17.rész

Az elmúlt három napot városnézéssel vagy a hajón töltöttük a medence mellett. Eszméletlenül sok mindent néztünk meg és rengeteg fényképet készítettünk. Aztán eljött a várva várt Róma, illetve ami még fontosabb Liam születésnapja. Reggel kilenckor együtt ébresztettük énekelve Liaméket. Danielle rögtön kapcsolódott is az énekléshez, míg Liam teljesen le volt nyűgözve. Vagy jól esett neki vagy csodálkozott, hogy előbb keltünk fel mint ő. Reggeli után megkezdtük a városnézést. Vatikán, Colosseum, Trevi-kút, Spanyol lépcső és Forum Romanum, az ókori Róma központja… És ezek közé még egy ebédet is beiktattunk illetve két múzeumban is voltunk. Öt óra körül értünk vissza a hajóhoz hulla fáradtan és azt beszéltük meg, hogy mindenki pihen egyet az esti bulizás előtt. Mi Zaynnel le is feküdtünk aludni és vagy másfél órát aludtunk. Vacsorához már kiöltözve mentünk. Én az egyik kedvenc rózsaszín ruhámat vettem fel. Egyedül Danielleen nem az esti ruhája volt, amit Liam nem értett. Mikor mind leültünk az asztalhoz elindult a zene és Louis előkapott egy mikrofont és elkezdte énekelni a Moments első sorait (ami ugye Liamé lenne), Danielle pedig elkezdett táncolni. Valami elképesztően gyönyörűen táncolt és a végén Liam felállt és mutatta a srácoknak, hogy még egy kicsit énekeljenek valamit és felkérte Daniellet táncolni. Nagyon édesek voltak és végig sustorogtak valamiről, amit mi nem hallottunk.

-Kösz srácok! – köszönte meg Liam.

-Nincs mit – válaszolták a fiúk és bárgyún mosolyogtak, mert ők tudták, hogy még közel sincs vége az ajándékozásnak. Vacsora végén Niall és Lauren szaladtak el azzal az indokkal, hogy mosdóba mennek, de pár perc múlva egy Batman-es tortával tértek vissza, amit ők csináltak a hajó konyháján. Liam meg nem győzött hálálkodni.

-Ugyan haver szülinapod van! – nevetett Niall. Majd Harry és Sophie adták át az ajándékukat. Mikor Liam kibontotta pár másodpercig csak nézte, majd röhögve felmutatta a Batman-es alsógatyát, majd egy Toy story-sat. Na erre mind elkezdtünk nevetni. Végül mi maradtunk négyen Louisékkal, de mi egy ajándékot adtunk.

-Liam, - kezdte el Zayn – nagyon boldog születésnapot! – nyújtotta át a borítékot. Liam szépen kibontotta és meglepettséggel arcán olvasta végig.

-Srácok… Ezt igazán nem kellett volna…

-De igen! – válaszolt Louis – Nagyon sokat tettél értünk, mint például ennek az útnak a megszervezése is és úgy gondoltuk megérdemled a pihenést kettesben Daniellel.

-Miért mit kaptál? – kérdezte Dani a nevét hallva.

-Holnap kettesben elmegyünk Velencébe.

-Ez komoly?

-Igen! – válaszoltam Liam helyett – és érezzétek nagyon jól magatokat! – öleltem át a mellettem ülő Daniellet.

-Uuu köszönjük! – ölelt vissza.

-Tényleg nagyon köszönöm! – köszönte meg Liam is – Nagyon örülök neki.

-Na ugye! – válaszolt Eleanor.

-Na de elég ebből az ajándékozásból együnk!! Tudjátok milyen kínzás volt nekem ennek a tortának az elkészítése? – hadonászott Niall.

-El tudom képzelni… – nevettem.

Tortázás után megindultunk az éjszakába és reggel háromig buliztunk egy helyen, amikor beadtuk a derekunkat és hazamentünk.

*

Másnap délben ébredtem fel és hál istennek nem fájt a fejem. Ahogy körbenéztem sehol senki, de nem zavart elkezdtem öltözködni. Mikor elkészültem épp Zayn jött be a szobába.

-Jó reggelt! – köszöntem.

-Jó reggelt szerelmem! – ölelte át a derekam és megcsókolt – pakoljunk össze és mehetünk.

-Oksi – vettem az utasítást. Félóra alatt összepakoltam a cuccaimat és készen álltam az indulásra. – Én kész vagyok!

-Én is! Akkor indulás! – mondta, majd felkapta a bőröndöket én meg nyitottam neki az ajtót. Egészen a taxiig meg sem állt ott pedig bepakolta a bőröndöket a csomagtartóba és kinyitotta nekem az ajtót.

-És a többiek? – kérdeztem, amikor ő is beszállt mellém.

-Már elmentek.

-Mi van? – lepődtem teljesen.

-Olyan cukin aludtál nem akartalak felébreszteni…

-Ahha… - néztem furán, mert ez milyen kifogás? Na, mindegy most már nem tudok vele mit csinálni. Gyorsan oda is értünk a reptérre és egy kedves hölgy végig kísért minket az ellenőrzésen, majd a repülőnkhöz. Mivel nem a többiekkel mentünk ezért rendes repülővel mentünk. Az viszont nagyon jól esett, amikor a csaj elkezdett flörtölni Zaynnel, ő pedig átkarolt és válaszaiban is lehetett érezni a „van csajom te nem érdekelsz” dolgot. Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyeinket. Miután felszálltunk én elaludtam és mikor felébredtem láttam, hogy Zayn is így tett. Nagyon aranyos volt, de valahogy át kellett jutnom rajta, hogy kimehessek mosdóba. Sikerült is úgy, hogy ne ébresszem fel. Mikor kijöttem a mosdóból a légi kísérő hölgy franciául(?) kérte, hogy menjek a helyemre, mert leszállunk. El is indultam, de Zayn még jobban elterpeszkedett és így már necces volt, hogy vissza tudok-e mászni.

 Hál isten a hosszú lábaimnak már a saját székemen térdeltem fél lábbal, amikor egy kisgyerek futott el mögöttem és meglökött. Ráestem szegény Zaynre, aki felriadt álmából.

-Hát te? – mosolyodott el.

-Ne haragudj, de meglökött az a gyerek…

-Semmi gond! – mondta és megcsókolt. Csókunkat a légi kísérő zavarta meg és udvariasan megkért, hogy szálljak le Zaynről és foglaljak helyet. Elvörösödve ültem a helyemre és becsatoltam az övemet.

-Na, ez kínos volt… - sziszegtem az orrom alá. Zayn odahajolt és megpuszilta a nyakam.

-Legalább neki tiszta sor, hogy a barátnőm vagy. – súgta a fülembe, mire elnevettem magam és kaptam még pár csókot a nyakamra. Sikeresen földet értünk és nem siettük el a dolgokat hagytuk, hogy szinte kiürüljön a gép és ne kelljen tolongani. Kifele menet elég furi volt, hogy mindenki franciául beszél ezért megállítottam Zaynt.

-Zayn hol vagyunk?

-Elég sokáig bírtad – nevetett.

-Mi az, hogy sokáig bírtam?

-Hogy nem jöttél rá, hogy Francia országba hoztalak – nyomott egy csókot a számra.

-Hogy tessék? De miért? És melyik városban vagyunk?

-Mennyi kérdésed van… De erre nem válaszolok, majd rájössz magadtól – kacsintott. Mikor kiértünk a reptérről Zayn fogott egy taxi-t és egy hotelhez hajtottunk. Ott gyorsan felvittük a cuccainkat és elkezdtem körülnézni a hatalmas lakosztályban. Kimentem a teraszra, hogy hátha valamiről felismerem a várost ahova hozott és teljesen ledermedtem. Hogy lehetek ennyire hülye?? Hogy nem jöttem rá, hogy Párizsba hozott?? A teraszunkról lehetett látni az Eiffel-tornyot!!! Pár perc álmélkodás után sarkon fordultam és berohantam. Egyenesen Zayn ölébe ugrottam.

-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöööm!!! – öleltem szorosan.

-Nincs mit! – nevetett – de azért levegőt venni hagyhatsz…

-Ja hupszi… - engedtem a szorításomon és adtam neki egy csókot, majd letett a földre.

-Rendeltem ebédet, mert éhen halok, nem tudom te hogy vagy vele…

-Detto! – válaszoltam és lehuppantam a fotelba. Zayn is mellém ült és elkezdtünk beszélgetni. Megtudtam, hogy holnap reggel megyünk vissza Londonba és, hogy mindenki tudott erről csak én nem. Hamarosan meg is érkezett az ebédünk és miután elfogyasztottuk a teraszon útra keltünk.

 A Szajna partján sétáltunk és egyszer csak Zayn megállt egy árusnál és vett egy lakatot, amibe belekarcolt valamit.

-Abból mi lesz? – kérdeztem érdeklődve.

-Majd meglátod – mondta, majd megfogta a kezemet és célirányosan elindult egy hídhoz. Mikor közelebb értünk nekem is leesett, hogy mit akar vele csinálni. Elengedte a kezemet és felrakta a lakatot a híd rácsára, majd a kezembe adta a kulcsot. Lehajoltam, hogy megnézhessem, hogy mit írt rá. A monogramunk volt rajta közöttük pedig egy szív. Ezen elmosolyodtam és felálltam, hogy megcsókoljam a legédesebb pasit a világon.

-Tetszik? – kérdezte.

-Imádom! – mondtam és bedobtam a kulcsot a vízbe. Utána folytattuk az utunkat és kezdett sötétedni, amikor Zayn leintett egy taxit és elmentünk az Eiffel toronyhoz. Egy hosszúkás park vezetett a toronyig és ott beálltunk a sor végére, ami elég hosszú volt. Vagy egy órán át álltunk sorban, de nem unatkoztunk, mert az utcai árusok szórakoztattak minket. És percenként jött el mellettünk egy és kérdezte meg, hogy kérünk-e Eiffel-tornyos kulcstartót. Eközben annyira besötétedett, hogy már a torony világítását is bekapcsolták. Bár sokat nem láttunk belőle, mert alatta voltunk éppen. Végül végre bejutottunk és egy lifttel mentünk fel a második szintig. Onnan újabb lifttel lehetett felmenni legfelülre, ahol először egy zárt területre értünk, de ki lehetett látni és körbe mindenhova ki volt írva, hogy milyen ország és mennyire van onnan abban az irányban. Első amit megkerestem az magyar ország volt, majd London. Aztán egy lépcsőn kellett felmenni és legfelülre lyukadtunk ki ahol már csak ráccsal volt védve. Én végig olvadoztam Zaynnek, hogy milyen gyönyörű a kilátás. Legfelül viszont már kicsit féltem, mert éreztem, ahogy egy kicsit imbolyog az építmény és ekkor hasított belém az emlékezet, hogy Zayn fél a magasban! Jesszusom, miért jött fel velem?? Azonnal le kell mennünk!! Meg is fogtam a kezét és elindultam vele lefelé.

-Miért sietsz?

-Mert ott fent már én is féltem és most jutott eszembe, hogy tériszonyod van. Ne haragudj!

-Cat, nyugi! – mondta és megsimogatta az arcom – Kibírom és amúgy is akartam valamit…

-Mit? – kérdetem, mire nagylevegőt vett és belekezdett.

-Figyelj… Tudod, szeptemberben kezdődik a turné és… hát ez nyílván való, hogy kevesebb időt fogunk tudni együtt tölteni és…

-Ugye nem szakítani akarsz? – kezdtem aggódni.

-Nem, nem, nem! Dehogyis!

-Huh… oké bocsi…

-Semmi gond! Catherin Davis, te egy elbűvölő lány vagy! Mikor először találkoztunk azt hittem Niallal fogsz összejönni – nevetett egyet – olyan jól elbeszélgettetek a kajákról. Igaz, akkor még volt barátnőm, de nem tudom azt mondani, hogy nem tettél rám benyomást… Perrievel előbb utóbb úgyis vége lett volna, de van egy olyan érzésem, hogy egyrészt az irántad táplált érzelmeim, még az a kevéske is közre játszott az előbb változatba. Aztán alig hallottam rólad csak néha-néha, amikor Sophie téged is megemlített a Harryvel való beszélgetései során és így Harrytől eljutott hozzánk. És amikor ti a reptéren voltatok és hívtalak utána Louis kérdezte, hogy mit mosolygok… Észre sem vettem magamon, hogy mennyire megkedveltelek. Majd együtt töltöttük az a délutánt a parkba és utána többet ki se tudtalak verni a fejemből… Bár nem is akartalak. – mosolyodott el – Imádom a humorod, a nevetésed, imádom fogni a kezed, mert tudom, hogy itt vagy mellettem és még annyi mindent fel tudnék sorolni… Cat én teljesen beléd szerettem és ezért szeretnék neked adni valamit… – kutatott a zsebében én meg már majdnem sírtam, annyira meghatottak a szavai. Elővett egy fekete dobozkát. Csak ne térdeljen le! Oké be pánikoltam… Imádom, de még csak 18 vagyok! Gondolatomat félbeszakította és folytatta – Ha tetszik, akkor szeretném, ha hordanád, hogy akármikor hiányod van csak ránézel és tudd, hogy rám számíthatsz és ha kell átrepülöm a fél világot csak egy csókért vagy egy ölelésért. – kinyitotta a dobozt és egy tündéri masnis gyűrű volt benne.

 A számhoz kaptam a kezem és úgy néztem a kis ékszert – Tudom, hogy a gyűrű a házasságot jelképezi általában és egyszer egy olyan gyűrűt is fogok venni neked, – kacsintott – de most azért emellett döntöttem, mert tánc közben ez zavarhat a legkevésbé… De persze nyugodtan leveheted, ha akarod meg… - kezdett hadarni idegességében.

-Zayn, Zayn! Nyugi – töröltem meg a szemem – nagyon tetszik! Tudod… imádom a gyűrűket – nevettem.

-Akkor szabad? – kérdezte és kivette a dobozból az ékszert.

-Uhhumm – bólogattam és felhúzta az újamra a gyűrűt – Gyönyörű! Köszönöm! – karoltam át a nyakát és megcsókoltam. Mire az emberek elkezdtek tapsolni. Tuti azt hitték, hogy megkérte a kezem.

-Nagyon szeretlek! – suttogta miközben szorosan ölelt.

-Én is! Nagyon!! És itt az Eiffel-toronyban, a szerelem városában… Nagyon romantikus. – mosolyodtam el és kibújtam az öleléséből – De most már gyere, menjünk le, hogy jobban érezd magad és hogy ne bámuljon ez a sok ember… - nevettem.

-Rendben – mondta és megfogta a kezem és elindultunk le.

A parkon sétáltunk át, amikor egy idős bácsi megkérdezte Zayntől, hogy akar-e venni a bájos hölgynek egy rózsát. Hiába franciául kérdezett Zayn értette mire gondolt és vett is egy szálat nekem.

-Köszönöm! – vettem el a rózsát.

-Nincs mit!

-Nem vagy féltékeny?

-Miért?

-Mert bájosnak nevezett – nevettem – bókolt nekem.

-Nem! Mert tényleg bájos vagy és elfogadtad a gyűrűmet szóval ezt a meccset megnyertem…

-Milyen igaz – nevettem és a vállára hajtottam a fejem. Zayn leintett egy taxit én meg elmondtam a sofőrnek a címet. Pillanatokon belül meg is érkeztünk.

-Vacsi? – kérdezte Zayn, amikor beléptünk a hallba.

-Rendben! – válaszoltam feldobódva és irányba vettük az éttermet. Elképesztően finom kajákat ettünk.

-Köszönöm a vacsorát! – mondtam és megfogtam Zayn kezét, míg a liftre vártunk.

-Nem kell megköszönni – nevetett.

-De – szökkentem be a liftbe és ő is utánam jött.

-Édes vagy – mondta és átkarolta a derekamat én meg a nyaka köré fontam a kezeimet és megcsókolt. Már csak a lift csengésére figyeltem fel, mire Zayn lecsúsztatta a kezeit a combomig és felkapott az ölébe és úgy indult el a szobánk felé. Engem meglepett a dolog ezért egy picit sikoltottam, majd elnevettem magam. Amint becsukódott az ajtó Zayn nekitámasztott és úgy támadt újra az ajkaimnak, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.

-Zayn!

-Igen? – kapta fel a fejét.

-Inkább… - hajoltam közel – az ágyban folytassuk… - suttogtam a fülébe mire hirtelen megfordult és irányba vette az ágyat…

*

Reggel Zayn mellkasán ébredtem és amikor felnéztem ő még aludt. Rápillantottam a kezemen lévő gyűrűre és elmosolyodtam. Nagyon tetszett ez az ékszer. Kimásztam az ágyból, hogy megcsodálhassam a reggeli Párizst. Gyönyörű volt! Csodálatomat egy gyengéd ölelés szakította félbe.

-Jó reggelt! – köszönt rekedtesen és rátámasztotta az állát a vállamra. Éreztem a meleg mellkasát a hátamon, ami nagyon jól esett.

-Jó reggelt! – hunytam le a szemem és simogattam a kezeit, melyek a hasamon nyugodtak.

-Rendelhetem a reggelinket?

-Persze!

-Két percet kérek – mondta és megpuszilta a nyakamat és bement rendelni én meg gondoltam rendbe szedem magam és a fürdőbe vettem az irányt. Hamar kész is lettem és mire kiértem Zayn is fel volt öltözve. Lassan megjött a reggeli is, amit a teraszon fogyasztottunk el, majd összepakoltunk és elindultunk haza. Nagyon tetszett ez az egy hét, de már hiányzik London, ami most már hivatalosan is az otthonom.

*

A kapuban elbúcsúztam Zayntől egy holnap reggel látlak csókkal és bementem a lakásba, ahol nagy meglepetés fogadott.

-Lili te mit keresel itt? – dobtam le a bőröndöm és beszaladtam megölelni a barátnőmet.

-Ha zavarok le lépek – nevetett.

-Dehogy te hülye, csak meglepődtem… - engedtem el – És Sophie?

-Itt vagyok! – jelent meg másik barátnőm.

-Fogadjunk a te kezed is benne van… - nevettem.

-Még szép! – válaszolt Sophie.

-Na és milyen London? Hogy vagy? Hol laksz? Mesélj!! – támadtam le Lilit.

-Jólvan nyugi… Szép, jól vagyok, a nagybátyámnál konkrétan három utcára innen… - kezdett bele amikor Sophie felsikított.

-Sophie mi az? – rettentem meg, míg ő felém mutogatott és a másik kezével befogta a száját.

-Nem láttam még azt a gyűrűt… Megkérte a kezed?? – szólalt meg végre.

-Ki? – lepődött meg Lili.

-Mi?? Nem, nem, nem, neeem…

-Akkor? – kérdezte Sophie.

-Csak kaptam… - mosolyodtam el, mert bejött Zayn terve, mert ránéztem a gyűrűre és eszembe jutottak az együtt töltött pillanatok. – na és milyet tervetek volt mára?

-Háth én találkozom Harryvel… Ugyanis nem mindenkitt vittek romantikus Párizsi útra… És ti meg ki tudjátok beszélgetni magatokat. – vázolta fel Sophie.

-Okés. Akkor van kedved sétálni? – kérdeztem Lilitől.

-Persze!

-Akkor mehetünk is! – indultam meg az ajtó felé, majd visszaszaladtam Sophienak adni egy puszit illetve jól megszorongattam, aztán elmentünk Lilivel. Leültünk a parkba és egész sötétedésig beszélgettünk. El sem hiszem, hogy újra egy suliba fogunk járni… Már csak Sophie, Lauren, El és Dani hiányzik. Haha. Mennünk kellett, hiszen holnap hiába évnyitó van, de korán kell kelni. Sajnos. Elköszöntem Lilitől és elindultam haza. Sophie nem volt otthon ezért csak magamnak csináltam valami kis vacsorát, majd kipakoltam a bőröndöm, vagyis inkább beleborítottam az egészet a szennyesbe és kész. Ha van közte tiszta max még tisztább lesz ennyi… Lezuhanyoztam és az ágyban még gépeztem kicsit. Közben megjött Sophie, akinek csak 10-re kell mennie, úgyhogy megkért, hogy reggel legyek csendben. Mázlista! Mivel elég sok pletyka és gyűlölködés várt twitteren és facebookon kikapcsoltam a gépem és lefeküdtem aludni.

Reggel a telefonom ébresztett keményen hétkor. Szeptember elseje hát eljött ez is. Vége a nyárnak és kezdődik a suli. Kimásztam az ágyból és irányba vettem a fürdőt. Szerencsére nincs egyen ruha, úgyhogy csak simán ki kellet öltöznöm. Fehér blúz, fekete szoknya és magas sarkú. Leheletnyi smink és kiengedett haj. Egy keveset reggeliztem is, majd fogat mostam és csak, hogy ne legyen zökkenő mentes a reggelem lecsöpögött a fogkrém a blúzomra.

-Shit… - sziszegtem, majd levettem a felsőm és a szennyesbe dobtam. Indultam vissza a szobámba, amikor csöngettek ezért ajtót nyitottam. Kicsit reggel volt még nekem, hogy eszembe jusson nincs rajtam póló.

-Öööö jó reggelt Cat!

-Mit akarsz? – kérdeztem Draketől, aki fogalmam sincs mit keresett itt…

-Biztos így jössz ma? – húzta mosolyra a száját.

-Mi? – néztem magamra – Francba! – mondtam és becsaptam az ajtót. Leakasztottam egy pulcsit a fogasról, felvettem és újra ajtót nyitottam a vadul csöngető Drake-nek.

-Megőrültél? Sophie alszik! Mit akarsz? – emeltem fel a hangom.

-Lilit keresem.

-Miért? És mit akarsz tőle?

-Láttam facebookon, hogy a mi sulinkba fog járni és gondoltam jól jön egy fuvar…

-És miért ide jöttél?

-Nem itt lakik? – zavarodott össze.

-Nem…

-Ó! Akkor megvárlak és elmegyünk érte együtt, na?

-Bocs, de van fuvarom – mosolyodtam el, mert megláttam Zaynt, aki akkor szállt ki a kocsiból. Erre Drake is megfordult és félre állt Zayn elől, aki egy csókot nyomott a számra, majd mellém ált miközben átkarolta a derekam.

-Jó mindegy akkor a suliban találkozunk… Sziasztok! – adta fel Drake és elment.

-Végre – mentembe dühösen, ledobtam a pulcsim és a szobámba mentem. Elkezdtem keresgélni miközben Zayn utánam jött.

-Mit keresett ez itt? – kérdezte.

-Inkább kit… Lilit és ha bepróbálkozik nála esküszöm megölöm… - vettem fel az ingem, de félre gomboltam így egy morgás után kezdhettem elölről az egészet.

-Várj segítek! - lépett oda mosolyogva és pillanatok alatt megcsinálta.

-Köszi!

-Nincs mit! És nyugodj meg! – ölelt át és egy puszit adott a homlokomra.

-Jó… - fújtam ki a levegőmet.

-Lili a magyar barátnőd ugye?

-Igen…

-Akkor ő is tudja mi volt veled és Drakkel nem? Nem lesz semmi baj!

-De, de akkor is féltem ki tudja, Drake mit mesél be neki, hogy miért hagyott ott…

-Akkor nekünk kell előbb találkozni Lilivel, szóval induljunk is!

-Imádlak! - csókoltam meg és elindultunk.

A suliban mindenkit a kerti színpadhoz tereltek és üvöltöztek, hogy „Elsősök első sorokba hozzátartozókkal együtt”. Tehát irány az első sorok… A tömegből kiszúrtam a vadul integető Lilit és oda mentünk hozzá.

-Foglaltam két helyet.

-Édes vagy, köszi! Amúgy Lili bemutatom a barátomat Zaynt.

-Szia!

-Hello! – fogtak kezet majd leültünk.

-Uuu Cat nem hiszed el kivel találkoztam… - kezdte Lili.

-Jaj ne… kivel? – kérdeztem aggódva.

-Drake Thompson… Nem hiszem el, hogy ő is ide jár… Reggel sétáltam suliba, amikor megállt mellettem kocsival és megkérdezte, hogy kell-e fuvar…

-És mit mondtál?

-Hogy kell a fenének tőle fuvar… Amúgy is táncos vagyok, nehogy már ne tudjak reggel 10 percet sétálni… - nevetett.

-Az én barátnőm! – öleltem át.

-Na látod? Mondtam – mosolyodott el Zayn.

-Jól van, na… - mosolyodtam el én is, de Lili nem értette – féltem, hogy Drake rád mozdul és te hagyod vagy ilyesmi, mert reggel nálam keresett…

-Óóóó akkor arra mondta, hogy te már feldobtad a reggelét… De miért is?

-Öhm... kicsit szétszórt voltam, mert fogkrémes lett a pólóm és  kellett másik, de közbe csöngetett és nem akartam, hogy Sophie felébredjen és mint már említettem reggel volt és…

-Cat! – szólt rám Zayn.

-Hát póló nélkül nyitottam ajtót…

-Hogy tessék? – kérdezett vissza Zayn.

-O-ooo – húzta el a száját Lili.

-Csak ennyi? – kérdezett újra Zayn.

-I-igen… Nem haragszol?

-Nem – mosolyodott el – Egy az elmúlt héten az szinte egész világ látott fürdőruhában a melltartó pont ugyan annyit mutat, kettő, amíg nem nyúlt egy újjal sem hozzád, addig nincs jogom idegesnek lenni… Persze nem mondom, hogy örülök neki, de nem tudok mit csinálni…

-Istenem, de szeretlek! – öleltem meg.

-Én is!

-Huh… azt hittem már, hogy miattam veszekedni fogtok… - nyugodott meg Lili is.

Lassan elkezdődött az évnyitó is, csak annyiban különbözött az eddigiektől, amin voltam, hogy kihívtak a színpadra az új tanárokkal. Elmondhatatlan volt az élmény látni azt a sok döbbent arcot, hogy egy elsős kapja a kezdő csoportot idén illetve két büszkét is azért. Zayn mondta, hogy azt beszélték meg a fiúkkal, hogy ebédeljünk együtt.

-Akkor sziasztok! Holnap találkozunk Cat! – indult volna el Lili.

-Állj csak meg! – húztam vissza – Az együtt az együttet jelent… Bemutatlak a Londoni családomnak – mosolyogtam.

-De biztos? Nem zavarok? – kérdezte.

-Dehogy! – válaszolt Zayn.

-Akkor okés! – egyezett bele Lili.

-Ezaz! Akkor indulás! – indultam el Lilivel karöltve.

-Szívem másik irányban parkoltam… - szólt Zayn mosolyogva.

-Akkor arra… részletkérdés. – nevettem és megindultam a jó irányba.