4.Rész

Hétfő reggel nem bírtam 8-nál tovább aludni... Borzalmas... Ezért úgy döntöttem,
hogy kimegyek táncolni a parkba, még mielőtt Sophie felkel, de azért hagytam
neki egy üzenetet, nehogy megijedjen, hogy eltűntem. Mikor kiléptem a lakásból,
megcsapott a friss reggeli levegő. Már nyüzsgött a város, de a parkban egy árva lélek
sem volt, így természetesen hangosan hallgattam a zenét. 2 óra tánc után meglepően
jól ment, és sokáig bírtam. Mikor hazaértem, Sophie már ébren volt, és ma ő várt
reggelivel. Nagyon örültem, mert már majdnem éhen haltam, és rántottát csinált, amit
imádok.
- Szia Sophie! Hogy aludtál?
- Sziaa! - ölelt meg - Jól köszi! Te? És milyen volt a tánc?
- Én is, és nagyon jóóó volt.
- Jól van, és írt már a tanárod, hogy mikor tudsz találkozni az ismerősével, hogy
megnézzen?
- Nem, még nem... Majd reggeli után csekkolom az e-mailem, de most együüünk!!
- Rendben - nevetett, és elkezdett szedni - Egyet az éhenkórásznak - tette le elém a
tányért -, és egyet nekem.
- És mit csinálunk ma?
- Shoppingolunk - kacsintott.
- Mert hogy?
- Holnap randid lesz, te!! És nem akárkivel, ez megérdemel egy új első randi-szerkót
- Hááát, na jóóó - mondtam, mintha ez olyan nagy engedmény lenne részemről.
Gyorsan befejeztük a reggelit, felöltöztünk, és olyan 11 körül elindultunk. Két órán
át nézelődtünk, mikor végre leültünk kajálni. Azt hittem, többet fel nem állok onnan,
úgy zsibadt a lábam, de megérte. Nagyon sok ruhát próbáltunk fel, még olyanokat is,
amik ultra gázok voltak, de egy kép erejéig muszáj volt felvenni. És uuuuu, nagyon
cuki ruhát találtunk mindkettőnknek, nekem egy narancssárga alapú virágosat,
Sophienak meg egy kék alapú virágosat.
- Jaj Sophie, szétizgulom magamat... Mi van, ha holnap eltolok valamit, és… és nem
t’om... Basszus soha nem izgultam még ennyire...
- Még mindig hülye vagy - nevetett - persze, hogy izgulsz... Én is izgultam, amikor
szombaton megkérdezte, hogy elmegyünk-e kettesben sétálni, de utána nem is
figyeltem arra, hogy én mit csinálok, csak rá figyeltem, és jól éreztem magam -
mosolygott, majd megsimogatta a karom - nem lesz baj!
- Ajj jó, igazad van! Megint... - nevettem el magam.

 Kettőkor értünk haza, és
mindketten elvonultunk, mert már ideje volt felhívni a szüleinket. Nagyon örültek,
hogy felhívtam őket, de szerintem még jobban értékelték volna, ha nem munka
közben hívom őket. Majd megpróbáltam skypeon elérni a másik legjobb baránőmet,
Lilit, akivel általános óta jóban vagyunk, de sajnos a gimnázium óta nagyon keveset
tudtunk találkozni. Hát még most... De a lényegre térve, nem értem el sajnos, ezért
üzenetet írtam neki. Majd megnéztem az e-mailemet, és juuuuuuuuuuj, végre írt a
tánctanárom!!! Szerdán 3-kor találkozom az ismerősével (aki szintén tánc tanár) a
St. James parkban, és onnan elmegyünk oda, ahol tanít, és megnézi, hogy megy a
számom. És csatolta hozzá az elérhetőségeit. Utána így, idő bőségében elkezdtem
szanálni az ismerőseimet facebookon. Vagyis azokat, akikről fogalmam sincs,
kicsodák és akiket örülök, ha többet nem látom. Hát, mit ne mondjak, jól lecsökkent
az ismerőseim száma... Majd (és erre vártam legjobban) frissítettem az adataimat,
méghozzá a lakhelyemet. Juhuuu! Éppen az értelmetlen böngészésbe kezdtem volna
bele, amikor megcsörrent a telóm.
- Sziaaaaa! - köszöntem izgatottan.
- Szia, kicsi lány!
- Mizu’?
- Holnap délre érted megyek, megfelel?
- Perszeee, hova megyünk?
- Nem mondom meg.
- Naaa, ne máár... Mond meg légysziiiiii!
- Nem fogom - nevetett.
- Jó, de milyen cipőt vegyek?
- Amilyet szeretnél.
- Jó. de… de legalább anyit, hogy nem kirándulni megyünk, ugye? Mert ahhoz nem jó
a magassarkú, bár nem azt nem veszek, akkor magasabb lennék nálad... De ezt miért
is neked ecsetelem??
- Nem tudom, de cuki vagy - nevetett - ne aggódj nem túrázni viszlek, de ha mégis, és
nem jó a cipőd, majd viszlek.
- Ooooooo, de édes vaaaagy... Amúgy tudod, hogy azt nem hagynám.
- Jól van - nevetett - Akkor délben jövök, hercegnőm.
- Most ez lesz az új becenevem? - kérdeztem kedvetlenül.
- Igen - válaszolt pimaszul.
- Hát jó, de akkor fehér lovon gyere, vagy nem megyek veled sehova.
- Igenis - nevetett - most viszont mennem kell, majd beszélünk.
- Oksi
- Szia!
- Sziaaa!
Juuuuj, hogy lehet ilyen cuki valaki???? Annyira várom a holnapoot, és uuuu, hova
visz?? Gondoltam, kiülök a nappaliba gépezni, és akkor ha Sophie is végez, akkor
látom ha kijön. Ez a tervem be is jött épp, ahogy leültem, Sophie kijött, és lehuppant
mellém a kanapéra.
- Na, mi van veled?
- Harry elhívott, hogy töltsük együtt a délutánt.
- És miért ülsz még itt?
- Nem hagylak itt egyedül...
- Na jó, asszem’ hivatalosan is te vagy a lakás hülyéje - mondtam higgadtan - Na
ugye, most csak szívatsz, ugye?? Amikor Harry Styles randira hívott??? - keltem
ki magamból, felálltam, és felhúztam őt is - Te meg vagy hibbanva?? Nyomás,
zuhanyozz le! Mire kijössz, kikészítem az új rucid, megkeresem hozzá azt a
magassarkút, tudod... Igen, tudod, jó! És a hajadat is mosd meg, és beszárítjuk vagy
kivasaljuk, majd kitaláljuk, gyerünk!! Addig én felhívom Harryt - mondtam, és
rácsuktam az ajtót.
- Kösziiiii - kiabált ki a fürdőből.
- Alaaap!! - válaszoltam és megkerestem a telóm, hogy felhívjam a szépfiút.
- Szia, Harry! Cat vagyok.
- Szia! Tudom, kijelezte a csodás okostelefon - piszkált.
- Jól van na, csak még telón nem dumáltunk... Na, de a lényeg, hogy lebeszéltem
Sophiet arról a hibbant ötletéről, hogy ne menjen veled azért, hogy ne legyek itthon
egyedül... Úgyhogy csak annyi, hogy elkezdett készülődni, és mikor jössz érte?
- Háth ööö... Én végeztem, tehát tíz.. - kezdte, de beléfojtottam a szót:
- Háromnegyed óra? Tökéletes! - erre csak nevetett.
- Bírlak, csajszi!
- Ajánlom is! - erre elnevettük magunkat - na jó, mennem kell, meg kell keresnem
Sophie cipőjét...
- Jól van - nevetett.
- Szia, szépfiú!
- Szia! - köszönt nevetve.
Miután letettem, elkezdtem kutakodni, és egész hamar meglett az a magassarkú, amit
kerestem. Mikor kivittem a szerelést a nappaliba, Sophie nyitotta az ajtót.
- Jövök sis, megcsinálom a hajad, csak kell egy szék... Milyen frizkót szeretnél? -
kérdeztem amikor beléptem a fürdőbe.
- Hát hullámosat...
- No problem!
- Te teljesen felpörögtél, pedig nem is te mész - nevetett.
- Persze, te relaxálsz, én izgulok.
- Imádlak!!
- Nem csodálom - nevettem. Kb 20 perc alatt kész is lettem Sophie hajával.
- Hűűű, ez nagyon jó lett!! Olyan természetes... Hogy csináltad?
- 1. fellépések miatt megtanultam ezt-azt... ugye, nem volt fodrászunk... 2. nincs jobb
dolgom a fodrászatba, csak azt nézni, hogy csinálják a hajamat...
- Óriási vagy! - nevetett.
- Ááá, a 175cm alig magasabb az átlagnál... És most nyomás, öltözz fel, és feldobok
egy cuki sminket - ( hisz a másiknak csinálni mindig sokkal könnyebb)
- Ja, valami lila szemhéjakat és vörös rúzst légyszi - nevetett.
- Mást eszembe se jutna!!
Viccet félretéve Sophie nagyon jó "alapanyag", tehát elég volt egy halványkék színt
felvinni a szemére, szempillaspirál, szájfény, és kész volt, egyszerűen csodásan
festett!! Pár perc múlva csöngettek is, én meg rohantam az ajtóhoz.
- Jó napot, uram, kit keres? - persze, Harry állt az ajtóban.
- Jó napot, Sophie kisasszonyért jöttem.
- Kitűnő választás - bementem Sophie-ért, és megfogtam a kezét, úgy vezettem az
ajtóhoz, miközben odasúgta, hogy teljesen hülyék vagyunk.
- Wow Sophie, csodásan nézel ki!
- Köszönöm! - válaszolt Sophie.
- Aztán épségben hozd haza!
- Ne aggódj, nem engedem szem elől!
- Ne is! Nem azért készülődtünk ennyit - nevettem - na, menjetek!
Harrytől két puszival búcsúztam, Sophie pedig megszorongatott, és megint
megköszönte. Én úgy döntöttem, hogy az estét a laptopommal és egy tál popcornnal
töltöm. Így tehát lezuhanyoztam, felvettem valami kényelmeset (melegítőgatya és bő
póló), majd leültem a kanapéra amikor csöngettek. Biztos voltam benne, hogy Sophie
hagyott itthon valamit.
- Na, ennyi volt? - kérdeztem gúnyosan, amikor kinyitottam az ajtót, de nem Sophie
volt az... 

- Zayn? Te mit keresel itt?
- Menjek el?
- Nem, csak megleptél... Nagyon! Gyere be - invitáltam be. - De most komolyan,
akkor normális ruhában fogadlak, ha tudom, hogy jössz...
- Így is gyönyörű vagy - húzott magához, és hosszasan megcsókolt. - Amúgy Harry
mondta, hogy te hívtad fel, mert Sophie nem akart elmenni, hogy ne maradj egyedül...
Így gondoltam megleplek, hogy ne unatkozz - mosolygott rám - Remélem, nem
zavarok...
- Uuuuu, várj! Akkor gyorsan lemondom a chipanddale-fiúkat - egész jól adhattam
elő magamat, mert elég furán nézett rám - csak vicceltem - nevettem, és erre ő is
elnevette magát.
- Na, és amúgy mit terveztél?
- Hát, filmmaratont...
- És mit nézünk? - vette le a kabátját, felakasztotta, és leült a kanapéra. Én is leültem
mellé.
- A betolakodó választ - vigyorogtam.
- Elmegyek, ha zavarok - kezdett felállni, mire visszarántottam.
- Meg ne próbáld! - nyomtam egy puszit az arcára, és az ölembe vettem a laptopot -
oké, milyen kategóriában keressek? Horror és romantikus kizárva...
- Miért?
- A horrortól félek, a romantikuson meg elbőgöm magam...
- Pedig pont egy romantikus-horror filmet akartam nézni - mosolygott pimaszul.
- Hát, arról lecsúsztál.
Vagy 15 percbe telt, mire választottunk egy filmet. Vígjátékot választottunk, a
Project x-et. Összedugtam a tévével a laptopot, hogy nagyban mozizhassunk,
majd leültem Zayn mellé, de ő szorosan magához húzott. Juuuuuuuuuj, azt
hittem ott halok meg a mellkasán. Nagyon jó illata volt, méghozzá Sean John
Unvorgivable+Zayn.Végignevettük a filmet, hogy mit össze nem bénáznak, de
egyszer cask vége let, és újjabb filmet kellett választani, hiszen még csak 6 óra volt.
Következő filmünk a kedvemért a Step up volt, mert én azt imádom és végül is
Zaynnek is tetszett. Juhhu.
- Te nem vagy éhes? – kérdeztem meg.
- Talán.
- Ez nem válasz… Igen, éhes vagy. Miért ne lennél? Mit kérsz enni? – kérdezgettem,
miközben felálltam.
- Ha te mondod – nevetett – megyek veled, és kitaláljuk – jött utánam és átkarolta a
derekam.
- Nézzük… tudok csinálni rántottát, van virsli, salit vaaaagy palacsintát, illetve
piskótatekercset vagy csokis sütit… most csak ilyet, majd legközelebb vásárolok
alapanyagot, és csinálok valami finomat neked – adtam egy puszit neki.
- Jó ez!Rántotta?
- Oksi – válaszoltam, majd hozzákezdtem a főzéshez. – uuuu – karoltam át a nyakát –
ha nagyon szépen megkérlek, kapcsolsz zenét? – pislogtam rá.
- Hát erre nem mondhatok nemet, és főleg nem neked – mondta, majd megcsókolt.
Két perc múlva már zenére táncikálva főztem a vacsoránkat.
- Kéééész vagyoook – jelentettem be, majd elosztottam igazságosan a rántottát, vagyis
Zaynnek kicsit többet, mert hát ő fiú, és nekem meg nem szabad este sokat ennem. –
Jó étvágyat! Remélem, jó lett.
Vacsi után még beszélgettünk a konyhában, aztán elmosogattunk. És igen, ketten,
én mosogattam, Zayn pedig eltörölgette a tányérokat. Én esküszöm, nem láttam még
ilyen cuki fiút!! Ő az első fiú, aki segített nekem a konyhában… Megnéztünk még
egy filmet, amikor Sophie felhívott.
- Szia Sophie, minden oké?
- Perszee, figyu, Zayn ott van nálad?
- Ahham.
- Akkor nem bánod, ha nem megyek haza, csak reggel?
- Ha nem lenne itt Zayn, akkor se bánnám!
- Juuuuj, imádlak!
- Tudom – nevettem – adod Harryt picit?
- Persze.
- Szia, Cat! - köszönt Harry.
- Vigyázz a barátnőmre, oké?!
- Mi?
- Jaaj ne már, hogy pont neked nem esik le a célzásom…
- Jaaaa-ja oksi, de ne aggódj, nem terveztem.
- Imádlak.
- Ki nem?
- Ott a pont – nevettem. – na hagylak titeket, sziasztok!
- Szia! - köszönt Harry és a háttérből hallottam, hogy Sophie is köszönt.
- Na, mi van Sarryvel? - kérdezte Zayn.
- Harrynél alszanak, úgyhogy ha van kedved, maradhatsz - mosolyogtam.
- Nem kérdés - húzott magához, és megcsókolt khm... elég hosszan... 

Majd
kiválasztottuk a következő filmet, de nem emlékszem rá, csak az elejére... Reggel
az ágyamban ébredtem, Zayn karjai között.Rákulcsoltam a kezem az övére és nem
tudom, ébren volt-e vagy én ébresztettem fel, de belepuszilt a nyakamba.
- Jó reggelt, szépségem!
- Jó regeeelt!! Bocsi, hogy bealudtam... - mondtam, már felé fordulva.
- Semmi baj, nagyon cuki voltál, csak lemaradtál a filmről. Pedig jó volt - mosolygott,
mire én csak elnevettem magam.
- Ja és köszi, hogy behoztál... És hogy feltaláltad magad - simítottam végig a meztelen
felsőtestén, amit a szememmel követtem, majd a szemébe néztem, és megcsókoltam. -
Mit csináljak reggelire? - kérdeztem, és már akartam kikelni, de visszahúzott.
- Nem mész te sehova... 10 percet pihenünk még - szorított magához - és utána
elviszlek reggelizni, csak előtte beugrunk hozzám, hogy átöltözzem.
- Nem muszáj, tudok adni egy inget - mosolyogtam, de nagyon furin nézett rám.
- És mit csináljak egy női inggel?
- Ja-ja neeem, pasi ing... - nevettem - Véletlenül a bátyámét hoztam el otthonról... De
csak fölajánlom - mosolyogtam.
- Édes vagy, de ha megvárod, míg átöltözöm, inkább hazamennék.
- Oksii, legalább megnézhetem, hogy te hol laksz - örültem.
- Lesz még alkalmad - adott egy puszit, majd még 5 percig pihentünk.
- Na jó, te maradhatsz, de én elszaladok zuhanyozni - pattantam ki az ágyból -
Sieteeek.
- Csak nyugodtan! - kiáltott utánam.
10 perc alatt hajat mostam, de nem hoztam ki a ruhám, basszus... A fehérneműm fölé
tekertem a törcsim, és úgy mentem vissza, de persze Zayn felém fordult.
- Oké, választhatsz - vigyorogtam - fal felé fordulsz, vagy kimész?
- Megyek - tápászkodott fel, én meg adtam neki egy puszit, de amikor már félig kint
volt, megfogta a törcsim, lerántotta, és magával vitte úgy, hogy nem nézett felém.
Imád idegesíteni...
Gyorsan felkaptam a narancssárga ruhám egy szandállal, aminek a pántja lakk fekete,
és ehhez megy a fekete körömlakkom a lábamon.
- Még 3 perc - szaladtam át a fürdőbe, és feldobtam a sminkem. - Kész vagyok!
- És a hajad?
- Majd megszárad - mosolyogtam.
- Okés, mindened megvan?
- Ahham - bólintottam - jaj nem, a telóm!! - szaladtam a szobámba.
- Elképesztő vagy - nevetett.
- Jól van, bocsi.
Kifelé menet Sophiékba futottunk.
- Sophieeeee - visítottam.
- Juuuuuuj - jött a válasz, és egymás nyakába ugrottunk. A fiúk csak egy laza
kézfogással üdvözölték egymást, és valamin nevettek.
- Máris itthon? - kérdeztem.
- Máris el? - kontrázott Sophie.
- Ja, valamikor reggelizni is kell - nevettem. - na milyen az én ruhám? - fordultam
körbe.
- Csiniii, jobb mint a boltban.
- Akkor jó - nevettem. - Én nem tudom, mikor jövök... Na, és most válaszolhatsz te is.
- Hazajöttem, csupán ennyi... - mosolygott.
- Jaaaaj, bocsii - sütöttem le a szemem.
- Semmi gond! Harry úgysem akart elengedni… - nevetett.
- Szemét, még egy percig rosszul éreztem magam - mondtam sértve, majd
megöleltem. Megegyeztünk, hogy majd beszélünk később, aztán elköszöntünk. Zayn
nagyon jól vezet, és ennek kifejezetten örültem, mert nem akarok anya után még egy
olyan embert, aki mellett félek a kocsiban. Nagyon tetszett Zayn lakása, olyan pasis.
Az az ő birodalma, és ne háborgassa senki kis rózsaszín csajos cuccokkal. Gondolom
én. Engem a szobájába vezetett, hogy majd ott várjam meg, míg zuhanyzik.
Körbenéztem a szobában, aztán leültem az ágyra, ügyelve a ruhámra. (Jó’ van na,
még új…)
- Te így ültél egész végig? - kérdezte Zayn, amikor bejött egyszál alsógatyában!!
- Ja kb, vigyázok az új ruhámra - simítottam végig rajta, mitha valami törékeny dolog
lenne.
- Akkor - lépet közelebb - mérges lennél ha...
- Ne! Meg ne próbáld! - de késő volt... Tulajdonképpen rám ugrott, és elterültem az
ágyon, de csak nevetni tudtam - forduljunk meg összenyomsz! Mázlid van, hogy
bírlak, különben nagyon mérges lennék rád - nevettem.
- Hát igen, ellenálhatatlan vagyok - mosolygott pimaszul. Uuu, de imádom ezt!
- Ha tudnád, mennyire igazad van! Főleg, ha alsógatyában vagy… – kacsintottam.
- Na engedj, felöltözöm, biztos éhes vagy már – nevetett.
- Ami azt illeti…
10 perc múlva már a kocsiban ültünk. A pasik hogy csinálják ilyen gyorsan?
Feleannyi idő alatt elkészült, mint én, és mégis milyen jól nézni… Nem ér… Egy
nagyon helyes kis vendéglőbe vitt Zayn. Leültünk, és itt is kaptunk rózsát, de most
jogosan. Én salátát kértem, Zayn pedig gofrit, de persze azért adott belőle, mert nem
bírtam ki, hogy ne kostóljam meg. Hihi.
- Innen is szeretnéd elvinni a rózsát, hercegnőm?
- Fehér lovas bevonulást kérek vagy ne hívj hercegnőnek – nyújtottam ki a nyelvem,
mint egy 5 éves. – És ha lehet akkor, igen szeretném – mosolyogtam.
- Szereted a rózsát?
- Kedvencem!
- Megjegyzem.
- Juuuj, jóóó – csillant fel a szemem. – szülinapomraaa légysziii, bár messze van, de
megvárom…
- Tényleg, nem is tudom mikor van a szülinapod…
-Hat nappal a tiéd előtt, Január 6. – húztam ki magma, mintha ez olyan nagy
büszkeség lenne…
- Jó, ezt könnyű megjegyezni – piszkált megint.
Rendeztük a számlát, és elindultunk. Már vagy húsz perce mentünk valami
autópályán.
- Naaa, mostmár mondd meg, hova viszel…
-Nem mondom.
- Ajjjj, jó… és mennyire van messze?
- Nyugi, Cat – fogta meg a kezem – hamarosan megérkezünk.
- Jó, rendben – mosolyogtam, és elöntött a szerelem, ahogy autóztunk valahová, kéz a
kézben…Szerelmes vagyok, nagyon!