16.rész

Reggel mikor felébredtem semmi kedvem nem volt egyedül felkelni ezért csak néztem, ahogy Zayn alszik és gondolkoztam. Aztán elkezdett mocorogni és felébredt ő is.

-Bonjour! - köszöntem Zaynnek.

-Tessék? - értetlenkedett kómásan.

-Bonjour! Köszöntem...

-Ja ja oké, de milyen nyelven?

-Francia!! Hát francia országban vagyunk!!! - urgáltam az ágyon.

-Ennyire örülsz neki? És mióta tudsz franciául?

-Ahham - mosolyogtam - és négy évig tanultam a gimiben.

-Ja tényleg mesélted...

-A gimi elötti nyáron voltunk három napot Párizsban... - dőltem el az ágyon és kezdtem mesélni - egész végig rohangáltunk, hogy minnél több mindent meg tudjunk nézni. Engem legjobban az Eiffel torony érdekelt, de oda nem jutottunk fel – biggyesztettem le a szám -  Azóta is szeretnék vissza menni, mert nagyon szeretnék feljutni oda! Elvileg estefele a legjobb a kilátás...

-Szegénykém! - karolt át – egyszer ígérem elviszlek! – mondta és megcsókolt.

-Édes vagy! – illetődtem meg.

-Érted bármit – mosolygott egyet, majd vissza akart aludni, de Harry kopogás nélkül jött be.

-Jó reggel tubicáim!

-Harry legközelebb ne lepődj meg, ha zárva lesz az ajtó... - mondtam arra célozva, hogy nem fog tudni csak úgy bejönni.

-Ooo Cat... Nem vagyok kíváncsi arra mikor bújtok ágyba... - értelmezte félre direkt.

-Hülye vagy még mindig! - dobtam meg egy párnával - Amúgy mit akarsz?

-Ja tényleg... Keltsd fel az álomszuszékot, mert kaja van és rátok várunk.

-Oké, de ilyen korán?

-Cat... 10 óra...

-Jaaa jó - mosolyogtam és Harry kiment. Én felébresztettem Zayn, aki már aludt. Hihetetlen. Gyorsan felöltöztünk és már mentünk is ki a „teraszra”. reggeli közben megbeszéltük, hogy miket szeretnénk megnézni a nap folyamán és persze a strandolás sem maradhat el. Ma is hatkor indulunk tovább, tehát bőven van időnk mindenre. Reggeli után összepakoltuk aznapra a cuccainkat és már mehettünk is. első állomásunk a Notre Dame de la Garde székesegyház volt. Majd sorban megnéztük a Szent Viktor apátságot, Pierre Puget parkot. Ezekkel el is telt annyi idő, hogy egy óra lett és éhesek lettünk úgyhogy beültünk egy kis étterembe, ahol a rendeléssel gyakorolhattam a négy év alatt elsajátított minimális francia tudásom. De persze Harry sokszor kisegített. És miután végre Niall is jóllakott indulhattunk tovább. Egy kis hajóval át vittek minket egy kisszigetre, ahol If vára áll, ahol Alexandre Dumas regénye szerint Edmond Dantès, a későbbi Monte Cristo grófja raboskodott. Mikor visszaértünk fél négy volt, majd megsültünk, úgyhogy egyértelmű volt, hogy: irány a strand!

Leraktuk a cuccokat és a fiúk rohantak átöltözni. Mi csajok viszont okosak voltunk, mert már reggel a fürdőruhára vettük fel a ruháinkat szóval csak le kellet venni azokat. Felkötöttünk a hajunkat és indultunk is a vízbe, amikor beértek minket a fiúk, felkaptak minket és úgy rohantak be velünk a vízbe. Szerintem a strandon lévő összes ember figyelmét felkeltettük a sikításunkkal. Egy fél órán át voltunk a vízben labdáztunk, kakasviadaloztunk, úsztunk vagy olykor csak odébb úszva romantikáztunk mindenki a párjával, mikor meguntuk és kimentünk napozni. Épp kiértünk a vízből, mikor egy óriási sikítás után három lány szaladt oda hozzánk, majd még egy és még egy és egyre többen. Persze mind a fiúktól akartak aláírást és képet. Mi mondtuk a fiúknak, hogy minket nem zavar, úgyhogy elkezdtek aláírást osztogatni, mi gel leheveredtünk a törülközőinkre.

-Szegényeknek a vakáción sincs nyugtuk… - sóhajtott Eleanor.

-Azért kicsit élvezik is, hogy ennyien ennyire szeretik őket – mondta Lauren.

-Csajok, tudom ez nem a témához tartozik, de én szomjas vagyok hozok inni ti mit kértek?

-Víz! Ilyen melegben más nem segít – mondta Danielle.

-Rendben – álltam fel.

-Ne segítsünk? – kérdezte Sophie.

-Nem kell – legyintettem – hozok három nagy üveget és azzal elleszünk.

-Akkor mindjárt jövök… - indultam el a kicsit messzebb lévő büféhez, de lementem és a part mentén haladtam.

Útközben elhaladtam a röplabda pálya mellett, ahol srácok játszottak. Hirtelen eltalálta a labda a fejemet, amitől kicsit megtántorodtam, de nem estem el. Egy pillanat múlva egy srác termett mellettem.

-Neharagudj! Jól vagy? – kérdezte.

-Persze, de legközelebb tartsd a labdát pályán belül… - masszíroztam meg a fejem az ütés mentén majd tovább indultam, de a srác nem hagyta annyiban.

-Mond mivel tehetem jóvá?

-Minden rendben nem kell semmi… - mondtam és elértem a büfét, úgyhogy beálltam az éppen vásárló nő mögé.

-Meghívlak egy italra oké?

-Nem kell kössz… - válaszoltam és már kezdett elegem lenni belőle. Én jöttem, úgyhogy kértem három nagy üveg ásványvizet és fizettem.

-Hűűű de szomjas vagy – mondta és egy nagy mosolyra húzta a száját, majd ő is kért valamit.

-Nem egyedül fogyasztom – mondtam közömbösen, míg elraktam a visszajárót és megfogtam a vizeket és elindultam vissza.

-Várj! Ezt neked kértem… - jött utánam egy koktéllal a kezében.

-Kössz nem kell és mint látod tele a kezem szóval rád marad a feladat, hogy elfogyaszd, aztán menj vissza játszani…

-Hűű de morcos vagy… Tudod mit elkísérlek és akkor megihatod… - mondta még mindig mosolyogva, amitől nekem felment a pumpa az agyamban és szembe fordultam vele.

-Ide figyelj! Nagyon bénán csajozol, és ha nem lenne barátom még akkor sem jönne be, de mivel van így duplán szarul jártál… - mondtam és indultam tovább, de nem adta fel.

-Ja persze jó kifogás… Ha lenne barátod tuti nem hagyna, hogy egyedül gyere italért, szóval a barátnőiddel vagy itt…

-Épp dedikál és nem kérdeztem meg, hogy eljöhetek-e… - mondtam és nagyon idegesített már, de már pár métterre voltunk a nagy tömegtől.

-Persze… Ki ő Justin Bieber? – nevetett és beleivott a koktélba – Mi ez a nagy tömeg?

-Rajongók, na lekopnál végre?? – mondtam és letettem a csajokhoz a vizeket.

-Kit szedtél össze Cat? – kérdezte Danielle.

-Én senkit… Ő tapadt rám és fuuuuuuhhh, de elegem van belőle…

-Baj van szívem? – lépett ki a tömegből Zayn.

-Semmi, menj csak vissza! – mosolyogtam. Nem akartam, hogy ő is felidegesedjen.

-Várj már ez az egyik csávó, abból a zenekarból, amit a húgom éjjel nappal hallgat…

-Nem „csávó” te tapló és neve is van…

-Ismerősöd? – kérdezte Zayn a srácra mutatva.

-Nem hál istennek… - forgattam meg a szemeimet, míg a srác az egyik rajongótól kért papírt és tollat.

-Aláírnád nekem? Vagyis a húgomnak? – kérdezte.

-Ő persze… - mondta Zayn és aláírta a papírt.

-Kössz haver… a húgom oda lesz! Ennél jobban még nem sült el, amikor eltaláltam valakit… - nevetett.

-Hogy tessék? – kérdezte Zayn.

-Eltalált a röplabdával… - mondtam.

-És jólvagy? És bocsánatot kért?

-Bár nem jött volna oda… és persze! – mosolyogtam és megcsókoltam – mi a baj? – kérdeztem, mert éreztem, hogy valami nem stimmel.

-Mi az, hogy bár ne jött volna oda? – kérdezte és láttam, hogy kezd megfeszülni.

-Csak azóta nem tudom levakarni, de semmi nem történt nyugi!!! – simogattam a kezeit.

-Jaj Cat a szívbajt, hoztad rám… - enyhült meg.

-Bocsi – mondtam és ezúttal ő csókolt meg, majd körbenéztem és a srác sehol – Ugye elment? – kérdeztem csillogó szemekkel.

-Igen el – nevettett Sophie – Még a többiektől is kért aláírást, majd lelépett…

-Végre!! – mondtam örömmel, miközben a többi fiú is megjelent mellettem.

-Mivan Cat? Ennyire örülsz, hogy itt vagyunk? – kérdezte Louis.

-Jaaaj Tommo neked mindiiiiiig – öleltem meg, mire elnevette magát.

-Hey! És nekünk nem? – kérdezte Harry felháborodva.

-Jaj, dehogynem!!

-Csak azért…

-Na ki jön még velem egy utcsót csobbanni? – kérdeztem, de csak Zayn jelentkezett, úgyhogy ketten mentünk. Kezét rákulcsolta az enyémre és úgy mentünk be a vízbe. Amikor már derékig ért a víz, hírtelen szembefordított magával és megcsókolt.

-Ezt miért kaptam? – mosolyodtam el.

-Csak úgy – vonta meg a vállát – kedvem volt hozzá.

-Hát többször lehetne kedved… - mondtam kísértetiesen közel a szájához, majd elléptem onnan, „beugrottam” a vízbe és messzire úsztam. mikor feljöttem levegőért, még esélyem se volt, hogy legalább a szememet megtöröljem már el is kapott, amit én egy sikítással kísértem.

-Hogy mertél otthagyni? – kérdezte vérig sértve.

-Nem láttad? – kérdeztem és végre ki tudtam nyitni a szemem és a szemébe néztem.

-Nem illik ilyet csinálni – hajolt most ő közel.

-Milyet? – incselkedtem vele és átkaroltam a nyakát.

-Hogy faképnél hagysz…

-Fogj szorosan, hogy ne legyen rá lehetősségem – kacsintottam egyet, mire követte a tanácsom és elnevette magát.

-Akkor soha többet nem engedlek el… - mondta és végre megcsókolt.

-Srácok menni kell!! – kiabált nekünk Niall, mire félbeszakítottuk csókunkat és Zayn a homlokát az enyémnek támasztotta.

-Bárcsak – suttogtam, majd kikászálódtam a karjai közül és a kezét kezdtem keresni a víz alatt, de rossz felé keresgéltem…

-Hey Cat ne itt…

-Hupszi… ööö izé a kezedet kerestem… - vörösödtem el teljesen.

-Keresd csak tovább – mosolygott egyet perverzen. Élvezte, hogy égek.

-Na jo – emeltem ki a vízből a kezem – vagy ide adod a kezed vagy nélküled megyek ki – néztem rá komolyan.

-Azt meg ne próbáld! – fogta meg a kezem és elindultunk kifelé. Összeszedtünk a cuccainkat és bepakoltunk a kisbuszba, ami jött értünk, hogy elvigyen a kikötőbe.

-Srácok, – kezdte Liam – ma nem kéne sokáig fent maradni, mert holnap 7-re érünk Barcelonába és már kettőkor tovább kell indulnunk… Szóval használjuk ki az időnket.

-És akkor mikor kelünk? – kérdezte Danielle.

-Hát hétkor – mosolygott Liam.

-Hogy tessék? – kapta fel a fejét Zayn, a kis álomszuszék, mire elkezdtem nyugtatni, hogy semmi baj és kibírja.

-Oh my carrots!! – akadt ki Louis is.

-És hol reggelizünk? – aggódott Niall.

-A városban nem? – kérdezett rá Lauren.

-Igen úgy gondoltam – válaszolt Liam.

-De jóóó – örült Eleanor.

-Cat! – bökte meg az oldalam Sophie.

-Hmm?

-Emlékszel a SZJG-re?

-Igen – válaszoltam, majd leesett, hogy mire is akar igazán rákérdezni és felcsillant a szemem. Ezt ő is észrevette és egyszerre visítottuk el magunkat:

-Corteeeeeeez!!!!!

-Jesszusom lehet, hogy látunk egy Cortezt! – örültem, barátnőm meg hevesen bólogatott.

-Khm…- köszörülte meg a torkát Harry – Megtudhatom, hogy ki az a Cortez?

-Ne aggódj drágám, csak egy könyv szereplő – nyugtatta meg fürtös barátját Sophie.

*

Vacsora után, mivel meg kellet fogadnunk Liam papa tanácsát nem buliztunk fent a teraszon, hanem inkább megnéztünk egy filmet közösen a nappaliban. Vagyis annak indult, de sikerült egy olyan filmet választanunk, ami a fiúkat nem kötötte le annyira és csak bohóckodtak alatta. Ezt a film felénél mi csajok meguntuk és elküldtük őket biliárdozni. Utána összebujtunk és együtt könnyeztük meg a film végét. Miután megbeszéltük a filmet odamentünk a fiúkhoz, de Liam és Danielle le is léptek aludni. Utánuk Louisék, majd Laurenék is elmentek. Már csak Zayn és Harry játszottak és amikor Zayn jött Sophie kihasználta az alkalmat és Hazz nyakába csimpaszkodott, amihez egy kicsit még lábújjhegyre is kellett állnia.

-Ha ezt a meccset lejátszottátok menjünk aludni légysziii – kérte Sophie és bevetette a kiskutya szemeket. Én mosolyogva figyeltem őket.

-Oké – mondta Harry is egy csókot nyomott barátnője szájára, aki elégedetten ült le mellém a kanapéra.

-Teljesen elvarázsoltad – nevettem.

-Mit ne mondjak bűbájos vagyok – nevetett ő is. A fiúk lassan végeztek is a játékkal és Harry morcosan jött oda.

-Mehetünk – mondta puffogva, mire Sophie felállt.

-Mi történt? – kérdezte aggódva.

-Én nyertem – huppant le mellém Zayn széles vigyorral az arcán. Harry búcsúzóul kinyújtotta a nyelvét, mire mind elnevettük magunkat.

-Jó éjt! – intett Sophie.

-Jó éjt! – köszöntünk el Zaynnel.

-Mi is menjünk aludni nem? – kérdeztem.

-De – mondta és felállt, majd a kezét nyújtotta nekem, amit elfogadtam és úgy mentünk mi is a szobánkba.

*

Reggel Liam tényleg nem viccelt és reggel hétkor bement mindenkihez ébreszteni. Nálunk meg az ajtón dörömbölt és mivel Zayn arra nem kelt fel én mentem ajtót nyitni.

-Felkeltünk! – nyitottam kómásan ajtót – vagyis még csak én…

-Miért van zárva az ajtótok? – kérdezte csodálkozva Liam.

-Harry biztos – mosolyodtam el.

-Ja, jogos – nevetett és elment. Becsuktam az ajtót és odamentem Zaynhez és megcsodáltam az éppen borostás arcát, ami nagyon sexy volt. Ébresztésként a csupasz nyakát kezdem puszilgatni, ami csikizte és elmosolyodott mielőtt kinyitotta volna a szemét.

-Jó reggelt! – mosolyogtam.

-Jó reggelt! – mondta kicsit rekedtesen, ami nekem bejött és észre se vettem, de az alsó ajkamba haraptam – Mi az? – kérdezte.

-Mi? – néztem nagy szemekkel.

-Mi tetszett annyira? Az ajkadba haraptál… - magyarázta meg.

-Ja, észre sem vettem – mosolyogtam – amúgy a most keltem hangodtól olvadoztam.

-Akkor felkelek még egyszer – próbált vissza aludni.

-Nem nem neeeem!!! Majd holnap felkelsz, de most öltöznöd kell – rángattam óvatosan a kezét. Visszafelé sült el a dolog, mert berántott az ágyba maga mellé – ajjj mááár…

-Miaz nem bújsz velem szívesen ágyba? – kérdezte „sérteten”.

-Dehogyneeeeem, - csókoltam meg - de nem most!

Pattantam ki újra és bementem a fürdőbe összeszedni magam. Egy fehér spagetti pántos toppra felvettem a fehér ponchóm, alulra sortot, a hajam feltűztem, karika fülbevalókat raktam a fülembe, szájfény és már kész is voltam.

Mikor kimentem a fürdőből Zayn még mindig az ágyban feküdt. Mivel hason feküdt és nem volt betakarózva kiváló lehetősségem nyílt arra, hogy rácsapjak formás fenekére. Nem is hagytam ki az alkalmat, amit ő egy kiáltással kísért.

-Ezt most miért kaptam? – simogatta a hátsóját.

-Így jár, aki nem kel időben és mutogatja a formás testrészeit – nevettem.

-Van rajtam alsógatya! Ez nem mutogatás. Tudod mi az? Megmutassam?

-Most inkább ne – nevettem – inkább öltözz!

-Ezt még visszakapod – nézett szúrósan és bement a fürdőbe. Beágyaztam és összepakoltam és még Liam is szólt, de még mindig nem volt kész, ezért bekopogtam.

-Siess már! Mi tart ennyi ideig? – nevettem.

-A hajam – mondta és kijött a fürdőből.

-Hmm tényleg jó lett – bólogattam elismerően – De menjünk.

A többiek lent vártak és amikor megláttak minket jötten a „nah végre” hozzászólások és persze Hazz sem hagyta ki a perverz kérdését. Mivel Barcelonában maradtunk legrövidebb ideig ezért leginkább városnézéssel telt az idő. Először a Barcelona Kápolnát néztük meg illetve Szent Eulalia kriptáját, aki Barcelona első védőszentje volt és még sétáltunk a kerengőben is. Ezután muszáj volt reggelizni mert Niall azt mondta ha nem jut táplálékhoz, sok táplálékhoz akkor meghal. Reggeli után a Parc de la Ciutadellaát néztük meg, ahol többek között megtalálható Barcelona állatkertje, ahova Sophie miatt muszáj volt bemenni. Mi legjobban azon szórakoztunk, amikor a kecskeimádó Sophie próbálja becsalogatni az állat simogatóba a kecskéktől félő barátját. Sétáltunk Barcelona legismertebb utcájában a La Rambla-ban ia ahol láttuk a Font de Canaletest szökőkutat, Església de Betlem templomot és Monument a Colom-t vagyis a Kolumbusz Kristófnak állított szobrot. Illetve Antoni Gaud remekművei közül is láttunk néhányat például: a La Pedrera, Güell Park, Sagrada Familia templom és a Casa Battlo-t. Utolsó állomásunk a A Santa Maria Del Mar templom volt, mely túlélt egy földrengést, tűzvészt és talán az sem túlzás, hogy ma szebb mint újkorában. Ezek után fáradtan és éhesen estünk be a hajóra, ahol Jessie fogadott minket.

-Sziasztok! – köszönt mosolyogva – Bátorkodtam tálalni az ebédet gondolom éhesek lehettek már…
-Legjobb döntése volt! – tette Niall Jessie vállára kezét és már sietett is fel.
-Köszönjük! – köszöntük meg és mi is indultunk Niall után.Az ebéd szintén valami isteni volt. Nagyon jól főznek ezen a „kis ladikon”. Én annyira tele ettem magam és olyan fáradt voltam, hogy muszáj volt lepihennem.
-Srácok én alszom egyet – állam fel az asztaltól – ne üvöltözzetek az ajtóm előtt csak ennyit kérek – nevettem el magam.
-Jó éjt Cat! – integetett Sophie és a többiek is köszöntek. Átvettem a pizsamának nevezett bő pólómat, lehúztam a sötétítőt és bebújtam az ágyba. Pár perc múlva hallottam az ajtó halk nyitódását, de nem fordultam oda, gondolom Zayn az. Hallottam, hogy közeledik egy nagy koppanást, majd egy visszafojtott halk káromkodást. Nem bírtam ki és elnevettem magam.
-Hát te nem alszol? – kérdezte Zayn.
-Három perc alatt nem megy – fordultam felé – De mi a szöszt csináltál te? – kérdeztem visszafojta az újra feltörni vágyó nevetésem.
-Beletrúgtam a hülye kis asztalba… - puffogott.
-Gyere ide te kis béna – mondtam kedvesen, mire odahajolt és adtam neki egy csókot.-Aludhatok veled?-Miért kérdezel hülyeséget? Gyere! – paskoltam kettőt az ágyra magam mellett.Nem is kellett neki több ledobta a ruháit és alsógatyában bebújt mellém az ágyba. Szorosan odabújtam és beszívtam férfias illatát, amitől elmosolyodtam, majd lassan elnyomott az álom.Mikor felébredtem Zayn nem volt mellettem, előkerestem a mobilom és megnéztem az időt. Két órát aludtam, de még kicsit nyűgös voltam. Majd, nagyon halkan nyílt a fürdőszoba ajtaja és Zayn jött ki fürdőgatyában és törülközővel a nyakában. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok elmosolyodott és oda feküdt velem szembe az ágyra.
-Jó… - gondolkodott el, amitől elmosolyodtam – délutánt!
-Neked is!
-Így, hogy most ébren vagy nem is megyek sehova – jelentette ki és eldobta a nyakából a törülközőt én meg elnevettem magam.
-Ne is, - tápászkodtam ki az ágyból és megcsókoltam – mert várj meg.
-Oooo azt hittem mást mondasz…
-Csak szeretnéd – mosolyodtam el és elindultam a fürdőbe, miközben rácsapott a fenekemre, de nem erősen –Hey! Ezt most miért? – fordultam vissza.
-A reggeliért – nyújtotta ki a nyelvét.
-Ja tényleg – nevettem el magam, majd bementem a fürdőbe átöltözni. Amikor kijöttem Zayn az ágyon feküdt nekem háttal. Odamentem hozzá és elkezdtem a nyakát puszilgatni mire felém fordult és berántott az ágyba. Felém magasodott és gyengéden megcsókolt.-Még egyet – mosolyodtam el mire ő is, majd újra megcsókolt, d ezúttal nem engedtem, hogy olyan hamar vége legyen. Aztán már csak azon kaptam magam, hogy Zayn mellkasán fekszek és a ruháink, vagyis fürdőruháink szanaszét vannak a földön és Zayn kis köröket ír a kezével a vállamon.-Akkor megyünk fürdeni? – kérdezte kis idő múlva.-Ja ja igen… - emlékeztem én is, hogy a medencéhez indultunk. Felöltöztünk, majd kézenfogva kimentünk a medencéhez. Eleanor és Danielle napoztak, Harry és Sophie pedig a medencében voltak.
-Sziasztok! – köszöntünk.
-Jó reggelt álomszuszékok! – köszönt Danielle mosolyogva.
-Hát a többiek? – kérdeztem.
-Niall és Lauren elmentek kajáért… - kezdte Sophie.
-Lou és Liam pedig elmentek játékokért. – mondta Eleanor.
-Játékokért? – kérdezte Zayn.
-Ne kérdezd! Én sem tudom, hogy most mi jár a fejében… - nevetett El.Letettük a törülközőnket az egyik napágyra és mi is beugrottunk a medencébe. Pár perc múlva Liam és Louis jelentek meg a kezeikben mindenféle felfújható vízi játékokkal.
-Enyém a banán! A banánt akarom! – pattant ki a medencéből Harry a fiúk felé sietve.
-A banánt akarod? – kérdezte Louis és elengedett mindent, ami a kezében volt a banánon kívül.
-Igen légyszi – kérte Hazz.
-Nesze neked banán! – mondta Lou és elkezdte Harryt verni a banánnal.
-Nemáááár Louis hagyjál!! - menekült el Harry, Louis pedig röhögve kergette.
-Óvatosan el ne csússz! – kiabált Harry után a barátnője.
-Ezek megbolondultak! – nevetett Liam és bedobta a kezében lévő dolgokat a medencébe.
-Mondj újjat! – nevettem, majd megpillantottam egy delfint – Delfiiin az enyém! – vetettem rá magam, mire a többiek újra elnevették magukat – Jól van na, imádom a delfineket – nevettem én is magamon. Aztán megjelent Niall és Lauren egy-egy tálcával, amin mini szendvicsek voltak.
-Kajaaa – kiáltotta el magát Niall.
-Fogadjunk az első tálcát már elpusztítottátok – mondta Zayn miközben kimászott a medencéből.
-Pontosan! – kacsintott Niall.
-Óóóó felébredtetek! – tette a megállapítást Lauren.
-Igen és meg vagyok sértve, hogy nélkülem kajáltatok – tettetem magam.
-Oooo ne haragudj! – ölelt meg Lauren fél kézzel – hagytunk ám neked is – súgta oda, mire elnevettem magam.
-Tündériek vagytok!
Niallék letették a tálcákat egy kis asztalra és köré gyűltünk falatozni, amikor Harry ordítozva megjelent és beugrott a vízbe, Louis meg utána.-Louis hagyd már békén szegényt! – szólt rá Eleanor, mire Lou odakapta a fejét és nem figyelt Harryre, aki lenyomta Louist és elvette tőle a banánt és odajött hozzánk.-Na meg van a banánod? – kérdezte Liam és elmosolyodott, mire Hazz vette az adást.-Ja mindkettő! – válaszolt diadalmasan Harry, mire mi felnevettünk.-Akkor tessék egy harmadik – dobott oda Niall egy banánt Harrynek, aki csillogó szemekkel fogadta – kösz Haver!-Jesszusom Hazz csupa piros folt vagy! – vette jobban szemügyre Sophie.-Nemgáz, - ült le a banánt majszolva, az ehetőt persze – de megszereztem! – emelte magasra a játékot – kösz El! - mutatott rá.

-Nincs mit! – nevette el magát Eleanor és ekkor ért oda hozzánk Louis.-Most nézzétek meg, az ember már a barátnőjében sem bízhat… - csóválta a fejét Louis és leült a barátnője mellé és megcsókolta.-Louis nem vagy nagy haragtartó típus mi? – kérdezte Lauren.-Jaj, de át most nézz rá! – mosolygott Eleanorra -  Nem egy angyal?-Dehogynem! – válaszolt Danielle helyettünk is.-Na ugye! Na mit eszünk? – kérdezte és ő is elvett egy kis szendvicset a tálcáról.Miután uzsonnáztunk nem mentünk be a vízbe csak a medence szélén, a lábunkat belelógatva beszélgettünk. És nagyon gyorsan elrepült az idő és hét óra lett vagyis mindenki elment készülődni a vacsorához. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Fehér rövid ujjút vettem fel egy sorttal és egy saruval. Fülbevalót nem volt kedvem betenni, ezért csak gyorsan sminkeltem egy leheletnyit és kész is voltam. Zayn is egész gyorsan készen lett, hiszen nem szórakozott a hajával, hanem egyszerűen egy sapkát húzott rá.

Mi értünk ki elsőként a teraszra, de nem sokkal utánunk megérkeztek Liamék és sorban a többiek is. Vacsora megint valami isteni volt és még jobb, hogy tészta volt, amit én imádok! Bár apuéhoz nem fogható semelyik sem, de nagyon finom volt. Mivel holnap fél háromkor érkezünk csak meg Tuniszba, ezért este jó sokáig fent voltunk. Biliárdoztunk, iszogattunk, táncoltunk és felettébb jól éreztük magunkat így együtt!