5.Rész

10 perc autózás után Zayn félreállt.

- Oké, nekem a vezetésre kell figyelnem, de te most csukd be a szemed, és szólok, ha kinyithatod.

- Na ne... - néztem rá kerek szemekkel - Nem szeretem, ha nem látom, hol vagyok - néztem szomorúan.

- Bízz bennem - hajolt hozzám, és megcsókolt.

- Jó - mosolyodtam el, és becsuktam a szemem… és halálra ijedtem, mert adott még egy puszit. Pár perc múlva megérkeztünk.

- Ne nyisd még ki a szemed, de megjöttünk.

- Jóó, de siess! - kiszállt a kocsiból, és segített nekem is, majd megállított, hátulról átkarolt, a vállamra támasztotta a fejét, és a fülembe súgta:

- Most nyithatod.

Kinyitottam a szemem, és egy csodálatos kis tengerpart tárult elém. Egy lélek se volt ott, és nem is nézett ki úgy, mint ahova sokat járnak az emberek.

- Ez gyönyörű - mondtam még a távolba meredve.

- Tetszik? - kérdezte én meg megfordultam, és szorosan megöleltem.

- Nagyooon, köszönöm.

- És jó lesz a cipőd? - piszkált kicsit.

- Tökéletes, mert most leveszem, és itt hagyom a kocsiban - mosolyogtam, ő meg nevetett. Zayn kivett egy pokrócot is, amire majd le tudunk ülni. Lesétáltunk a homokos partra, én meg rögtön a vízbe is belementem, majdnem térdig. Nagyon tetszett ez a heeely!! Nagyon romantikus volt. Mikor vissza mentem Zaynhez, épp a pólóját vette le.

- Nagyoooon tetsziik - karoltam át a nyakát.

- Örülök - mosolygott - És milyen a víz?

- Jó - válaszoltam, és abban a pillanatban felkapott a kezébe, és elindult a víz felé - Mit csinálsz? - kérdeztem riadtan.

- Azt mondtad, jó a víz - mosolygott pimaszul, én meg egyre szorosabban szorítottam.

- Ne ne neee, nem akarok fürödni! Meg ne próbáld! - kérleltem, amikor már térdig a vízben állt.

- Ma szerencséd van - mosolygott, majd mélyen a szemembe nézett - Nagyon örülök, hogy megismertünk titeket. Nagyon szeretlek, és remélem, része maradsz az életemnek! - és hozzá énekelt még egy sort:

- I wanna be last, yeah baby let me be your last, your last first kiss... – bólintottam, majd megcsókolt. Nagyon örülök, hogy a karjaiban voltam, mert tuti összeestem volna.

- Igaz, nem ez az első csókunk, de így érzek - mondta Zayn.

- Nem érdekel!! Akár lehetett volna a századik is, akkor is jó lett volna! – Zayn lettett a vízbe, és szorosan megöleltem – Én is szeretlek! – suttogtam. Még pár percig ölelkezve álltunk a vízben, aztán kezdtem fázni, úgyhogy kimentünk, és lefeküdtünk a pokrócra. Nagyon jól éreztem magam! Végig beszélgettünk és sokat nevettünk, amikor Zayn megszólalt:

- Nem vagy éhes? Mert én kicsit… - nézett a telefonjára, ami 1 órát mutatott.

- Most, hogy így említed… de – nevettem.

- Akkor várj – mondta, és elszaladt a kocsihoz, és egy kosárral tért vissza.

- Nem mondod, hogy hoztál kaját is?? – csillant fel a szemem.

- De, hát te vagy a barátnőm – mosolygott. Juuuuuuj a “barátnője”!! Milyen jó ezt hallani!

- De édes vagy – hajoltam oda, hogy adjak egy puszit. Miután megkajáltunk, odabújtam Zaynhez, hogy pihenjünk kicsit, de engem elnyomott az álom. Mikor felébredtem, még mindig a karjai közt voltam.

- Juuuj, ne haragudj! Mennyit aludtam? – kérdeztem még kicsit kómásan.

- Nem vészes, csak egy fél órát.

- Hűű record – nevettem.

- Nem tudsz többet aludni?

- Nem, ilyen keveset nem szoktam… - erre már ő is nevetett. – és mit csinálunk még?

- Ha szeretnéd, megvárhatjuk a naplementét, vagy visszamehetünk Londonba, és nem tudom…

- Uuuu, de kezd hideg lenni… inkább menjünk vissza, és majd egyszer délután jöjjünk ki, és akkor felöltözök rendesen – mosolyogtam.

- Ahogy szeretnéd – mosolygott vissza – Akkor gyere menjünk – állt föl, és segített nekem is, majd magához húzott, és megcsókolt. Összeszedtük a takarót és a kosarat, és elindultunk.

- Na, akkor hogyan tovább? Hazavigyelek vagy van kedved sétálni?

- Séta! Egyértelmű

- És ha szeretnéd, a London Eye-ból megnézhetjük a naplementét – kacsintott.

- Jóóóóó! Nagyon felkészült vagy – nevettem.

Kb fél óra alatt meg is érkeztünk a St.James parkhoz, ahol még sétáltunk kicsit, majd átmentünk a London Eye-hoz. Egyszerűen gyönyörű volt a naplemente, és Zaynnel még romantikusabb volt. Utána Zayn hazavitt, de még a kapuban beszélgettünk kicsit.

- És mikor látlak újra? – kérdezte.

- Péntek? Pénteken már nem akarok gyakorolni, és te elvonod a figyelmem az izgulásról.

- Rendben – mosolygott – de ne izgulj! Láttalak táncolni, és nagyon ügyes vagy.

- Köszönöm! De akkor is izgulok. – nevettem.

Miután “könnyes” búcsút vettünk egymástól, bementem a lakásba és Sophie is otthon volt.

- Sziaa, Sophie!! Jaj, mióta vagy egyedül? – kérdeztem.

- Sziaaa! Nem vagyok egyedül – mosolygott, és a konyhaajtóban álló Harryre mutatott.

- Oooo, ja oké! Sziaa, szépfiú! – öleltem meg a göndör srácot.

- Szia Cat! Hát Zaynt hol hagytad? – kérdezte Harry.

- Hazament – mosolyogtam. – de akkor nem is zavarlak titeket, csak iszok valamit, és el is tűnök – mentem be a konyhába egy pohár vízért.

-Ne hülyéskedj, csak titeket vártunk, megyek én – mondta Harry.

- Igazán nem kell – mosolyogtam, és felkaptam a laptopom – De ha nem köszönsz, mielőtt mész, megharagszom – néztem rá fenyegetően, majd eltűntem a szobámban. Vagy fél óra telt el, amikor Harry kopogott, majd bejött.

-C-cc-c – ciccegett, mint aki a macskát hívja, mire egy párnát kapott az arcába, amire csak nevetett – naa, gyere Cat – tárta szét a kezét, én meg megöleltem. – Szia!

- Szia, jó légy, szépfiú!

- Igyekszem – kacsintott,

majd kiment. Amikor hallottam a zár kattogását, tudtam, hogy elbúcsúztak, és kimentem.

- Naaaa, mesélj, milyen napod volt – ugrottam a kanapéra, mint a kisgyerek, aki a mesét várja.

- Juuuuuj, nagyon jó volt! Filmeztünk, sétáltunk a St.James-ben, voltunk étteremben, meg ilyenek, és awwwww nagyooon szerelmes vagyoook!!! És neked milyen volt?

- Jaj Sophie, én mindig bealszok – nevettem – Tegnap a film alatt is, meg ma is, ebéd után…

- Ja igen hívtalak, de Zayn mondta, hogy elaludtál és, hogy kb mikorra várjalak.

- Amúúúúgy, nagyon jó volt!!! Egyszerűen csodálatos volt a tengrpart és Zayn és oooo… Sophie, én is szerelmes vagyooook!! Hallod, és Laurenékkel mi lehet?

- Jó kérdés! Hívom… - pár kicsengés után Lauren felvette.

- Szia, Sophie!

- Sziaa, ki vagy hangosítva, itt van Cat is, nem zavarunk?

- Szia! – köszöntem gyorsan.

- Szia, Cat! Nem, nem zavartok.

- Juuuj, de jó! Lauren, te vasárnap óta voltál Niallel?

- Juuuuj igen, tegnap is meg ma is picit, és azt mondta, hétvégén elvisz egy rendes randira.

- Juuuuuuuj – visítottunk egyszerre.

- De jó! Akkor ti is jól megvagytok… - állapítottam meg.

- Igen, igen nagyon imádooom!! És veletek mi van? – kérdezte Lauren. Gyorsan összefoglaltuk neki is a napunkat, majd elköszöntünk, mert Laurent amúgy tanulás közben zaklattuk. Utána még egy picit dumáltunk, aztán én elmentem zuhanyozni, majd egy almával elvonultam a szobámba. Még kicsit gépeztem, aztán fogat mostam, és lefeküdtem aludni. Másnap reggel tele enegriával ébredtem, úgyhogy gondoltam, elmegyek vásárolni és csinálok reggelit. Ma a csokis süti mellett döntöttem, vanília fagyival.Gyorsan összekutyultam a süti alapját és beraktam a sütőbe, és míg az sült, elmosogattam és elpakoltam magam után. Sophie valahogy mindig megérzi, mikor kell felkelni, ugyanis épp kivettem a sütőből a sütit, amikor megjelent az ajtóban.

- Jó reggelt, Tündérlány! Keress valamit a tv-ben, én meg mindjárt hozom a reggelit.

- Jó reggelt! Jaaaj, de cuki vagy! Oki.

Gyorsan tálaltam, majd kisiettem Sophiehoz, mert a meleg sütin nagyon elkezdett olvadni a fagyi.

- Juuuuuj, de jól néz ki – csillant fel a szeme – de te miért olyan keveset eszel, beteg vagy?

- Nem-nem – nevettem – csak megyek majd táncolni…

- De az csak 3-kor lesz, nem?

- Ja, még előtte a parkban utána meg csinálok ebédet – mosolyogtam.

- Jó, de holnap akkor én csinálom a kaját

- Rendben – nevettem. Reggeli közben meg után tv-t néztünk, aztán átöltöztem, és elmentem egy kicsit táncolni a parkba. Ebédre pedig natúr csirkemellet csináltam salátával. Utána picit pihentem, majd 3-ra elmentem a St.James parkba, hogy találkozzam a tanárral.

- Szia, ne haragudj, te vagy Catherin Davis? - kérdezte egy barna hajú, nálam kicsit magasabb, harmincas férfi.

- Helló, nem haragszom, mert én vagyok az - mosolyogtam.

- Szuper, James Carter - nyújtotta a kezét.

- Catherin Davis, de már tudod.

- Akkor induljunk.

15 perc alatt elérkeztünk egy tánciskolához, de nagyon ismerős volt valahonnan... Várjunk... Ez az ÉN tánciskolám!!!! Mármint, ahova jelentkeztem!!!

- Te itt tanítasz? - kérdeztem megdöbbenve

- Igen, nem tudtad?

- Nem... - álltam még ott, úgy mint  aki megkövült

- Na, gyere már - húzott maga után.

3 órán át táncoltam teljes erővel, azt hittem, hogy már összeesek. De nagyon jófej volt James, és csomó jó tanáccsal ellátott.

- Nagyon ügyes vagy, szerintem lehet ebből jövőd, én nagyon fogok neked szurkolni.

- Köszönöm szépen! És a segítséget is!

Majd elköszöntem, és hazamentem.

- Sophieee, megjöttem! - terültem el a nappali közepén.

- Sziaaa, na mi volt?

Elmeséltem neki mindent, aztán elmentem lefeküdni, mert nagyon hulla voltam. Másnap reggel, mivel elég hamar lefeküdtem, nagyon korán keltem fel. Gondoltam, kimegyek táncolni, míg Sophie még alszik. Csak az iPodomat vittem fülhallgatóval. És tuti bal lábbal keltem fel, mert az egyik ugrásnál egy kőre érkeztem, és elestem. És ha ez nem lenne elég, ott volt a pad, és arra estem rá és bevertem az oldalam. Lefeküdtem a fűbe, hátha elmúlik, mire elkezdett esni, de nem ám csöpörgött, hanem rendesen zuhogott. Bedugtam a fülembe a zenét, felvettem a kapucnim és elindultam,

 alig láttam valamit az esőtől, és amikor átmentem az úton, egy hirtelen fájdalom után elsötétült minden...

A kórházban ébredtem, és nagyon bepánikoltam, de ott volt a nővér, aki elmondta, hogy elütött egy kocsi, de szerencsémre kisebb zúzódásokkal megúsztam.

- A legnagyobb sérülésed, hogy megrepedt az orsócsontod, ezért merevítő kötést kell hordanod körülbelül 2 hétig - tág szemekkel néztem előrre, mert nem tudtam felfogni, mi történt... Pedig én körülnéztem!! - Akkor behívom a barátaidat - mondta, és kiment a szobából, és Sophie rontott be.

- Catherin, annyira aggódtam, Catherin?? - hadonászott előttem.

- Vége van - mondtam, és könnyek gyűltek a szemembe.

- Minek? Catherin, mondd már - aggódott.

- Szombaton van a meghallgatás... - folytak már a könnyeim - vége van, nem tudok így táncolni, és odavan minden, amiért dolgoztam - zokogtam.

- Cat, szívem, kitalálunk valamit, de örülj, hogy nem lett nagyobb bajod - simogatta a hátam - de most megyek, biztos megérkezett már Zayn is - nyomott egy puszit a fejemre, majd kiment.

- Cat, édesem, mi történt? Most jöttem senki, nem mondott semmit... Harry írt, hogy kórházban vagy, és rohantam ahogy tudtam… De miért sírsz? - kérdezte, amikor leült mellém az ágyra, én meg felültem nehezkésen, átkaroltam, és könnyeimmel küszködve elmondtam neki mindent.

- Jaj hercegnőm, hidd el, mindent megteszünk, hogy miután felépültél, megnézzenek!

- De mi van, ha nem engedik? Nem hagyhatok ki egy évet! 

- Ha már a meghallgatásra behívtak, valószínűleg érdekled őket, biztos megengedik... És, ha nem is folytathatod a táncot, nem esett nagy bajod, és ennek örülj! Én például belepusztultam volna, ha elveszítelek... - nézett mélyen a szemembe.

- Sophie is ezt mondta - mosolyogtam.

- Igen, mert nagyon szeretünk és örülünk, hogy úgymond ennyivel megúsztad - törölte le a könycseppet az arcomról, majd megcsókolt.

- Köszönöm - suttogtam, majd visszadőltem - auu…

- Óvatosan - mosolygott a barátom, majd kopogtak, és az orvos jött be.

- Gyorsan felraknám a kötést, és utána mehettek is de örülnék, ha nem maradnál egyedül, és pihennél pár napig - nézett rám

- Nem hagyom egyedül, megígérem, Doktor úr! - válaszolt Zayn, és rám kacsintott. Awwww, so sexy! A doki 5 perc alatt végzett, és mehettünk is. Kint Sophie és Harry várt ránk.

- Köszönöm, hogy eljöttetek - mondtam.

- Jaj Catherin, nagyon megijedtem amikor apud felhívott...

- Apu??

- Igen, a telefonodból őt hívták fel, de ő hozzám irányította a nővért...

- Akkor fel kell hívnom, hogy rendben vagyok...

- Az túlzás, és én már visszahívtam, de mondtam, hogy majd felhívod valamikor.

- Imádlak - öleltem meg. 

- Hey, én vezettem, én nem kapok ölelést? - kérdezte Harry sértetten.

- Gyere ide, szépfiú - nevettem, és őt is megöleltem.

- Na, ágyba viszem a kis beteget - piszkált a névvel Zayn - a doki azt mondta, pihenjen.

- Na de Zayn, azzal nem pihen - röhögött Harry.

- Javíthatatlan vagy - csóváltam a fejem - pont össze illetek - néztem Sophiera majd rá, és erre már mind nevettünk. Majd elköszöntünk és elindultunk, de nem haza...

- Hova viszel?

- Haza.

- De az nem erre van, nem?

- Ja, bocs, úgy értettem, hozzám haza.

- Jaaa, oksi - egyeztem bele.

Kb 10 perc alatt odaértünk Zaynhez és amikor beléptünk…

- Megelepetés! -  kiáltotta Sophie, Lauren, Danielle, Eleanor, Harry, Niall, Liam és Louis,  illetve Zayn a fülembe súgta.

- Jesszusom, ti itt?? Hogyhogy? Meglepetés? Mi? - kapkodtam a fejem.

- Gondoltunk, meglátogatunk téged - mondta Liam - és mivel már ideje volt, hogy megismerjétek Danit és Elt, ezért őket is hoztuk - mondta, majd a csajok bemutatkoztak.

- Azt hallottam, táncos vagy, szóval amit felépültél, feltétlenül táncolnunk kell együtt! - mondta Danielle.

- Megtisztelő lenne! - válaszoltam, és utána a többiek is odajöttek köszönni, meg jobbulást kívánni.

- De mégis mi történt? - kérdezte Eleanor.

- Elmesélem, csak hadd üljek le - kértem.

Órákon át beszélgettünk meg hülyültünk. Nagyon jó volt, mint egy nagy család. Egyszerűen imádom őket, és Zayn imádnivaló volt, percenként megkérdezte, hogy nem kérek-e valamit.

- Srácok, ti nem vagytok éhesek? - kérdezte Niall.

- Niall - csillant fel a szemem -, imádlak!! Pizza?

- Pizzaaa - egyezett bele.

- O-ooo, Zayn és Lauren vigyázzatok a párotokra, még a végén lecserélnek - poénkodott Louis.

- Hülye vagy Lou, sose cserélném le a Bradfordi rossz fiúmat - túrtam Zayn hajába.

- Helyes - válaszolt Zayn, és adott egy puszit.

- És én sem cserélném le a virágszálamat - húzta az ölébe Niall Laurent, és megcsókolta. Istenem, hogy ők is hogy összeillenek!!

- Akkor most mi is mondjunk szépeket a másikról? - kérdezte Louis - Én kezdem! Ó Harry, annyira csodálatos a hajszerkezeted, úgy megbabonáz - túrt bele Harry hajába, miközben a srác csak nevetett, mint mi is.

- Te tiszta hülye vagy - állapította meg Eleanor.

- De cuki hülye…

- A legcukibb - csipkedte meg az arcát, mint a nagymamák szokták, és megcsókolta.

- Na, most mi jövünk, picur - mondta Harry Sophienak.

- Hey, nem vagyok olyan kicsi, te vagy olyan égimeszelő - kontrázott Sophie.

- Bizony, és én pont ekkorának szeretlek - karolta át Sophie derekát, ő pedig lábujjhegyre állt, és megcsókolta.

- Oooo, Apuci most ti jöttök - mondta Louis Liamnek, mire Liam Danielle fülébe súgott valamit, Dani pedig elpirult és megcsókolta Liamet.

- Hey mi nem halljuk?? - háborodott fel Louis.

- Nem hát! Nem neked bókolok - nevetett Liam.

- Nem akarok ünneprontó lenni, nagyon cukik vagyunk, de a pizzával mi lesz? Én éhes vagyok... - néztem körbe.

- Teljesen egyetértek! Na, mondjátok, ki mit kér, intézem - állt fel Niall, a többiek meg röhögtek pár percig, aztán leadták a rendelésüket. Szerintük nem lehet megunni, hogy mi mennyire odavagyunk a kajáért. Körübelül háromnegyed óra múlva csöngettek is, amire én fel akartam pattani, de elfelejtettem, hogy az fáj... Azzal a lendülettel vissza is dőltem a kanapéra.

- Aucs…

- Vigyázz magadra - szólt Zayn - csak a pizza jött meg, és vagyunk elegen ahhoz, hogy neked ne kelljen felállni - nyomott puszit a homlokomra, és kiment. Vacsi után még sokáig maradtak a többiek, aztán én oszlattam fel a bulit, nem szándékosan, de fáradt voltam.

- Srácok, én felmegyek aludni, mert hulla vagyok, de ti maradjatok! - szóltam.

- Tényleg későre jár, és hagyunk téged pihenni - mondta Liam.

- De... - néztem körbe, de mindenki bólogatott, kivéve Louis. Ő viszont nagyon rázta a fejét:

- Hallatlan! Felháborító, hogy azért mert, beütötted a kezed és fáradt vagy, mi ne bulizhassunk... Borzalmas, gyere Eleanor, menjünk is innen - tettette a sértődést Louis, a többiek meg nevettek, majd odajött hozzám, és puszit nyomott a homlokomra - pihenj, te kis kétballábas!

- Köszi - nevettem, aztán sorban mindenki elkezdett búcsúzni mindenkitől. Én mindenkitől megkaptam a jobbulást és a “pihenj” jókívánságokat. Aztán ketten maradtunk Zaynnel.

- Na jó, segíts fölállni, egész este ültem, elzsibbadt mindenem... - nyújtottam a fél kezem, mire közelebb hajolt és egyszerűen felkapott - ööö... Nem pont így értettem, és miért imádsz annyit emelgetni?

- Ha felértünk a lépcsőn leteszlek, és nem tudom… - vonta meg a vállát

- Végül is, nem rossz - adtam neki egy puszit - kaphatok valamit, amiben aludhatok?

- Nem, ruha nélkül kell aludnod - pimaszkodott, majd odadobott egy pólót.

- Csak szeretnéd - kacsintottam.

- Én nagyon! - húzta mosolyra a száját,

 mire elnevettem magam. Kicsit megküszködtem a póló le- és felvételével, de végül csak sikerült. Befeküdtünk az ágyba; Zayn hanyatt, én meg odabújtam hozzá, és ráraktam a bekötött bal kezem a hasára.

- Úristen, de hideg ez az izé…

- Bocsi - kaptam fel a kezem.

- Várj - nyúlt a takaróért, és odahúzta a hasára - most rakhatod.

- Köszi, és még egyszer bocsi - néztem rá, ő pedig megcsókolt... khm... hosszan...

- Semmi baj! Jó éjt! - simogatta meg a fejem, én meg még jobban odabújtam hozzá.

- Neked is!

Másnap reggel arra ébredtem, hogy bizsereg a karom, ami úgy 5 perc múlva el is múlt, de én már nem tudtam visszaaludni. És beindultak az agykerekeim, és eszembe jutott, hogy telefonálnom kell! Kimásztam halkan az ágyból, előkotortam a telóm, és kimentem a fürdőbe telefonálni.

- Szia, James! Ne haragudj, nem zavarok?

- 10 perc múlva órám lesz, úgyhogy addig nem - mondta kedvesen - de baj van? Remeg a hangod...

- Hát, végül is igen… - küszködtem a könnyeimmel - tegnap balesetem volt, és megrepedt a bal karomban egy csont, és így nem táncolhatok... - sírtam el magam.

- Hé-hé, ne sírj!! Figyelj! Gondolom azért hívtál, hogy mit kell ilyenkor csinálni...

- Hát igen, nagyon félek, hogy elúszik a jövőm - szipogtam.

- Beszélni fogok a felvételiztetőkkel és meg is mutatom nekik a felvételt...

- Milyen felvételt?

- Jaj, ne haragudj, nem mondtam? Vannak a termekben kamerák, amik arra jók, hogy a táncosok visszanézzék a produkciójukat, és külső szemmel is vizsgálhassák...

- De jóóó…

- Na szóval, megpróbálom elérni, hogy később megnézzenek... Meddig nem táncolhatsz?

- Hát, két hét múlva veszik le a merevítő kötésem...

- Szuper! Az nem sok, akkor gyógyulj és vigyázz magadra, én meg ma beszélek a bizottsággal...

- Nagyon hálás vagyok! Köszönöm!

- Nagyon szívesen! Őszintén, nagyon szeretnék a tanárod lenni, mert látok benned valamit... De most mennem kell, majd hívlak! Szia!

- Szia! - kinyomtam a telefont, és fellélegeztem. Még mindig izgultam, de jólesett, hogy tudom, James mindent meg fog tenni. Felkeltem a folderol, majd megmostam az arcom. Benéztem a hálóba, de Zayn még aludt. (Nem ér, én miért nem tudok...?) Lementem a nappaliba, és megláttam azt a felfordulást, amit magunk után hagytunk. Nem bírom a rendetlenséget, úgyhogy elkezdtem pakolászni. Már csak a poharak maradtak, amikor Zayn lebotorkált a lépcsőn, egy szál alsóban, kócos hajjal.

- Te mit csinálsz? - kérdezte.

- Elpakolok - vigyorogtam.

- Nem pihenned kéne éppen?

- Nekem? Áh, dehogy - legyintettem.

- Te meg vagy bolondulva - nevetett, miközben a derekamra csúsztatta a kezét.

- Bizony, beléd bolondultam - mondtam, mire megcsókolt.

- Nagy hiba - mosolygott.

- Tudom, de nem tehetek ellene semmit - mosolyogtam én is.

- Mondd,  hogy reggelit nem csináltál…

- Nem csináltam - mondtam, és néztem rá furán. Nem igazán értettem a kérdést...

- Jó, akkor nyomás fel hercegnő, és öltözz, elviszlek reggelizni.

- Nem vagyok hercegnő, de a reggeliben benne vagyok - indultam fel.

- Azt gondoltam - nevetett - gyorsan kiviszem a poharakat és megyek, ha kell segíteni.

- Oksi, köszi!

Gyorsan felkaptam a cicanadrágom és a fenék alá érő ujjatlanomat, amiket Sophie hozott még a korházba, váltóruhának. Nagyon jó volt, mert az ujjatlanba könnyen belement a kezem a műanyag izével.

- Az este esett, nem fogsz így fázni? - kérdezte Zayn, amikor belépett a szobába.

- De ezt hozta Sophie, nincs más.

- Na várj - túrt bele a szekrényébe, és előhúzott egy pulcsit - na, ezt vedd fel, így nem fogsz fázni, és még a kötés is belefér az ujjába - hozta oda a ruhadarabot, és segített belebújni.

- Köszönöm! - adtam neki egy puszit.

- Nincs mit! 5 percet kérek, és indulhatunk.

- Okés - és tényleg 5 perc kellett neki...

Reggeli után még kimentünk a St.Jamesbe sétálni.

- Catherin! - kiáltott utánunk valaki - Catherin, várj! - kiáltott megint, mire megfordultam.

- Szia, James! - örültem meg, és megöleltem - ő a barátom, Zayn, és a tánctanárom - mutogattam meg forgolódtam, hogy mindketten képben legyenek.

- Pontosabban majd csak leszek - javított ki James.

- Részletkérdés - legyintettem.

- Na, de azért zavartalak meg, mert beszéltem a bizottsággal, és arra jutottunk, hogy a 3 hét múlva megrendezendő tánctáborba eljöhetnél... Mivel, akiket felveszünk, idén ők mind jönnek, téged pedig első nap megnéznénk, és nap végére döntünk. Nagyon tetszett nekik a videó, de tudod, akkor is élőben akarnak látni...

- Úristen! Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm!! Ígérem, nem okozok csalódást!

- Ennek örülök! Akkor e-mailben átküldöm a részleteket...

- Jó, rendben!

- Sziasztok!

- Szia! 

- Hello! - köszönt Zayn is, majd felém fordult - Lemaradtam valamiről?

- Á, csak egy reggeli kétségbeesett telefonról a fürdőből - legyintettem, mire elnevette magát.

- Elképesztő vagy!

Egy fél óra után Zayn hazavitt, de Sophie még nem volt otthon, ezek szerint Harrynél kötöttek ki. 

- Akkor még nem szabadulsz tőlem - mosolygott Zayn.

- Basszus, pedig már úgy unlak - nevettem - és mit csináljunk?- kérdeztem.

- Ooo I just wanna take you anywhere that you like, we can go out any day any night, baby I'll take you there, take you there, baby I'll take you there, there, yeaaah... - énekelte, én meg elnevettem magma.

- Na, így már nem vagy olyan uncsi.

- Gondoltam - mosolygott - and let me kiss you! - és megcsókolt.

Vagy egy óra múlva Sophiék is megérkeztek, majd a fiúk elmentek, valami sürgős megbeszélésre, és ketten maradtunk. Miután átbeszéltük, hogy mennyire imádunk mindenkit, úgy döntöttünk, filmet nézünk. Míg Sophie csinálta a popcorn, rámentem Twitterre és megkövültem, amint beléptem, majd elkeztek folyni a könnyeim.

- Cat, mi a baj? - ült le mellém Sophie, majd meglátta azt a sok tweetet, miszerint én vagyok az oka Zerrie szakításának, és a további csak úgy "miért pont az a csaj lett Zayn barátnője, amikor másokkal találkozgat", és egy kép aznapról, amikor Jamesszel találkoztam... - Jaaaj kincsem, ne foglalkozz vele, reggel én is túlestem ezen a traumán, de Harry megnyugtatott, és azt ajánlotta, beszéljünk erről Eleanorékkal, mert ők pont tudják, milyen érzés ez... Szóval, holnap találkozunk öten, csak mi, csajok... Okés? És Zayn is, te is, sőt, mi is tudjuk, hogy már rég vége volt köztük, amikor ti összejöttetek... - simogatta a hátam.

- Jó - szipogtam 

- igyekszem, de tudod, hogy én nagyon nem viselem jól az utálatot...

- Tudom, és én is teljesen kivoltam reggel, és Lauren is, de muszáj elfogadnunk, és majd lenyugszanak.

- Jó! Na, nem rontom el a filmezésünk, összeszedem magma, ezt meg kikapcsolom.

- Nagyon helyes! Kit érdekelnek, amikor ilyen jó barátaink vannak?!!

- Igaz!

A délután többi része is ilyen semmittevéssel telt. Megkaptam a táborról az e-mailt! Egyhetes bejárós tábor a suliban, minden nap reggel 9-től délután 6-ig, 1 órás ebéd szünettel. Nagyon várom, de nagyon izgulok is!

Szombaton délre beszéltük meg a lányokkal a találkozót a plázába. Bő egy órán át mászkáltunk a boltokban, majd leültünk egy kajáldába, mert elfáradtunk, és megéheztünk picit. Ebéd közben részletesen megbeszéltük ezt a “rajongók szitkozódnak” témát. Most már tényleg nyugodt vagyok, és figyelmen kívül tudom hagyni. Az is segített, hogy néhány kislány odajött, és autógrammot kértek, meg fotót a One Direction-barátnőkről. Ez nagyon jól esett. Mondjuk, azért hármunktól megkérdezték, hogy akkor ugye igaz, hogy járunk.Végül is, örültem neki, mert akkor vannak olyanok, akik nem hisznek el mindent az újságoknak. Még vagy két órát beszélgettünk, amikor úgy döntöttünk, hogy megnézünk nálunk egy filmet. A Mulan című mesét választottuk, és mind az öten szétbőgtük a szemünket a végén. Imádom ezt a mesét, nagyon megható történet, és sok helyen nagyon vicces is.

- Figyeljetek - kért szót Eleanor -, pár hét múlva itt lesz a One Direction megalakulásának a napja... És valahogy meg kéne ünnepelni...

- Legyen meglepi nekik - mondta Sophie.

- Igen én is arra gondoltam, de mit csináljunk?

- Hát, az én véleményem az, hogy egy ilyen otthoni édestízes, mint ami tegnap volt, tök jó lenne... Én tegnap is nagyon élveztem - mondtam.

- Ez nem rossz ötlet, meg Paul is biztos tervez valamit a fiúknak, és ez akkor kezdődik, amikor mi akarjuk - értett egyet Danielle.

- Jó, és hol legyünk?- kérdezte Lauren.

- Én szívesen elvállalom a helyszínt - mondta Eleanor.

- De jóóó, köszi! - hangzottak a válszok.

- Én vállalom, hogy csinálok valami sütit vagy tortát - jelentkeztem.

- Abban én segítek - ajánlotta fel Sophie.

- Én segítek neked előkészülni - mondta Danielle Elnek.

- És a fiúk? Hogy foglaljuk le őket? - kérdezte Lauren. - Mert mind az ötnek nem tudom beadni, hogy engem kihagytok valami programból...

- Mi Sophieval előre megcsináljuk a sütit, és akkor csak Eleanoréknak kell valami fedősztori - mondtam.

- Szerintem ez így egyenlőre rendben van, aztán majd meglátjuk, Paul mit tervez vagy a fiúk... - mondta Sophie.

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán hazamentek a csajok, Sophieval pedig csináltunk salátát vacsira, és tv-t néztünk. Végre, úgy érzem, hogy minden rendben van…