6. Rész

A következő másfél hét lassabban telt mint valaha... Nem tudtam táncolni, így kicsit több időt töltöttem a laptop előtt, mint szoktam. De mindenki irtó cuki volt, soha sem hagytak egyedül, bár már nagyon szenvedtem a tehetetlenségemtől. Viszont kiderült, miért volt a fiúknak sürgős megbeszélése. Az egyik, hogy szombatra meghívták őket egy talkshowba, hogy tisztázzák a ki-kivel-jár dolgokat, a másik pedig, hogy 23-án koncertjük lesz, de szerencsére Londonban, így nem fuccsol be a tervünk. A talkshow jól sikerült, igazából kb. 10 percet voltak bent, míg végigkérdezték őket, hogy igaz-e a hír, hogy már a banda egyik tagja sem szingli, aztán megkérdezték, hol találkoztunk. Ja, és hogy szerintük tartós lesz-e a románc (nem csak két hetes.. milyen hülye kérdés ez??), és a fiúk persze igennel válaszoltak.

Aztáán végre eljött a szerdaaaa, és reggel végre levették a kötésem. Zayn kedd este nálam aludt, és reggel ő vitt be a kórházba.

- Jó napot, Doktor úr! - pattantam fel az ágyra.

- Jó napot! Úgylátom mostmár jobb kedved van.

- Igen, a tánciskola eltolta a meghallgatásom, úgyhogy még van esélyem, illetve tessék gyorsan leszedni ezt az izét, mert már nagyon szenvedek...

- Rendben, de megröntgenezném utána még egyszer, a biztonság kedvéért.

- Oksi.

10 perc alatt végeztünk is, és azt mondta a doki, hogy teljesen beforrt a repedés. Zayn elvitt Danielle próbateméhez, mert megbeszéltük, hogy vele táncolok először.

- Jaaaaj, de joooo, hogy levette a kötést!! Tele vagyon energiával... Nem is tudom, mivel kezdjem... Hip Hop? Jazz? 

- Kis Duracelnyuszi - nevetett Zayn - ha végeztetek, érted jöjjek?

- Jaaaaj irtó cuki vagy, de nem kell, hazafele be kell vásárolnom, és utána Sophieval csajos délutánt tartunk.

- Jól van, de vigyázz magadra! - fogta meg a derekam, és magához húzott - nem akarok több “Cat kórházban van siess”-sms-t kapni Harrytől.

- Ígérem, jó leszek - mondtam.

- Helyes, nem élném túl, ha nagyobb bajod lenne - mondta, majd megcsókolt - na menj, mozogd ki magad.

- Oksi - nyomtam egy puszit az arcára, majd bementem - sziaa, Dani!

- Szia, Cat! - öleltük meg egymást - Mit ne mondjak, jobban nézel ki a merevítő kötésed nélkül.

- Köszönöm!! Kezdhetjük? Már nagyon vártam ezt a napot!!

- Elhiszem, nem tudom, meddig bírnám ép ésszel, ha nem táncolhatnék...

Két elképesztő órát töltöttünk együtt! Nagyon jót táncoltunk, és rengeteget nevettünk.

- És, milyen tortát csináltok?

- A legegyszerűbbet, csokisat - nevettem - arra kevés esély van, hogy azt valaki ne szeresse, na de megyek, Sophie már vár.

-Jól van, szia Cat!

- Szia - adtam neki két puszit - köszi a táncot! - intettem, és elindutam. Útközben még beszereztem az utolsó hozzávalókat, és hazasiettem.

- Sophieee, megjöttem! - léptem be a lakásba.

- Sziaaa, Caaat! - ugrott a nyakamba.

- Naaa, hogy nézek ki? - kezdtem pózólni, mint a gyúrósok.

- Tiszta hülye vagy - nevetett - de igen, jobban nézel ki!

- Na, akkor kezdjünk neki a sütésnek! - indultam a konyhába.

- Mit sütünk?

- És dobpergééés - doboltam a kezemmel - csokitortáát!! Yeah-yeah.

- Hallod, te pörögsz - nevetett Sophie. 

- Persze, levették a kötésem, nézd - kezdtem bokszolni a levegőbe - már bárkit megverek, na, kezdjünk neki.

Irtó nagy kupit hagytunk magunk után, és annak a felszámolása is volt vagy egy óra. Mikor befejeztük, lehuppantunk a kanapéra.

- Hogy juttassuk el a 1D-házhoz a tortát úgy, hogy a fiúk ne lássák? - kérdeztem. (Rájöttünk, hogy a közös házban mindenkinek van szobája, és ha ott ünneplünk, nem kell senkinek taxizgatnia.)

- Hát, a fiúknak úgyis előbb kell menniük a koncertre, és ha elmentek, átvisszük a tortát, és együtt megyünk utánuk...

- Tényleg... Te okos vagy! És reggel van kedved elmenni keresni valami új rucit?

- Még szép! 

- Jól van, akkor ezt megbeszéltük!

Este még megnéztünk két filmet (tuti nincs olyan film amit még ne láttunk volna), aztán elmentünk aludni. Reggel korán keltem, ezért kimentem táncolni a parkba, és pont akkor értem vissza, amikor Sophie felkelt.

- Szerintem útközben reggelizzünk, mit szólsz?

- Benne vagyok - válaszolta.

Sophie ruhát vásárolt magának, én pedig egy új magasszárú Nike cipőt és egy pólót. A fiúk pont készülődésünk közepette toppantak be, hogy odaadják a belépőinket, de siettek is tovább. Sophie csinire vette, vagyis az új pánt nélküli fehér ruháját vette fel, aminek a derekánál masni van, magassarkúval, halvány sminkkel, és most kiegyenesített hajjal. Én szokásosan sportosabbra vettem a dolgokat, farmersort, kicsit bővebb, színes mintás póló, az új cipőm és hullámos haj. Mire a taxi megérkezett, pont készen lettünk, és indulhattunk is a 1D-házhoz. Csupán csak háromszor borítottam majdnem magamra a szép tortát…

Borzalmasan vezetettt ez a pasas… Majdnem megkértem, hogy hadd vezessek én.

Aztán vérge odaértünk épségben, és a lányok már csak ránk vártak. Mind nagyon csinosak voltak!

- Ha mutatjátok az utat, lerakom a tortát, és mehetünk – mondtam, és Eleanor után bementem a házba. Így, hogy megszabadultam végre a tortától, én is tudtam köszönni mindenkinek, majd elindultunk egy limuzinnal, amit a srácok küldtek. Behalok, még soha nem utaztam limóban, és a csajokkal külön élmény volt! Ahogy elmentünk a aréna előtt, a kocsiban a zenét is túl visongták a rajongók. Mi is a hátsó művészbejárón mentünk be, El és Dani vezették a sort, mert ők már otthonosan mozogtak itt. Mikor beléptünk a szobába, ahol a srácok készültek, egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy Niallt a kajás asztalnál pillantottuk meg. Louis és Harry együtt ökörködtek, Zayn és Liam meg az egyik kanapén ültek, és röhögtek rajtuk. Mikor bementünk, Louis felkiáltott:

- Megjöttek a csajoooook! - és odarohant hozzánk, majd elkapta Eleanort, hogy megszeretgesse. Köszöntünk mindenkinek, majd mindenki a párjával foglalkozott a koncert kezdetéig.

- Szia! – öleltem meg Zaynt.

- Szia! Nagyon jól nézel ki – bókolt.

- Hát, ezt rólad is el lehet mondani –nevettem, majd megfogta a csípőm, közelebb húzott magához, és szenvedélyesen megcsókolt. Beszélgettünk még 5 percig, amikor megint megcsókolt, amit egy csúnya géphang szakított félbe: “5 perc múlva kezdünk, fiúk a színpadhoz.”

- Mennem kell.

- Hallottam – mondtam piszkálódva, mire elnevette magát, és adott egy utolsó puszit.

A csajokkal a színpad mellett volt helyünk. Nem láttuk be az egész színpadot, de így is nagyon jól szórakoztunk! Sírtunk(a megható számokon), nevettünk(az öt idiótán), és volt, hogy egyszerre mindkettőt. A What Makes You Beautiful-lal zárták a koncertet, ami után vagy tízenöt percig őrjöngtek még a rajongók (nem csodálom).

- És, hol folytassuk az estét? – kérdezte Harry, mire mi, csajok a megbeszéltek alapján előadtuk a “fáradtak vagyunk, menjünk haza”-dumát. Így tízen indultunk el a limuzinnal, aminek a sofőrjével már előre megbeszéltük, hogy bármit mondanak neki a fiúk, akkor is a 1D-házhoz vigyen minket. A srácok meg is lepődtek rendesen.

- Megjöttünk! – kiáltottam.

- De én nem ezt a címet mondtam – értetlenkedett Harry.

- Kit érdekel?! – nevettem – na, gyertek! – szálltam ki elsőként a kocsiból, a csajok meg csak nevettek rajtam.

- Hát jó – jött utánam Zayn elsőként – Mit terveztél, cicám?

- Ne hívj így, kérlek – rázkódtam meg, mint akit kiráz a hideg – és én? Semmit!

A házba először mi, csajok mentünk be, és mikor beértek a fiúk is, felkapcsoltuk a lámpákat.

- Meglepetéééééééés!! – kiáltottuk. A ház úgy volt feldíszítve, mintha egy hároméves zsúrjára készült volna, de hát végül is, 3 éves a One Direction. ;D A fiúk teljesen meglepődtek.

- Tényleg ennyire fáradtak vagytok, mi? – nevetett Louis.

- Aha – bólogattunk, majd a srácok megköszönték.

- És kaja van? – kérdezte Niall.

- Hát a Nando’s-ból rendeltem kaját – monda Lauren – bármikor megérkezhet.

- Yeahhh – kiáltotta Niall, és lejtett egy örömtáncot,

 majd elkapta Laurent, és megszorongatta. Mire mindenki elhelyezkedett a nappaliban, pont megjött a kaja, és amikor csöngettek, egyszerre pattantam fel Niall-lel.

- Megyek – kiáltottuk, és kisiettünk. A háttérben hallottam a többiek röhögését.

Az asztalra lepakoltuk az összes kaját, és nekiláttunk az étkezéshez. Hát, találó volt a “Boldog harmadik születésnapot!”-felirat...

- Louis, passzolj egy csirkeszárnyat - kérte Harry.

- Megy! - és szó szerint beledobta Harry tányérjába...

- Kösz! - intett Harry, és mindketten folytatták az evést. Én összenéztem Sophieval és Laurennel, és elkezdtünk nevetni. 

- Mi az? - kérdezte Louis. Hát, úgy látszik, ez olyan természetes dolog náluk, hogy dobálják a kaját. Miután befejeztük a kajálást, mi, csajok kivittük a konyhába a legtöbb szemetet.

- Van kedvetek filmet nézni? - kérdezte Eleanor, mire mindenki egyetértett.

- És mit nézzünk? - kérdeztem.

- Horrort - kiabálta be valaki.

- Joo - egyezett bele Harry elsőnek, majd a többiek is. Én közelebb bújtam Zaynhez, mert ugye, én félős vagyok.

- Nem kell azt nézni, ha félsz - súgta a fülembe, mert tudja, hogy nem vagyok oda a horrorért.

- De, csak maradj mellettem - néztem bele a nagy barna szemeibe.

- Itt leszek, megígérem - csókolt meg. Háth, lehet, nem kellett volna megnézni, még mindig rémeket látok, ahogy Sophie is. Szinte végig egymás kezét szorongattuk. De a többieknek nagyon tetszett, bár a lányokon láttam, hogy azért ők is megijedtek. Főleg a fiúk szórakoztak jól, mert ők film közben is ijesztgették egymást. Utána kicsit vidámabbra fordult az este, mert zenét kapcsoltunk, és táncoltunk meg énekeltünk.

- Táncolsz velem? - kérdeztem Zayntől.

- Tudod, hogy nem tudok táncolni.

- Olyan nincs, max. nem olyan jól, mint én - tettettem a nagyképűt - de mindenki tud - győzködtem.

- De nem ér nevetni - tette fel a mutatóujját.

- Én soha!

Zayn tényleg nem táncbajnok, de nagyon cuki volt.

- Zayn, Liam! - szólt Louis - Mit szóltok, ha letáncolom a csajaitokat? - kezdett el táncolni. Danival egymásra néztünk, és tudtuk, hogy vissza kell vágnunk.

- Biztos vagy te abban, Lou? - néztem kihívóan.

- Na, gyertek - intett, mi pedig Danielle-lel elkezdtünk táncolni, a többiek pedig fütyültek és ujjongtak.

- Neked annyi, Louis! - mondta Harry. Miután befejeztük, újra megkérdeztem:

- Még mindig biztos vagy benne?

- Naná! - állította az igazát, mire mi csak nevettünk, mint mindenki más. Nagyon sokáig bírtuk, és nagyon sokat nevettünk egymáson. Aztán amikor már mindenki elfáradt, még beszélgettünk, és fél három körül döntöttünk úgy, hogy lefekszünk aludni.

- Adjak pólót? - kérdezte Zayn.

- Nem kell - mosolyogtam - hoztam cuccot.

- Kár, pedig jól állt - húzott magához, én meg megpusziltam.

- Köszi!

Miután átöltöztünk, pontosabban csak én, mert Zayn csak alsógatyára vetkőzött, picit beszélgettünk még az ágyban, majd elaludtunk. Pár óra múlva levegőért kapkodva ébredtem, mert rosszat álmodtam. Szerencsére Zaynt nem ébresztettem fel. Lementem a konyhába, hogy igyak valamit, amikor halálra ijedtem, és óriásít sikítottam, de a megijesztőm is. Mint kiderült, Sophie volt az, aki szintén rosszat álmodott. Hát igen, mi nem bírjuk a horrort...

- Úristen, Sophie, nagyon megijesztettél!! - tettem a szívemre a kezem.

- Én téged??

- Minden rendben? - szaladt le elsőként Harry, aki tudta, hogy Sophie lejött.

- Cat! - jött le Zayn is, aki erre kelt fel, és látta, hogy nem vagyok ott mellette. Mindketten átkarolták saját barátnőiket.

- Bocsánat - kezdtem -, csak nagyon megijedtünk egymástól - mondtam Zaynhez bújva.

- Semmi gond, Cat! Az a jó, hogy csak egymástól - mondta Harry. Sophieval ittunk egy-egy pohár vizet, aztán visszamentünk a szobáinkba.

- Cat, hercegnőm, a frászt hoztad rám... Egyáltalán miért mentél le?

- Inni.

- De ilyenkor? Miért?

- Mert.. Hát, rosszat álmodtam... - sütöttem le a szemem - A zombisereged meg akart enni, úgyhogy minden a te hibád! - kentem rá poénból.

- Na jó, többet te nem nézel horrort! Na, gyere ide - tárta szét a karját - tudod, hogy soha nem bántanálak.

- Tudom! - csókoltam meg.

- Vagy mégis? - kapott fel a kezébe, és az ágyra "dobott" finoman, mire halkat visítottam, majd fölém támaszkodott, és picit harapdálni kezdte a nyakam.

- Neee - mocorogtam - ez csikiiiiz - nevettem, majd romantikusan a nyaka köré fontam úgy a kezem, hogy a megfelelő pillanatban fordítsak a dolgokon. Hirtelen én kerültem felülre, a hasára ültem, és a kezeit a csuklójánál az ágyhoz nyomtam, így szemkontaktusban maradtam vele. Ezen eléggé meglepődött.

- Fordult a kocka... Most mi lesz? - adtam neki egy puszit.

- Ha ilyen kis cuki zsarnok vagy, hogy puszilgatsz, én nem bánom - mosolygott. Még kicsit beszélgettünk, aztán elfáradtam, úgyhogy leszálltam róla, és mellé bújtam.

- Máskor, ha rosszat álmodsz, szólj - nyomott puszit a homlokomra.

- Ígérem - adtam neki egy puszit, majd elaludtunk.

Reggel Zayn karjai közt ébredtem, és mélyen beszívtam az illatát. Imádom! Megpróbáltam kibújni a karjai közül, hogy kimenjek a fürdőbe, de felébresztettem, és visszahúzott.

- Hova mész? - kérdezte

- Csak a fürdőbe, ne aggódj! Remélem, ott nem lesz senki - nevettem.

- Jól van - mosolygott, és nyomott egy puszit a homlokomra. Megmostam az arcom, és kicsit megigazítottam a hajam, mert nagyon szétállt, majd visszamentem. Zayn nagyon fáradt lehetett, mert mire kijöttem, ő visszaaludt. Lementem a konyhába inni, és szinte mindenki ott volt.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Reggelt? Dél van... Zayn? - kérdezte Liam.

- Még alszik.

- Akkor megvárjuk, és elmegyünk ebédelni - mondta Niall.

- A többiek mind ébren vannak?

- Aha - jött a válasz.

- Akkor felébresztem - mondtam.

- Ne, hagyjad - mondta Lauren.

- De éhes vagyok - nevettem, majd felszaladtam. Halkan benyitottam a szobába, és odabújtam Zayn mögé, majd gyengéden puszilgatni kezdtem a nyakát.

- Jó napot, álomszuszék! - mondtam, mire megfordult.

- Jó... Napot? - nézett furán.

- Dél múlt - mosolyogtam.

- Jaaa…

- Gyere, kelj fel, megyünk kajálni - kezdtem felállni, de visszahúzott, és felém kerekedett.

- És ha nem? - kérdezte pimaszul.

- Itt halunk éhen - mondtam, mire elnevette magát, majd a szemembe nézett.

- Nagyon szép vagy.

- Köszi - pirultam el - te se vagy semmi - néztem végig rajta, és elmosolyodtam, ő meg kisimított egy hajtincset a szememből, és hosszasan megcsókolt. Én nagyon szerelmes vagyok!! Gyorsan összekészültünk, és lementünk a konyhába.

- Na végre, rátok vártunk! - mondta Louis "felháborodva".

- Jaja Zayn, mit csináltatok eddig? - húzta perverz mosolyra a száját,majd ki nyújtotta a nyelvét, ki más, mint a jó öreg Harry…

- Csak szeretnéd tudni - kacsintottam Harryre.

- Oooo - hangzott a fiuktól, és Louis tartotta a kezét, hogy csapjak bele. Természetesen, belecsaptam.

- Akkor mehetünk már? - türelmetlenkedett Niall.

- Nyugi - ölelte át Lauren, és megpuszilta.

Egy helyes kis étterembe mentünk, ahol több asztalt össze is kellett tolni, hogy elférjünk. Nem szoktak hozzá az ilyen nagy társaságokhoz. Miután megebédeltünk, együtt mentünk sétálni egy parkba. Néhányan megállítottak minket és autogramot kértek a fiúktól, és nagy meglepetésemre tőlünk is. Lassan elváltak útjaink. Sophie, Lauren, Harry és Niall moziba ment, Danielle edzésre, Eleanor találkozik egy sulis barátnőjével, én meg táncolni mentem, ezért a három fiú elment GoCart-ozni.

- Este vacsi? - kérdezte Zayn.

- Örömmel!

- 7-re ott vagyok.

- Várlak! - mondtam, majd kaptam egy búcsúcsókot, amit viszonoztam, és elindultunk, kinek merre kellett. Hazamentem, és átöltöztem hip-hopos gatyába, bő pólóval és sapkával, majd felkaptam a zenelejátszóm, és elindultam. Nagyon jót táncoltam, és teljesen kifáradtam. Eszembe jutott, hogy jövő héten megyek tánctáborba, és jó lenne, ha James megnézne megint. Előkaptam a mobilom, és tárcsáztam.

- Szia, Cat!

- Szia, James! Van egy perced?

- Persze, mondjad!

- Azt szerettem volna kérdezni, hogy a hétvégén lenne-e egy szabad órád, hogy megnézz megint, mert, ugye hétfőn kezdődik a tábor és, szoval igen… de nem akarlak zavarni - hadartam a végére.

- Nyugi, Cat!! Nem zavarsz, és holnap egykor jó lesz?

- Tökéletes!

- Akkor, egykor a suli előtt.

- Köszönöm szépen!!

- Nincs mit. Szia!

- Szia! - kinyomtam a telóm, majd még táncoltam egy kicsit. Nagyon éhes voltam, úgyhogy vettem egy hot dogot a parkban, és leültem elfogyasztani. Miután még vagy egy fél óráig néztem a tó vizét, mikor ráeszméltem, hogy 5 óra, és ideje elindulnom haza. Hazafele felhívtam apuékat, csak helyzetjelentés végett. Épphogy letettem, csörgött a telóm:

- Szia, Obiii - köszöntem.

- Mi van hugi, ennyire hiányzom?

- Még szép!

- Akkor jó, mert nemsokára lesz szabim - nyári munka -, és gondoltam, meglátogatlak.

- Uuuuu, de joooo!!! Nagyon örülök!

- Neked mikor nincs programod?

- Jövő héten van tánctábor, utána nincs fix programom.

- Ezek szerint felvettek?

- Nem, még nem... Hétfőn néznek meg, és ha jó vagyok, maradhatok.

- Á értem, akkor utána nézem az időpontot, és akkor majd hívlak.

- Jo-jo.

- Most viszont mennem kell.

- Sziaaaa!!!

- Szia!

Uuuu, de jó! Alig várom! Imádom a bátyám, és soha nem voltunk összenőve, de 3 hete vagyok itt, és már azért hiányzik. 

- Sophie, megjöttem - kiabáltam - ha egyáltalán itthon vagy - de nem jött válasz - oké nem vagy. 

Írtam neki egy sms-t, hogy mi a programom, majd bekapcsoltam a zenét, és elmentem hajat mosni. Imádom, ha vizes a hajam, szerintem tök jól néz ki. Nem tudtam, mit vegyek fel, ezért telefonáltam.

- Ki kell öltöznöm, vagy normálisan?

- Ahogy kedved van hercegnőm, de ha segít, én sem szmokingban megyek - válaszolt Zayn.

- Uuu, pedig abban jól nézel ki, de okés, na megyek készülődni.

- 6 óra...

- Jó munkához idő kell - jelentettem ki, mire felnevetett.

- Jól van... Puszillak!

- Én iiiis! Szia!

Még nem tudtam, mit veszek fel, de ha a fekete szandálom, akkor ki kell festenem a körmöm, tehát elkezdtem lábkörmöt festeni. Végül is a kényelmes fehér sort mellett döntöttem, de sajnáltam a lábamra cipőt húzni, ezért jött a dilemma, hogy milyen pólót vegyek fel... Egy nagyon szép, pink színű, testhez simuló ujjatlant választottam. Így megvolt a kényelem a ruha miatt, és kicsit csajosabbá tette a lakkfekete pántos lapostalpúm. Ez telt úgy fél órába, és nagyon éhes lettem, ezért kerestem egy kis almát, ami annyira elég, hogy ne haljak éhen.Utána jött a fogmosás és sminkelés. Feketével kihúztam a szemem, egy kis szempillaspirál, pisosító, szájfény és már kész is vagyok. Kerestem egy csinos kis táskát, majd beledobáltam a telóm, szájfényem és zsepit, mindent, ami kell. Ránéztem az órára, és 6:58-at mutatott. Egyszerűen elképesztő vagyok. Még kikaptam a szekrényből egy kardigánt, ha hideg lenne, majd kimentem a ház elé, és abban a pillanatban érkezett meg Zayn.

- Nagyon jól nézel ki - szállt ki a kocsiból. Rajta rövid farmergatya volt és egyszínű póló, valami felirattal.

- Köszönöm! Te is nagyon sexy vagy - mondtam, miközben elmosolyodtam, és ekkor már a kezei közt voltam, és kaptam egy csókot. Kinyitotta nekem az ajtót, majd megvárta, míg beszálltam, hogy besukhassa, és utána ő is beszállt. Csupán 15 percet utaztunk, de mégis valami eldugott helyere érkeztünk. Egy kis olasz étterem volt, legalábbis kinézetre, de sok másféle ételt is kínáltak. Felcsillant a szemem, hiszen imádom a tésztát! Apa tésztája a kedvencem, annál nincs jobb, de a többit is imádom.

- Hát megjegyezted?

- Meg ám! - karolta át a derekam fél kézzel, miközben mentünk be - nezéz elfelejteni, ha valaki olyan átéléssel beszél egy kajáról, mint te vagy Niall - mondta, mire elnevettem magam.

- Jó estét kívánok! Csak ketten? - kérdezte egy pincér.

- Igen - válaszolt Zayn.

Az egyik sarokban kaptunk egy asztalt gyertyával meg minden. Nagyon aranyos volt, a tulajdonos bácsika is kijött, hogy egy rózsát adjon nekem. Nagyon kis cuki volt. Vacsi után Zayn hazavitt, de még nagyon nem akartam elmenni, ezért még kint beszélgettünk. Én a kocsi orrának dőlve álltam, Zayn pedig előttem. Egyszer csak heves csókolózásba kezdtünk, megragadta a combom, és felültetett a motor háztetőre, én pedig átkulcsoltam körülötte a lábam. Éreztem, hogy egyre jobban ver a szíve.

- Zayn, várj…

- Jó-jó, bocsánat, csak elragadott a hév, mert nagyon kívánlak... De kivárom - nézett a szemembe.

- Semmi gond!! Csak az utcán vagyunk... És nem itt kéne... - erre felkapott, és berakott a kocsiba, majd ő is beült.

- Akkor, ha szabad, kisasszony, most elrabolom - mondta.

- Csak nyugodtan! - nevettem.

Mikor odaértünk hozzá, bezárta a bejárati ajtót, majd nekitámasztott, és megcsókolt.

Valahogy így:)

- Biztos nincs ellenedre? - kérdezte. De édes, megzabálom.

- Nincs! Ne kérdezd úgy, mintha csak te akarnád - csókoltam meg, majd levettem a cipőm, és mikor felálltam, elkapott, és fölvitt a szobába. Csókolózás közben sorban lekerültek a ruhák, és ... Tudjuk mi lett a vége. Elképesztően szeretem Zaynt, és igazi úriember. Egyáltalán nem olyan, mint más srácok, akik ha megtudják, hogy nem vagy szűz, rád másznak. Ő tudta, hogy nem vagyok az, és mégis várt addig, míg meggyőződött róla, hogy én is szeretném. Ezzel kiütötte vagy ezredjére is a nagyon szeretem skálámat.

- Nagyon szeretlek! - suttogtam a karjai közt.

- Én is téged! - szorított jobban magához.

Másnap reggel 10 körül keltem, valami finom illatot éreztem, de csak akkor jöttem rá, mi az, mikor kinyitottam a szemem.

- Reggeeeliii…

- Jó reggelt, hercegnőm! Hogy aludtál?

- Jó reggelt! Köszönöm, jól! Hogy lehet, hogy te előbb keltél fel, mint én? - csodálkoztam.

- Akaraterő - nevetett Zayn - rezgő ébresztést állítottam be, és a párnám alá raktam a telóm.

- Oooo, okos!

Miután megettem a reggelimet, ami amúgy rántotta volt, és míg Zayn levitte a koszos edényeket, visszavackoltam magam az ágyba. Semmi kedvem nem volt felkelni. Zayn bebújt mögém az ágyba, és a pólóm alatt a derekamra rakta a kezét.

- Azt... a... szent... - gondolkodtam, hogy mit mondjak, mert nem akartam káromkodni - kutya négy lábát!! Nagyon hideg a kezed, mit csináltál?

- Kezet mostam - nevetett, és elkezdte fogdosni a hasam, a combom, ahol csak olyan területet talált, ahol még nem fagyasztott meg. Én meg borzongtam és mocorogtam.

- Ne-neeee, légyszi, hagyd abba!! Oké, már visszakaptam bőven - emlékeztettem arra, amikor én raktam rá a hideg műanyag kötésem a hasára. Majd elkezdett puszilgatni, ami engem szintén csikizett.

- Ne máár... - erre már csak gyengéden csókolgatott a nyakamtól egészen a számig, és mikor odaért volna a számhoz, és adtam volna én is, elindult visszafelé. Én elnevettem magam - elvagy?

- Nagyon! - válaszolt két puszi között.

Még sokáig lustálkodtunk és beszélgettünk, majd megnéztem az órám.

- Úristen, fél egy van!!! - pattantam ki az ágyból, és öltözködtem.

- Miért, baj? Cat!

- Egykor a suli előtt kell lennem, mert James-szel gyakorlok egy utolsót - hadartam.

- Elvigyelek?

- Leköteleznél!

- Jó, de nyugi odaérünk...

- De még otthon át kell öltöznöm... Hol a pólóm? - forogtam.

- Mindjárt segítek - állt fel Zayn, és levette a szekrény tetejéről a pólóm - hoppá, bocsi…

- Nem gond - mosolyogtam, és felvettem. Zayn 5 perc alatt elkészült és indultunk. 55-re értünk oda a sulihoz.

- Mondtam, hogy ideérünk - mosolygott önelégülten.

- Jól van na! - adtam neki egy puszit - köszönöm! - majd kiszálltam a kocsiból.

- Holnap este 6-kor jövök érted, és nálam alszol - jelentette ki Zayn, mikor kiszállt a kocsiból.

- De hétfőn tábor...

- Tudom, hozd a cuccod is.

- Ööö... Oké. 

- Szia, kincsem! - adott egy puszit, majd elment. Bementem az épületbe, és nehezen, de megtaláltam azt a termet, ahol múltkor is táncoltunk. Egy órát táncoltunk, és James meg is dícsért, ami nagyon jól esett. Mikor hazaértem, már Sophie is otthon volt, így végre kibeszélhettük magunkból az elmúlt 3 napot. Majd szokásosan filmet néztünk hajnalig. Másnap már csak a paranoiám miatt sem mentem el táncolni reggel, nehogy megint valami bajom legyen, úgyhogy egész nap ki se tettem a lakásból a lábamat, csak amikor Zayn jött értem. Még épp világos volt, amikor elmentünk, és megint már vagy húsz perce autóztunk.

- A tengerpartra viszel?

- Eltaláltad – mosolygott.

- És mit csinálunk?

- Nézelődünk.

- Mi?

- Jól hallottad.

- Úgy érzem, ha megkérlek, sem magyarázod el – nevettem.

- Nem bizony!

Odaértünk, leterítettük megint a pokrócot, és ráültünk.

- És most? – kérdeztem

- De türelmetlen vagy... De a napot nem tudom siettetni – mondta, és rájöttem, miért jöttünk el.

- Naplemente?

- Igen.

- Juuuuuj – öleltem meg olyan lendülettel, hogy eldőltünk – bocsii – mosolyogtam, és még minig rajta feküdtem.

- Semmi baj! – mondta, és kiszedte a hajamat az arcomból, majd megcsókolt. Fél órán belül ért el a nap a horizontvonalig, és csodás narancssárgás fénybe borította az ég alját.

 Eszméletlenül szép volt, és romantikus, főleg, hogy Zayn ült mellettem. Mikor már teljesen eltűnt a nap, ugye sötét lett, meg hideg is, úgyhogy elindultunk haza. Otthon (Zayn-nél) megnéztünk egy filmet pizza kíséretében, majd elmentünk aludni. Reggel Zayn keltett, és nagyon megijedtem, hogy elkéstem, mert úgy emlékeztem, állítottam be ébresztőt...

- Ne aggódj, nem késtél el! Én kapcsoltam ki az ébresztőd – mondta.

- De miért?

- Így nem volt jobb ébredni? – mosolygott pimaszul.

- De, igazad van – nevettem, majd adtam neki egy puszit, és kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom, de kicsit rosszul voltam. Kezdtek a fejembe mászni a „Mi van, ha nem sikerül? Mit kezdek az életemmel?”  és hasonló rém kérdések. Mikor kimentem, Zayn is észrevette, hogy kezdek izgulni.

- Nyugi, minden rendben lesz – simogatta meg a hátam.

- Oké, te még új vagy a „hogy viselkedik Cat fellépés előtt”-dologban, úgyhogy elmondom, hogy ne sértődj meg, de odafele zenét hallgatok, és csöndes leszek... De ha lejövök a színpadról, rendben leszek, ígérem – csókoltam meg.

- Rendben – ölelt meg. Mikor odaértünk, özönlöttek be a diákok. Megbeszéltem James-szel, hogy a „hozzátartózóim” hadd üljenek be, míg felvételizek. Szerencsére megengedték, de én csak Sophiera számítottam Zaynen kívül. Mikor megláttam az egész bandát és a csajokat, nagyon megörültem. Nagyon sokat jelent ez nekem. Miután mindenkit agyonölelgettem, elindultunk befelé, de lassan el is kellet válnunk, mert Sophiék a nézőzérre én a színpad mögé mentem.

Mielőtt elváltunk, Zayn megcsókolt, ami nagyon jól esett, majd indultam is a színpad mögé bemelegíteni.

- Kész vagy, Cat? – kérdezte James, mire nagy lélegzetet vettem.

- Igen!

Miután James a formaságok kedvéért felkonferált, a kilences fős csapat felől nagy tapsvihar közepette kimentem, és elfoglaltam a helyemet. És elindult a zene...