18. rész

Pár pillanat alatt ott is voltunk a közeli Nando’s-nál. Elindultunk befelé, de Lilit hívták a szülei ezért ő még kint maradt. Üdvözöltük a többieket, de volt ott még valaki. És tudom is ki!

-Szia Josh Devin. – nyújtotta a kezét a fiúk dobosa.

-Catherin Davis. – ráztam vele kezet.

-Hey Josh! Hát te? – örült meg neki Zayn.

-Én is ide jöttem kajálni, amikor megláttam Liaméket, aztán szép sorba jöttetek mind… De nekem most már mennem kell még meglátogatom a szüleimet a turné előtt és hosszú az út.

-Jólvan haver, akkor Szombaton találkozunk. – válaszolt Zayn, majd mind elköszöntünk tőle.

-Srácok, - kezdetm bele miközben leültünk – szeretném, majd bemutatni a barátnőmet nektek, ha végre befejezi a telefonálást és befárad – nevettem – remélem nem gond, hogy nem szóltam előre.

-De most szóltál – nevetett Louis.

-És amúgy sem haragudtunk volna – mondta Liam.

-Miatta késtél nem? – kérdezte Danielle.

-Ahham és bocsi megint…

-Ja semmi gond, csak azért kérdeztem, hogy akkor ő a táncos barátnőd.

-Ja ahham – mosolyogtam, majd megláttam Lilit bejönni és kicsit el volt pirulva. Intettem neki és észre is vett.

-Sziasztok! – mosolygott.

-Szóóóval ő itt Lili – mutattam be és a többiek is bemutatkoztak kivéve Sophie és Lauren, hisz ők ismerik. Ők csak köszöntek neki.

-Huhh… srácok eskü igyekszem megjegyezni a neveket…

-Na akkor játszunk egyet – mondta Harry – én ki vagyok?

-Ööö… te vagy a göndörke szóóóval H… Harry!

-Pontosan! – nevetett.

-És én? – kérdezte Niall.

-Az előtted lévő kaja mennyiségből ítélve te csakis Niall lehetsz.

-A te nevedet miért tudja jobban? – kérdezte sértetten Harry.

-Mert amikor együtt voltunk enni valahol négyen és Cat meg Lauren sokat ettek mindig jött a hasonlat, hogy „mint Niall”. A neveteket tudom, csak archoz kell még kötnöm őket… - magyarázta Lili, miközben Zayn intett a pincérnek, hogy mi is rendelhessünk.

-Hello miben segíthetek? – kérdezte a lány.

-Somebody needs help… - kezdte Louis – Superman is here!!! – kiáltotta és próbálta széttépni a csíkos felsőjét.

-Louis igaz? – kérdezte Lili.

-Ahha – bólintott. Leadtuk a rendelésünket és folytattuk a beszélgetést.

-És akkor te vagy Liam, Danielle barátja… - memorizált tovább Lili.

-Igen – bólintott Liam.

-És akkor a répás srác ööö Louis barátnője Eleanor…

-Igen – nevetett El.

-Na, akkor egész jól megy ez…

-Csajok, szombaton lesz az első koncert van kedvetek jönni? – kérdezte Harry.

-Viccelsz? Ki nem hagynánk! – válaszolt Lauren.

-Szuper!

-Csak, hogy tiszta legyen ez rád is vonatkozott Lili – mosolygott rá Zayn – ha van kedved te is jöhetsz.

-Édesek vagytok, köszi.

-Akkor jösz? – kérdezte Sophie.

-Miért ne?! – vont vállat Lili.

-De jó! – örültem. Ezek után még órákig beszélgettünk és Lili is tök jól beilleszkedett. Még elmentünk együtt megnézni egy filmet, majd Zayn hazadobott minket. Fáradtan huppantam le a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Sophie is csatlakozott hozzám, majd valamikor elnyomott az álom. Valamikor hajnalban felkeltem és bebotorkáltam az ágyamba és ott folytattam az alvást.

Reggel fél nyolckor ébredtem és csak úgy kipattantak a szemeim, amikor megláttam az órát.

-Úristen elkésem! – szálltam ki és elkezdtem öltözködni. Turbo sebességben szedtem össze magam és már rohantam is a suliba. A portás állított csak meg, mikor a nevemet kérdezte. Két levegő vétel között sikerült elmondanom neki, mire ő a kezembe nyomta az idei órarendem, majd utamra engedet. Öt perc késéssel estem be az első hip-hop órámra.

-Elnézést! – pakoltam le és leültem a körbe mint a többiek.

-Semmi gond, de ne forduljon elő többet Cat - válaszolt James – szóval ott tartottam, hogy én leszek az osztályfőnökötök és elég sok óránk lesz együtt.

Komoly tényleg Jamest kaptam o.fő-nek? Ez szuper! James beszámolt mindenről, amit a suliról tudni kell, bár nekem nem volt benne sok újdonság, hisz a táborban elég sok mindent megtudtam már.

-És végül, de nem utolsó sorban kérlek ne szólítsatok Mr.Carternek… Maradjunk a Jamesnél – kacsintott – és akkor mivel az első óra az ismerkedésről szól mindenki mondja el a nevét és pár dolgot magáról.

Nem tudom hány bemutatkozást hallgattam végig, de egyre sem emlékszem… Végig az járt a fejemben, hogy mikor csöngetnek már ki, mert megbeszéltem a „csapattal”, hogy az udvaron találkozunk, és már nagyon hiányoznak. És végre eljött a csengő. Felkaptam a cuccomat és kisiettem, még hallottam, hogy James mond valamit, de nem igazán érdekelt. Bedobtam a cuccom a szekrényembe és siettem az udvarra. Azonnal megláttam az együtt táncoló csoportot és Ashley is kiszúrt engem.

-Cat! – kiáltotta és egymás nyakába ugrottunk.

-Istenem de hiányoztatok!! – ölelgettem végig mindenkit. – Adam örömmel látom, hogy teljesen rendbe jöttél – néztem a gipsz mentes lábára.

-Yeah babe – forgott egyett.

-Valamelyik délután muszáj együtt bandáznunk egyet.

-Teljesen egyet értek! – válaszolt Dave.

-Mondjuk holnap délután? - kérdezte Fleur.

-Nekem megfelel - válaszolt elsőként Matt.

-Cat! - ölelt meg barátnőm.

-Szia Lili! - öleltem vissza, majd gyorsan bemutattam a többieknek is.

-És neked nincs kedved velünk lazulni holnap? - kérdezte Adam.

-Öhm... Tök jó lenne, de programom van - mosolyodott el.

-Mi mi mi? Mesélj! - faggatóztam.

-Háth... Randim van vagy mi… - pirult el.

-Mi? Kivel? Hol? Mikor? És én erről miért nem tudok? - kérdeztem, de megszólalt a csengő.

-Majd elmesélem, de menjünk...

-Szavadon foglak! - mondtam majd elköszöntünk és mentünk a következő órára. A fárasztó nap után még behívtak az igazgatóiba, hogy elmondják, mikor kell bejönnöm órát tartani a kezdőknek. Jövőhéttől hétfőn, szerdán és pénteken négytől fél hatig lesznek az óráim. Illetve a héten pénteken lesz az első órám. Annyira várom! Miután végeztem a suli előtt találkoztam a Lilivel és elmentünk kávézni.

Kikérdeztem milyen napja volt a suliban meg elmeséltem neki is a táboros élményeimet.

-Na és kivel is van randid holnap? – tértem a lényegre.

-Háth ez elég hülyén hangzik, de nem emlékszem a nevére...

-Mi van?

-A Nando's előtt jött nekem tegnap és a nagy bocsánat kérés közben elkérte a számom, de a sietségben nem jegyeztem meg a nevét és azóta is csak egy sms-t küldött, hogy holnap mikor találkozzunk...

-És jó pasi?

-Írtó helyes... 

-Na jólvan, de miután hazaérsz felhívsz meg minden... (Ja meg a csajokkal is beszélni kéne, hogy Péntek délután vagy Szombat reggel találkozzunk)

-Mindenképp!

Sétáltunk is egy kicsit, majd hazamentünk. Otthon Sophie várt és nem volt valami vidám.

-Mi a baj Tündérlány? – karoltam át.

-Semmi… - sóhajtott egyet.

-Oké… jól tudod, hogy ezt nem veszem be és jobban jársz, ha most kezdesz el dalolni külömben hosszú éjszakánk lesz…

-Van egy osztálytársam, aki még azon az öt éves szinten maradt, hogy utáljunk egy előadót azért, mert nem tetszik a zenéje… és felismert és elkezdett azzal piszkálni, hogy én vagyok Harry áll barátnője, mert ő Louist szereti, csak az nem lenne jó az imidzsüknek … És ez engem eléggé zavar… - kezdtek el folyni a könnyei – komolyan, hogy járhat egy ilyen agynélküli majom egyetemre? Azt hittem ide értelmes emberek járnak…

-Ooo szívem…  És Harry mit szólt ehez?

-Viccelsz? Nem mondtam el neki… még az kéne, hogy oda jöjjön hősködni aztán még jobban kipécéz az a gyökér…

-Nem nem! El kell mondanod neki és meg kell kérned, hogy ne hősködjön és amúgy sem tudod eltitkolni előle, hogy nincs minden rendben és rosszabb ha ki kell húzni a belőled…

-Lehet, hogy igazad van…

-Lehet? Biztos! – nevettem el a végét – és ha bármi van akár csak megpöcköl szólsz nekem és odamegyek és megfejelem!

-Rendben Tündérsrácom! – nevetett már ő is.

-Na, jó én most elmegyek zuhanyozni utána filmezünk vagy valami.

-Oki – mosolygott és bement a szobájába. Ahogy mondtam elmentem zuhanyozni, de elötte felhívtam Harryt.

-Hazz át tudnál jönni?

-Öööö persze… De miért?

-Sophie miatt. Zuhanyozok és mire végzek legyél itt szia! – nyomtam ki, mert nem akartam én elmondtani, hogy mi a gond. Miután felöltöztem jött egy sms Harrytől, hogy megérkezett ezért mentem beengedni.

-Szia Harry! Valami gond van? – néztem végig rajta, elég idegesnek tűnt.

-Ugye nincs baja? – jött be.

-Harry állj! – állítottam meg – most szépen nagy levegőt veszel és megnyugodsz. Nincs semmi baja, csak lelkileg szóval most egy nyugtató barátra van szüksége nem az „ideges vagyok és szétverek mindenkit” barátra értetted?

-Igen. Jó köszi. – ölelt meg.

-És most menj! Nyomás! – utasítottam és már célba is vette Sophie szobáját.

*Harry szemszöge*

Mikor Cat felhívott nagyon megijedtem és siettem, ahogy tudtam. Délután is kicsit furi volt Sophie a telefonban, de azt hittem, hogy elfárasztotta a korán kelés, suli vagy talán nem ivott elég kólát. Bekopogtam a szobába majd lassan benyitottam.

-Szia szépségem! – mosolyodtam el amikor megláttam a barátnőmet a Marilyn Monroe és One Direction poszteres szobájában a twittert bújva.

-Harry? Te hogy kerülsz ide? – ugrott a nyakamba és megölelt.

-A kocsi egész idáig elhozott…

-De hülye vagy nem úgy értettem…

-Megláttam a banán jelet a sötét éjben az égre világítva és jöttem, hogy megmentselek – vettem fel egy szuperhős pózt.

-Cat hívott mi? – nevetett édesen.

-Lehet… - suttogtam - de azt még mindig nem tudom, hogy miért úgyhogy beavatnál kérlek?

-Persze – sóhajtott és leült az ágyra és ráütött kettőt jelezve, hogy üljek mellé. Leültem, mire ő átvetette a lábait az ölemben és elkezdett mesélni…

Azt hittem szét vet az ideg. Nem érdekel, hogy az a gyökér mit hisz, de az én barátnőmet hogy meri piszkálni?! Majd felrobbantam, de emlékeztem, hogy mit mondott Cat. Nem szabad elvesztenem a fejem ezért inkább csak próbáltam megnyugtatni.

-Tudom milyen nehéz elengedni a füled mellett olyan dolgokat, amikkel vádolnak, és nem hiszik el neked, hogy nem igaz. Tudod nekem mi segített mindig is ezzel a Larry üggyel kapcsoltban?

-Mi? – nézett fel rám.

-A barátaim. Nekik mindig kiönthettem a szíven elpanaszolhattam nekik mindent és az, hogy kiadtam magamból kicsit lenyugtatott. Persze ezzel nem volt megoldva semmi, de így újabb erővel álltam ki az emberek elé. És a végére már nem is érdekelt, hogy mit mondanak, ha nem hisznek nekem akkor menjenek a nem mondom hova… És neked még jobb helyzeted van hisz itt van neked az öt legjobb barátnőd a négy legjobb barátod és végül még én is. És tudod mennyire szeretlek. Nekem elmondhatsz mindent, kiadhatod magadból és csak egy szavadba kerülne és szemtől szembe is elmondanám a gyökérnek hogy mennyire szeretlek és még talán meg is botlanék és a kezem lehet a gyomorszájában landolna, de kitudja…

-Köszönöm! – mosolyodott el.

-Érted bármit! – mondtam és megcsókoltam, majd szorosan hozzám bújt.

-Nagyon szeretlek! – suttogta.

-Én is!

*Cat szemszöge*

Már egy ideje beszélgettek és meguntam a várakozást plusz éhes is lettem úgyhogy elkezdtem gondolkozni a vacsin. Nem tudtam Harry marad-e de biztonság kedvéért három személyre készültem ergo rendeltem pizzát. Míg a pizzára vártam felhívtam Zaynt. elmeséltem neki a napomat, majd ő is nekem aztán már csak beszélgettünk. Nagy nehezen sikerült letennem a telefont amikor csöngettek. Kiszaladtam a pizzáért, fizettem és elindultam a konyha felé. Út közben kinyílt Sophie ajtaja és két csillogó szempár szegeződött felém.

-Rendeltél kaját? – kérdezte Sophie.

-Ahha. Remélem a pizza megfelel… Harry maradsz vacsorára?

-Ááá nem akarok zavarni… - kezdett udvariaskodni.

-Nem zavarsz sőt jó lenne, mert ketten nem tudunk megenni három pizzát… - utaltam arra, hogy gondoltam rá.

-Akkor ezer örömmel segítek – nevetett. Miután megvacsoráztunk én elmentem lefeküdni és Sophiékat magukra hagytam.

Másnap reggel már időben keltem, mert nem felejtettem el beállítani az ébresztőt. Összekészülődtem és már csak az uzsonnám volt hátra, amikor a hűtőben találtam egy zacskót nekem címezve. Kinyitottam és palacsinta volt belecsomagolva és egy levélke.

„Jó reggelt! Remélem megtaláltad a neked szánt uzsonnát vagy reggelit. Nekem korán kellett elmennem mert nulladik órám van. L Csak szerettem volna megköszönni, hogy áthívtad Harryt meg, hogy segítettél. Imádlak nagyon! <3 xxS”

Jól esett ez a kis levélke, de hát ez alap, hogy segítettem. Na mindegy. A délelőttöm elég átlagos volt. A délután viszont valami fenomenálisan sikerült. A Nagy teremben gyűltünk össze a többiekkel és Mattnek jött az az ötlete, hogy csináljunk egy Flashmob-ot. Ez mindenkinek nagyon tetszett és gyorsan el is kezdtünk agyalni egy koreográfián és a kivitelezésen. Három óra kemény munka után lettünk kész és megbeszéltük, hogy mindenki hazamegy és háromkor találkozunk a Londol eye-nál. Közben többször is eszembe jutott, hogy mi lehet Lilivel, milyen a randija, de nem hívhattam fel. Hat elött pár percel értem oda a helyszínre és el is foglaltam a helyemet, és ahogy láttam a többiek is. Pontban hatkor felcsendült a zene mindenféle hangszórókból mi meg megkezdtük az előadást, amit Dave haverja felvett. Óriási tapsot kaptunk és nagyon élveztük is az egészet. Valami eszméletlen volt látni a meglepett fejeket, hogy „mit csinálnak ezek?”, majd mindenkinek leesett és velünk buliztak. Vigyorogva mentem haza és amikor bekapcsoltam a gépem azonnal villogott a skype. Dave elküldte a videó linkjét, amit felrakott youtube-ra és már egész sokan megnézték, ahoz képest, hogy fél órája van fennt. Lezuhanyoztam és mivel hulla voltam le is feküdtem aludni. Pár perc alatt el is nyomott az álom.
Reggel korgó hassal ébredtem és eszembe jutott, hogy nem is vacsoráztam. Kibotorkáltam a konyhába és egy kiadós reggeli után elkezdtem készülődni. Már majdnem indultam amikor Sophie felkelt.

-Cat! Még itt vagy szuper! Hallod láttam a tegnapi Flashmob-os videótokat és valami elképesztő tök ügyesek vagytok!!

-Köszi! – mosolyodtam el – Figyu most mennem kell, de hagytam neked rántottát reggelire.

-Okés köszi! – ölelt meg, majd elindultam. A suliban is elég nagy sikert aratott a videónk főleg, hogy Dave még az ebédszünetbe is kivetítette a videót az ebédlő falára. Meg van bolondulva. Suli után még hazamentem az órám előtt ugyan is még volt annyi időm. Zuhanyoztam, átöltöztem és beszéltem Zaynnel, aki elhívott randizni. Nagyon édes volt. Erről eszembe is jutott, hogy nem találkoztam Lilivel a suliban és nem kérdeztem ki az ő randijáról, de nem volt már időm vele is beszél mennem kellett. A suliban találkoztam Jamesel, aki elkísért a termemhez és adott pár jó tanácsot, majd magamra hagyott. Benyitottam a terembe és legnagyobb meglepetésemre vagy harminc szempár szegeződött rám. Olyan 14-16 év körüliek lehettek és volt elég sok fiú is.

-Sziasztok! – köszöntem mosolyogva és lepakoltam a cuccom – Nem is húznám sokáig az időt engem Catherin Davisnek hívnak, de szólítsatok Catnek. Ígérem igyekszem megjegyezni a neveteket, de elég béna vagyok benne úgyhogy előre is bocsánat. Szerintem kezdjük is el – mondtam és elindítottam a zenét. Egy félórás bemelegítés után el is kezdtem a koreográfiát tanítani. Csak úgy elrepült az a másfél óra.

-Sajnos letelt az időnk. Nagyon ügyesek voltatok és remélem tetszett az óra. Hétfőn várlak titeket szeretettel, és ha van valami kedvenc számotok, amire szívesen táncolnátok, akkor azokat hétfőn felírom és igyekszem azokra csinálni koreot. Okés? – erre egy bólógatást kaptam – Egészségetekre! – köszöntem és utukra engedtem őket. Összeszedtem a cuccom és elindultam kifelé, de egy srác megállított.

-Cat ugye? – kérdezte.

-Igen, miben segíthetek?

-A hugomnak nagyon tetszett az óra és szerintem is nagyon ügyesen tanítottál.

-Köszönöm szépen!

-Figyel, ööö… - vakargatta a nyakát – nincs kedved valamikor egy kávét meginni velem vagy ilyesmi?

-Te most randira hívsz? – kérdeztem vissza.

-Hát igen próbálkozom…

-Ooo… Ne haragudj ez nagyon hízelgő meg minden, de nekem van barátom…

-Ó! Nem tudtam bocsi, akkor nem szóltam. – indult volna el – De azért azt tisztázzuk, hogy a jól tanítasz részt nem hízelgésből mondtam. Tényleg ügyes vagy!

-Jó – nevettem – köszönöm szépen! Szia! – intettem és elindultam haza. Otthon Sophie nagyon készülődött.

-Mi van csak nem téged is randira hívtak? – nevettem.

-Miért még kit?

-Szerinted?

-Ja ja jó… Bocsi 5 perc múlva itt van Harry és nincs meg a cipőm… - kutakodott.

-Melyik? – kérdeztem, majd a pontos leírás után egyenesen célba vettem a cipő hollétének a helyét és Sophie kezébe nyomtam.

-Jesszusom köszi! – ölelt meg.

-Nincs mit! Csak tudnám, hogy miért én tudom a te cipőd helyét… - nevettem.

-Hát az engem is érdekelne – nevetett velem. Én elmentem zuhanyozni, meg készülődni Sophiet pedig elvitte a lovagja. Egy szürkés testhez simuló ruhát választottam, ami az egyik oldalt hosszú újjú a másik oldalt pedig újatlan fekete pántos magas sarkúval.

Pont időben lettem kész és már mentem is ajtót nyitni.

-Wow – nézett végig rajtam Zayn csillogó szemeivel.

-Oooo ugyan elpirulok…

-Nem baj jól áll, de tényleg csodásan festesz – csókolt meg.

-Te sem vagy semmi – fogtam meg a kezét és úgy mentünk a kocsiig – Na és hova megyünk? – kérdeztem már a kocsiban.

-Majd meglátod – kacsintott.

-Uuu de titokzatos vagy – nevettem – Háth jó – törődtem bele a tudatlanságba. Egy bő negyed órás út után meg is érkeztünk egy étteremhez. Bent nem volt semmi különös pont úgy nézett ki, mit bármelyik másik étterem. Azonban miután Zayn kérte a foglalt asztalt a pincér kivezetett minket a kert helységbe. Egy óriási kert volt a végében egy kisebb színpaddal, ahonnan élő zene szólt és egy nagy parkettás tánc tér húzódott előtte s e köré voltak rakva az asztalok.  A színpad felett volt tető a hangszerek védelme miatt, amit egy gyönyörű virágokkal rendelkező kúszó növény nőtt be.

-Zayn ez gyönyörű! – ültem le megbabonázva.

-Örülök, hogy tetszik – mosolygott és adott egy csókot majd elfoglalta ő is a helyét. Nem sokkal miután kihozták a rendelésünket még táncos műsor is kezdődött. Én nagyon élveztem. Miután lement a műsor mondták, hogy bárki felmehet táncolni.

-Zayn jössz velem táncolni? – kérdeztem vacsora után.

-Még kicsit pihenek, de te menj nyugodtan – mosolygott.

-Na nem! Veled jöttem és nem megyek egyedül! Főleg, hogy vasárnap elmész… majd utána táncolok egyedül…

-Édes vagy! – karolt át.

-Csak szerelmes – mosolyodtam el mire megcsókolt.

-Mindjárt jövök – mondta és elment az asztaltól. Pár perc múlva vissza is tért és meg kocogtatta a vállam.

-Igen? – fordultam hátra.

-Szabad egy táncra? – nyújtott át egy rózsát és tartotta a másik kezét. Elvettem a rózsát mélyen beleszagoltam, majd letettem és elfogadtam a felkérést.

-Természetesen!

Amint a tánc térre értünk intett a zenekarnak, akik lassabb zenét kezdtek el játszani.

-Angolkeringő mehet? – kérdezte.

-Te tudsz keringőzni? – kérdeztem kerek szemekkel.

-Nem rég óta – kacsintott és elkezdett vezetni. Ahhoz képest, hogy elvileg nem tud táncolni elképesztően ügyes volt. Teljesen le voltam nyűgözve.

-Zayn ez valami elképesztő volt – öleltem meg a szám végén – de mikor tanultál te meg keringőzni.

-Hát előkotortam pár emléket a végzős bálról illetve egy tanár segítségét is kikértem.

-És miért most és miért és huh… nagyon megleptél…

-Ez volt a cél és természetesen mindent csak miattad csináltam – mondta és a derekamnál fogva közelebb húzott és megcsókolt.

-Zayn minden találkozásunk után egyre szerelmesebb leszek beléd és ez elmondhatatlanul jó érzés. Nem is tudom, hogy fogom bírni nélküled – szomorodtam el kicsit és a mellkasára hajtottam a fejem.

-Most ne is gondolj erre! Élvezzük, míg még itt vagyunk.

-Igazad van!

Még táncoltunk egy kicsit aztán elindultunk haza. Az ajtóban csak nem akart menni a búcsúzkodás.

-Na megyek, mert hallottam, hogy reggel csaj program lesz vagy mi – csókolt meg Zayn.

-Lehet… De az most felejtős, hogy hazamenj – húztam be a lakásba – Sophie amúgy sincs itthon – mosolyogtam rá és lehet, hogy kicsit perverzre sikerült.

-Ezt vehetem célzásnak?

-Egész nyugodtan! – zártam be a bejárati ajtót és mikor megfordultam Zayn „nekem esett”. Hevesen csókolt, majd kezei a combjaimra vándoroltak és egy hirtelen mozdulattal felkapott az ölébe és irányba vette a szobámat…

Reggel természetesen Zayn mellkasán ébredtem, de ő még mélyen aludt. Óvatosan kimásztam az ágyból és kimentek a konyhába. Sophie még nem volt itthon és dobtam a csajoknak egy sms-t, hogy bármennyire is hiányoznak, a srácok holnap elmennek és minden időt ki akarok használni, amit még Zaynnel tölthetek és gondolom ők is így vannak vele. Szóval napoljuk el a csajos programot holnapra miután a srácok elmentek. Rettentő gyorsasággal jöttek a válaszok, hogy mindenki benne van. Csináltam reggelit és szépen tálcára terítettem és bevittem a szobába. A gofri illatára Zayn is felkellt.

-Jó reggelt! – köszöntem mosolyogva.

-Jó reggelt! – köszönt vissza, majd meg köszörülte a torkát, mert berekedt.

-Csináltam reggelit

-Látom és édes vagy! – ült fel az ágyon én meg az ölébe tettem a tálcát, majd mellé fészkeltem magam és elkezdtünk enni. Reggeli után pedig visszafeküdtünk az ágyba és ki sem keltünk ebédig. A Nando’s-ból rendeltünk kaját és miután azt is megettük (természetesen az ágyban) pihentünk egy órát, majd Zaynnek mennie kellett. Miután elment én elkezdtem rendet rakni magunk után, amikor csengettek. Ajtót nyitottam és Lili állt ott kipirosodott szemekkel és lihegve.

-Úristen Lili mi történt? – rémültem meg és behívtam – Hozok egy pohár vizet…

Miután megitta a vizet és a légzése is helyre állt elkezdett mesélni.

-Kaptam egy sms-t és idáig futottam – törölgette a szemét.

-De mit és kitől?

-A sráctól, akivel randiztam és teljesen beleestem és ő is azt mondta, hogy nagyon tetszem neki, de azt írta, hogy mivel elutazik hosszú időre nem akarja folytatni… - csordult le egy újabb könnycsepp az arcán.

-Jaj szívem… Szemét egy alak… És válaszoltál? Vagy megkérdezted, hogy akkor minek hívott randira? Várj! Ugye nem fekütél le vele?

-Nem dehogy!! És nem is írtam neki. Mondom, hogy rögtön ide jöttem…

-Najó mondom mi lesz… Este felöltözünk sexyn és a koncert utáni bulin keresünk neked egy másik srácot, aki elfelejtteti veled ezt a barmot… Okés?

-Rendben! – nevetett és megtörölte a szemét.

Négy óra körül járt az idő és már Sophie is megérkezett, úgyhogy pont ideje volt elkezdeni készülődni. Szép sorban lezuhanyoztunk és megcsináltuk egymás haját. Sophienak kivasaltuk a haját, Lilié és enyém göndörön maradt. Sophie egy szürke testre simuló ruhát vett fel, Lilinek egy halvány barack színű rojtosat választottunk én meg egy csillogósat vettem fel. Mire elkészültünk megjött a limuzin, ami már a csajokat összeszedte és miután minket is felvett irány a Wembley stadion. Megkerestük a fiúkat, akik már nagyban készültek a Stadium Tour nyitó koncertjére. Louis répát evett, Niall hát ő mindent evett, Zayn a tükörben igazgatta a haját, Liam ellenőrzött mindent, Harry pedig a tükör előtt ülve banánt evett és néha megrázta a haját, hogy jól álljon. Üdvözöltük a fiúkat és nem maradt sok időnk jött a headset-es csaj, hogy „Irány színpad 5 perc és kezdünk”. Sok sikert kívántunk a srácoknak, majd elfoglaltuk a helyünket a lelátó lezárt részén. A koncertet egy hasonló videóval nyitották meg, mint a Take Me Home turnét. A szokásokkal ellentétben most a What Makes you Beautiful-lal kezdék és a legnépszerűbb számaikat játszották. A koncert közben pihenés képen twitteres kérdésekre válaszoltak és végül a Live While We Are Young-al zárták a koncertet. Elképesztően jó koncertet adtak! A pörgősebb számok közben hülyültek az érzelmesek közben átéléssel énekeltek. Kedvencem az volt amikor az Irresistible-t énekelték azon az álványon.

Visszamentünk a színfalak mögé a dühöngőbe ahol az egész csapat, beleértve a zenekart ünnepelt a sikeres nyitókoncert miatt. Köszöntünk mindenkinek, de észrevettem, hogy Lili lefagyott az ajtóban.

-Mi a gond? – kérdeztem.

-Az a srác… - mutatott rá.

-Josh, a dobos. Mi van vele?

-Vele randiztam! – suttogta.

-Mi? – lepődtem meg kicsit hangosan.

-Lili? – jött oda Josh – Te, hogy kerülsz ide?

-Az én barátnőm és tudok mindenről szóval rátok fér egy beszélgetés – toltam ki őket az ajtón át egy másik terembe.

-Ez mi volt? – kérdezte Lauren.

-Áááá… hosszú…

-Na de mégis? – faggatózott tovább Eleanor. A fiúkat nem érdekelte a dolog.

-Szerdán együtt randiztak és…

-És mi? – kérdezte Danielle.

-Na jó gyorsan elmondom… - elhadartam a csajoknak a történteket, akik csak tátott szájjal hallgatták. Mire végeztem reagálni sem tudtak Liliék vissza jöttek.

-Na? – kérdezte Sophie mire Lili az összekulcsolt kezükre pillantott mire mi is oda néztünk és elkezdtünk „juuuuj”-ogni. Erre már a fiúk is felfigyeltek és Josh kapott az alkalmon, hogy bemutassa a barátnőjét. Majd Josh elmesélte a fiúknak, hogy hol találkoztak mi meg kifaggattuk Lilit, hogy mi volt az az sms-s. Joshnak is nagyon tetszett Lili, de nem akarta magukat kínozni, hogy egy olyan kapcsolat, ami csak pár napos se… máris távkapcsolat legyen és azt hitte úgy lesz a legjobb, ha elfelejtik egymást. Ami így utólag tudjuk, hogy lehetetlen lenne, hiszen tuti összefutottak volna még. De a lényeg, hogy happy end lett, mert azért megpróbálják. Ezek után elindultunk a buliba. Rengeteget táncoltunk és ittunk is méghozzá nem is keveset, de nagyon jól éreztük magunkat és senki nem lett rosszul, bár reggel egy kis fejfájással ébredtem. Természetesen a közös házban éjszakáztunk a fiúk miatt. Lementem egy pohár vízért és kerestem fájdalom csillapítót és otthagytam a pulton ugyan is biztos másnak is szüksége lesz rá. Visszabújtam Zayn mellé és vissza is aludtam, aztán arra keltem, hogy Liam ébreszt minket, hogy kaja van utána meg indulás. Kicsit nyomott hangulatban telt a reggeli, aztán a fiúk összekészültek. Az emlékek kedvéért mindannyian a Flying start-os pólójukat vették fel. Bepakolták a sok cuccot az egyik kocsiba és egy másikkal mentünk mi. Reptéren megengedték nekünk is, hogy bemenjük és a repülő előtt búcsúzkodtunk. Csináltunk egy képet a fiúkról,

majd együtt is, aztán pedig elköszöntünk egymástól és természetesen a végéra hagytuk a szerelmünket. Én már nem tudtam mit mondani Zaynnek mindent átbeszéltünk már ezzel kapcsolatban ezért csak szorosan hozzábújtam és vagy tíz percig csak ölelkeztünk.

-Kérjük szálljanak fel a gépre. – szólt az egyik stuardes.

-Nagyon fogsz hiányozni! – szorítottam meg és mélyen beszívtam az illatát.

-Te is nekem! – simogatta meg a fejem, majd kicsit eltolt magától és hosszan megcsókolt – Nagyon szeretlek! - suttogta.

-Én is téged! Na menj és dobogtasd meg a tini lányok szívét – nevettem, de egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Még kaptam egy gyors csókot és felszálltak a gépre. Minket a kisbusz visszavitt a reptérre és még kicsit szomorkásan elindultunk a csajos délutánunkra…

THE END