert kell nekik a téma és ilyen gonoszok, hogy ne fogalmazzak csúnyán... - mondtam - De ne hagyjuk, hogy ez elrontsa a napunkat! A fiuk úgyis tudják, mi a helyzet...

- Igazad van - értett egyett Lauren - És reméljük, mindhármunknak összejön - kacsintott Lauren.

- Sophieee, elmondtad??

- Bocsiii, de nem tudtam mit mindani, és gondoltam, te is elmondod.

- Ez igaz - nevettem majd megöleltem - és mit hoztatok enni? - vigyorogtam.

- A kis éhenkórász - nevetett Sophie.

- Jól van naaaa.

- Amúgy, hoztunk nagyon finom kenyeret, felvágottat, sajtot és paradicsomot, és utána bűnözünk egy kis csokivaaal - mondta Lauren mosolyogva.

- Juuuuuuj az fincsiiiii, na együnk! - erre mindketten elnevették magukat. Miután megebédeltünk, még nagyon sokáig beszélgettünk és nevettünk. Szegény emberek a parkban... Utána még sétáltunk a városban, fagyiztunk, boltokban nézelődtünk. Igazi csajos nap volt. Sötétedéskor indultunk haza és gondoltuk, még nézünk egy filmet hármasban, mielött Lauren hazamegy. Az Oroszlánkirályt választottuk, és én vállalkoztam, hogy csinálok popcornt. Már a konyhában voltam, amikor csöngettek.

- Nyitom! - kiáltott be nekem Sophie. Sophie örült annak aki jött, szóval nem mérges szomszédok... De ki? - Cat gyere keresnek!

- De a popcorn?

- Állítsd le, ráér!

- Jó-jó jövök. Sziasztok! - köszöntem Niallnek, Harrynek és Zaynnek.

 Miért csak hárman? És engem keresnek? Mi van? - mizu?

- Öhmm, én szeretnék veled beszélni - mondta Zayn.

- Ooooké, de ugye nincs baj?

- Remélem - mosolygott. 

- Akkor gyere - intettem a szobám felé, és megindultam, Zayn pedig követett - Szóval, miről van szó?

- Hááát, szóval ma reggel megjelent egy cikk rólunk, nem tudom, láttad-e...

- Láttam.

- Akkor tudod, miről van szó, és azért jöttem, hogy ne haragudj.

- Miért is? Oké, amikor megláttam, én is kiakadtam, mert hát az nem randi volt, de ha az is lett volna, akkor sincs semmi közük hozzá… Csak ezek mindenbe bele magyaráznak, hogy legyen miről írniuk… Szóval, TE ne kérj bocsánatot, amikor semi rosszat nem csináltál! Sőt, én nagyon jól éreztem magamat veled, és remélem, nem ez volt az utolsó alkalom – mosolyodtam el – De mi csak barátok vagyunk, és igen, ha akarnánk, lehetne belőle több is, de akkor is azt eldöntjük mi, és ne okoskodjanak mert, mert… Barátok vagyunk nem?  - kérdeztem már a kiborulás szélén állva, hogy ugye nem azért jött, hogy hanyagoljam, mert nem hiányzik neki a pletyka.

- De, és igazad van - lépett közelebb - ha mindketten akarjuk, több is lehetne belőle – és mélyen a szemembe nézett, majd megsimogatta az arcomat és megcsókolt.

- Hűű – na jó, nem ér nevetni, de ez volt a legértelmesebb reakcióm.

- Én benne lennék, ha te is – mosolygott valami elképesztően gyönyörűen!!! Majd válasz helyett megcsókoltam, majd szorosan megöleltem.

- Teljesen benne vagyok – suttogtam a fülébe.

- Akkor hölgyem, megkérem, hogy randevúzzon velem – mondta valami borzalmas akcentussal, mire elnevettem magam.

- Ezer örömmel – válaszoltam, miközben meghajoltam előtte, mint a hercegnők.

- Kedden?

- Alig várom! És mit csinálunk?

- Még kitalálom – kacsintott – holnap hívlak, hogy mikor jövök majd érted, jó?

- Tökéletes! – válaszoltam, és asszem’, ez volt a helyes válasz, mert kaptam még egy csókot - kérdezhetek? Nem akarok akadékoskodni, de nem bírom ki…

- Kérdezz – mosolygott.

- Miért? – és láss csodát, értette az egyszavas, nem valami sokatmondó kérdésem.

- Mert megfogtál… Nagyon jól éreztem magam veled és már tegnap este is gondolkodtam a kapuban, hogy megcsókoljalak-e, de nem voltam biztos magamban… Mi van, ha csak hirtelen jött rám az érzés?... De aztán hazamentem, és nem bírtalak kiverni a fejemből - simogatta meg az arcom, és megfogta a kezem - nem tudtam másra gondolni, csak hogy miért nem csókoltalak meg. Legalább tudnám, hogy részedről mi a helyzet… Aztán nagy nehezen elaludtam, és reggel jött az a cikk… De tudtam, hogy csajos napotok van, és nem akartam elrontani, de mindenképp tudni akartam, hogy ugye nem érzed rosszul magad a cikk miatt… és aztán szóba hoztad, és a többit már tudod - mosolygott, én meg azt hittem, ott bőgöm el magam, hogy milyen édes!!! És megöleltem.

- Ha már te kérdeztél, akkor nekem is szabad?

- Persze.

- Veled mi volt a helyzet, kicsi lány? – mosolygott pimaszul.

- Nem, most ez sem zavar – vigyorogtam – És te nekem már régebb óta szemet szúrtál, de nem éreztem semmi többet szimpátiánál… Aztán itt volt a tegnapi nap és az… hát igen, még mindig nem tudok mást mondani, csak hogy nagyon jó volt… és amikor bejöttem, egyedül voltam kb. 20 percig, gondolkodtam és éreztem, hogy ez már több részemről a barátságnál, és amikor megjött Sophie, neki is elmondtam, hogy mit érzek, és hogy milyen gondolatok kavarognak bennem… De megnyugtatott, hogy ha tetszem, úgyis kimutatod és ajjj, hogy milyen igaza van az én Sophiemnak – vigyorogtam továbbra is, mire felnevetett, aztán megcsókolt.

- Na jó, menjünk ki, nem akarom zavarni az estéteket, és ők is befejezték már a beszélgetést…

- Jaaa, a másik cikk – mire ő csak bólintott, és kinyitotta az ajtót. Ők, négyen már ott ültek a kanapén, illetve környékén.

- Juuuuuj Cat, minden oki? – kérdezte Sophie, mire bólintottam.

- Veletek?

- Persze – hangzott egyszerre a válasz a lányoktól.

- Akkor mi most megyünk - állt fel Niall – nem akarunk tovább zavarni.

- Ugyan már… - mondta Sophie. Majd mindenki elköszönt mindeknitől, aki nem barátja/barátnője, majd Sophie és Harry váltott egy gyors csókot, utána Niall és Lauren… Tehát ők már hivatalosan járnak, gondolom… Aztán mentem elköszönni Zayntől, gondoltam én diszkrétebben, mint a többiek, de elkapta a derekam és kissé hosszabban megcsókolt…

- Szia kicsi lány – suttogta, majd kiment, és még egy utolsót bekiáltottak, hogy köszönjenek, amire egyedül én válaszoltam(??)… Mikor megfordultam, megértettem a miértjét, mivel mindketten tágra nyílt szemekkel álltak ott…

- Mi az? – kérdeztem mosolyogva.

- Te hülye vagy?? – kérdezte Sophie, értékelve a kérdésem, majd a nyakamba ugrott – juuuuuuuuuuj… Látoood mondtam, hogy ne aggódj – szorongatott meg, és már éreztem, hogy Lauren is átölelt.

- Okééé, elismerem, igazad volt – mondtam – Akkor megnézzük a filmet?

- Viccelsz? Szépen leülsz – lökött a kanapéra –, éééés szépen elmeséled, mi történt abban a 15 percben, míg bent voltatok – adta ki az utasítást Sophie.

- Igeeeeen – értett egyet Lauren. Na, és ennyit a filmezős estérol, mert vagy 3 órán át beszélgettünk, és kiderült, hogy a másik két fiú is komolyan gondolja a dolgokat. Juuuuuuuuuuuuj!!!*-* Majd Lauren mondta, hogy neki mennie kell, hisz neki még suli van. Szegény… Éljen a végzős év!:P Elköszöntünk Laurentől, majd ettünk valamit, mert nem vacsiztunk(hogy történhetett ez?)... Utána mindketten elvonultunk a saját szobánkba, és lefeküdtünk aludni. Ez volt életem egyik legjobb napja!!!!